Miért nem gyógyítta meg Isten?

Volt egy nagybácsim, csak nagyon kevésszer találkoztam vele, mert a szüleim messze költöztek onnan, még mielőtt megszülettem.

A nagybácsim most halt meg egy éve, mivel nem volt örököse, rám hagyott mindent. Ahogy a házat elkezdtük kipakolni, megtaláltam a régi naplóit. Évtizedeken keresztül írta őket, teljesen megdöbbentett, amit azonban találtam.

Nem tudta senki a családban, de a naplókból kiderült, hogy homoszexuális volt, már egészen kamaszkora óta tudta, de sosem mondta el a családnak.

Nagyon vallásos volt, a naplókból kiderült, hogy sosem volt párkapcsolata senkivel, mert egész életében azért imádkozott, hogy Isten gyógyítsa ki a homoszexualitásból.

Mindemellett borzasztóan magányos volt, leírja a naplóban, hogy neki az a pokol, hogy minden nap az üres házba ér haza, hogy nincs senkije, akivel beszélgethet, vagy akivel az ünnepeket töltse.

Én hívő, kétgyermekes anya vagyok, de őszintén szólva ettől megingott a hitem. El sem tudom képzelni, milyen szörnyű lehet leélni egy egész életet ilyen magányban. Ha nem lenne a férjem és a fiaink, és tudnám, hogy a szexuális orientációm miatt soha nem is lehet senkim, hát valószínűleg nem is akarnék élni egy percig sem tovább.

Hogy lehet ennyire kegyetlen az Isten, hogy embereket ilyen magányra kárhoztat, akkor is, ha azok egy életen át imádkoztak, hogy heteroszexuálisok lehessenek?