Helyes-e vallásosnak nevelni a gyereket?

30as! Nagyon igaz, pont így gondolom!!! Én el tudom fogadni bárkinek bármilyen elképzelését, de a gyerekemnek nyilván azt közvetítem, amit én hiszek, vallok. Pl nem fogom rúgdosni a kutyát, mikor imádom őket és elítélem az állatkínzást! Ez ugyanilyen.

Van egy ismerősöm, aki a jelenlétemben szokta Istent szidni, mikor tudja, hogy vallásos vagyok. Többször el is ismételte, amikor az egyik gyerek megkérdezte, hogy mit mondott. Na szerintem ez róla sokkal többet mond el, mint rólam. Ez primitivitás. A másik nézetét leszólni. Itt sem kellene.

Egy keresztény aki tényleg hívő, ő úgy éli az életét, hogy a legfontosabb az, hogy Jézus útját kövesse. Szerinte csak így juthat az ember a Mennybe Istenhez, máskülönben elkárhozik. Tehát a gyerekének miért mondaná azt, hogy a hit az egyéni döntés, amikor szívéből hiszi, hogy ez a helyes? Ez más vallás képviselőire is jellemző. Vannak olyanok persze akik csak a szokásokat tartják hit nélkül. Ott elképzelhető, hogy a gyereküket sem nevelik vallásosnak, de ez azért van, mert ők maguk is inkább agnosztikusak.

Képzelj el egy egyetemistát aki mindent beletesz abba, hogy bekerül az áhított szakra. Persze megfordul a fejében, hogy lehet nem fog bekerülni, lehet nem is jó szakot választott, de az is lehet, hogy eleve nem is jó tantárgyat tanul. Viszont ezeknél az elbizonytalanodásoknál nagyobb a hite. Amikor saját gyereke lesz, akkor neki mit mondjon? Azt, hogy van "rá esély, hogy nem jó szakot választasz és be sem kerülsz drága lányom" vagy bátorítsa, hogy "tanulj, mert csak a javadra válik". Istennel való kapcsolatunk is ilyen.

Egy vallásos ember szerint kétségtelenül helyes, sőt kiemelten fontos. Függetlenül attól, melyik valláshoz tartozik az illető szülő.

Aki nem vallásos, az ebben a gyerekkori indoktrinációt láthatja, mert mint kÁozismert, a vallás gyakorlói igyekeznek minél fiatalabb korban beférkőzni a tanaikkal a gyerekek fejébe, ahonnan a korai bevésődés után azokat nehéz vagy lehetetlen eltávolítani.

Ezekből a gyerekkori tapasztalatokból gyakran válik traumatikus élmény, indokolatlan bűntudat, stb, ami megkeserítheti tinédzserként, felnőttként az életét. Különösen veszélyeztetettek azok, akik valamilyen LMBTQ kisebbséghez tartoznak, emiatt a vallási közösség is támadja, de belülről is bűntudat bántja.

Én nem nevelném bele a gyerekembe a vallásos tanok kritika nélküli elfogadását. Szkeptikus gondolkodásra tanítanám, ami egész felnőtt korában segíteni fogja, hogy bizonyítékokkal alátámasztott véleményt alkosson. Ha úgy akarja, még mindig lehet majd hívő abban, amiben csak szeretne.