Miért terjedt el a halhatatlan szellem tévtanítása? Az ember nem az égből származik hanem a földből! Még Jézus is említi, hogy Lázár elaludt. Az alvás pedig pont a halálra hasonlít!

#50

A kérdezőnek írtam. Annak az értelmét, hogy mért különbözik ez attól, amit Jézus mondott és mért nevezte azokat az embereket Dávid balgáknak.

Sziasztok,

Mivel be lett tegelve és a kérdező által be lett linkelve az adventista vonal is, hadd osszak meg néhány gondolatot a témával kapcsolatosan.

Már a 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban - nem biblikus tanítás. Neves teológusok rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Tény ugyanis, hogy az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit.

A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést. Egy idézet Luther Mártontól:

„Nemrég Rómában... megalkották azt a szent hitcikkelyt , hogy az ember lelke halhatatlan. Mert a hitvallásban megfeledkeztünk arról, amit mindannyian vallunk: Hiszem az örök életet. Ugyanakkor Arisztotelésznek, a világi tudomány nagy mesterének segítségével határozatba ment az is, hogy a lélek a testnek a szubsztanciális formája... A filozófusok közt a legkiválóbbak úgy gondolták, hogy a halál eloldja és kiszabadítja a lelket a testből, miután pedig testének lakásából eltávozott, az istenek társaságához csatlakozik és szabad mindenféle testi nyomorúságtól. Ilyen halhatatlanságról a filozófusok álmodoztak, jóllehet azt kielégítően sem megalapozni, sem megvédeni nem tudták. A Szentírás ellenben egészen másként, ti. feltámadásról, és örök életről tanít, és ennek reménységét oly módon tárja fel előttünk, hogy abban nem kételkedhetünk.”

(Idézi Dr. Szathmáry Sándor: A reménység etikája, Református Sajtóosztály, Budapest, 1990, 124-125. o.)

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló kereszténytanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal... Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember... most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.”

(Kirschliche Dogmatik, Zürich, 1948, III/2., 770-771. o)

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól.” (Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten, Stuttgart-Berlin, 1962.)

Részletek más 20. századi protestáns és katolikus, magyar és külföldi teológusok tollából az említett forradalmi változás illusztrálására:

„Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite... Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet... A Biblia szerint az emberi személy - jelenlegi, bukott állapotában - teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről, ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság.”

(Nyíri Tamás katolikus teológus: Remény vagy halál, Vigilia, 1978/11., 723., 725-726. o.)

„E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye... A keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást... A gyakran léleknek fordított héber »nefes«... egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a »met« (halott ) szóval szókapcsolatot alkotva a holott estre, a halott személyre vonatkozik... A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember »teljes halálá«-nak tétele mellett foglaltak állást:a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma.” (Jacob Kramer katolikus teológus: A halottak jövője, Szent István Társulat, Budapest, 1991, 12. o.)

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét... megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál - mint a bűn zsoldja - a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, Budapest, 1965, 262-263. o.)

Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla.

A másik téma, hogy hova kerülünk a feltámadásunk után. Ebben nagyon nem tudok egyetérteni a Jehova tanúival, akik szerint itt a Földön lesz a milleium - Krisztus ezeréves uralma. A Szentírás ugyanis egyértelműen fogalmaz, nincs benne szó kiváltságosakról, és az elmített 144.000 embert sem nevezi a Biblia "János osztálynak." Furcsa is az a gondolkodásmód miszerint a 144.000 valós szám, de az, hogy ezek zsidó emberek már nem valós. A Jelenések könyvében leírt látomások jelképeket használnak, ahogyan a 144.000 is jelképes szám, úgy a felsorolás jelképesen használja Izráel fiainak a nevét. (Lásd ezzel kapcsolatosan: Róma 2,28-29. Gal. 3,26-29.) Ellenkező esetben léteznie kellene Izráel 12 törzsének.

Izráel 10 törzse a babiloni fogság idején szét lett szórva a pogány népek közé, és ezzel gyakorlatilag szinte megszűntek önálló törzsként létezni.

Jézus idejében már nem volt ismeretes a 12 törzs szerinti felosztás.

Jákób 12 fia egy-egy jellemcsoportot határoz meg.

Ha összehasonlítást teszünk Jákób és Mózes áldásmondása között, akkor a következőkre figyelhetünk: I.Móz. 49. fej. V.Móz. 33. fej.

Jákób minden fiának terhelte az életét valamilyen bűn, amely kihatott az utódokra is.

Viszont majdnem mindegyik fiúnak megváltozott az élete a bűnnel való szembefordulás eredményeként.

Az Isten nem az elkövetett bűnök alapján ítélte meg Jákób fiait, hanem a megbánt, a beismert, és az elhagyott bűnök alapján.

Az elpecsételtek tehát Jákób családjához hasonlóan, különböző jellemű emberekből tevődnek össze.

A többi emberekhez hasonlóan ők is bűnös emberek voltak.

Jákób fiaihoz hasonlóan azonban ők is megragadták az Isten kegyelmét, és győztek minden bűn, büszkeség, önzés és a világ szeretete fölött.

A 144.000 egyik osztályrésze az örökkévalóságban az lesz, hogy az Isten templomában végeznek szolgálatot, az Isten trónja előtt. (Jel. 7,15)

Azonban láthatjuk Jelenések könyvében, hogy Isten uralkodásának központját át fogja helyezni az Új Jeruzsálembe. (Jel. 21,3. 10-11).

Összefoglalva: Krisztus a nagy feltámadás után minden üdvözülendőt a mennybe visz majd (Jn. 14:3, 17:24). Ezután történik meg az egész földi történelem kiértékelése a megváltottakkal együtt (az ún. millennium, az ezeréves időszak folyamán) (Jel. 20:4-6). Ezután történik csak meg a megváltás kegyelmét visszautasítók ítéletének meghirdetése és annak végrehajtása (az ún. második feltámadás idején, a „második halál” által)

(Jel. 20:7-15), majd pedig a Föld újjáteremtése eredeti, bűneset előtti állapotában, és örökségül adása az emberiség megváltott, megmentett maradékának (Jel. 21:1-22:5)

Üdv. Péter

"Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról."

Idéznéd kérlek akkor ez ügyben az apostoli- és egyházatyákat? Csak hogy lássuk, tényleg úgy gondolkodtak-e, mint az adventisták.

Sziasztok,

Pál apostol: "Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel." (I.Thessz. 3:13-18)

A Hetednapi Adventista Egyházat 1863-ban jegyezték be hivatalosan, és a konzervatív keresztények valamint a protestáns történelmi hitelvekkel közös doktrínákra alapul.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező! Ha megengeded, én is feltennék néhány kérdést a tieddel kapcsolatban.

Miért teszel fel itt kérdést, ha előre gyártott válaszokkal rendelkezel, amiket előszeretettel be is idézel?

Mi végre a Jehova Tanúi hivatkozások, és mi végre az érzékenység az elnevezéssel kapcsolatban?

Ezek ellenére miért az #adventista tag?

Miért kísérelsz meg krisztusi lelkület és alázat nélkül téríteni, mondhatni agresszíven? Keresel még egyáltalán válaszokat?

Üdv!

Szia,

A magyarázat egyszerű: az apostoli atyák vallották a test feltámadását, de a halált közvetlenül követő sorsról még nem volt egységes tanítás. Azért sem, mert még nem adták fel a közeli parúzia reményét. Csak a gnózissal folytatott vitákban alakul ki a köztes állapot tana.

Üdv. Péter

Úr istenem, hogy te is ugyamonnan kössz, mint én ez hihetetlen...

Szerinted az ember csak ember??

A tested származik a földből( anyagból), a többi részed égi.