Vallásos szülők! Nem gondolja azt senki hogy ha vallásosnak neveli a gyerekét akkor ráerőszakolja a saját hitét?

Amikor még a gyerek kicsi, akkor kényszerítés nélkül elfogadja, amit a szülő mond vallás témában. A szülőtől sok mindent megtanul a gyerek, megtanulja ezt is.

Aztán majd eldönti, hogy hinni fog-e. De ahhoz már nagyobbnak kell lennie, hogy önállóan döntsön. Egy kisbaba nem tudja még önállóan eldönteni.

Engem vallásosan neveltek és teljesen ateista lettem.

Amikor megmondtam anyáméknak, hogy ebből a hit dologból elegem van, megkérdezték miért, beszélgettünk egyet és elfogadták.

BTW: a kötelező hittanórát én is elítélem főleg úgy, hogy osztályzás is van belőle, ami teljesen mérhetetlen és szubjektív.

Az a gyerek, aki nem meri megmondani a szülőknek, hogy mit gondol, vagy fél, vagy félénk. Első esetben jobb is, hogy nem mondja el, mert baja eshet, de nem kell aggódni, mert akik félnek a szüleiktől előbb fognak önállósodni, ha van akaraterejük, ami kemény lecke, de később hasznukra válik (na nem a rossz szülő, hanem az önállóság). A második esetben baj, hogy nem mondja el, mert nem meri saját gondolatai, érzéseit felvállalni. Ilyen emberekből szorongó és céltalan, mások céljait követő, sodródó emberek lesznek. És persze a szülő nem akarja ilyenné nevelni a gyerekét, de ha nem látja, hogy a gyerek mit él meg, akkor néma gyereknek nem fogja érteni a szavát.

Nyilván van, aki erőszakol és van, aki csak mesél, nevel, meg minden. Sokféle család van.

Nekem nagyanyám volt vallásos, jártam pár órát hittanra, tanultam vallási énekeket, de senki nem erőltetett semmire, pedig lelkész volt az apámnak nem nevezett közeli felmenőm s piciként kereszteltek meg. Ez is a kultúra része, manapság pedig énekelek templomokban néha, bár a kereszténység nem a kedvenc vallásom. Amíg nem erőltetik az embert s nem beszélnek káros hülyeségeket neki a vallással kapcsolatban, s a gyerek tudja, hogy joga van a saját fejével gondolkodni, addig nincs baj.

És az ateista szülők nem erőszakolják rá a a nézetüket a gyerekükre? Tudnék erről is mesélni.

Mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogy azt jónak látja. A hívők jónak látják a vallásos nevelést. Vallásos családban nőttem fel, soha nem éreztem, hogy bármi rám lenne erőltetve. Megkereszteltek, beszéltek nekem Istenről, templomba jártunk, esténként imádkoztunk, iskolásként ministráltam, elsőáldozó voltam. Soha nem éreztem, hogy ez rám lett volna erőltetve, én jól éreztem magam, pedig én voltam az egyetlen vallásos az osztályban, és az osztálytársaim gúnyoltak miatta. Ez mondjuk elég bántó volt. Tiniként kezdtem megkérdőjelezni dolgokat, magamtól gondolkodtam, mert nem volt elég az, amit a szüleimtől kaptam, saját válaszok után kutattam. Végül magamtól tértem meg. És úgy gondolom, helyes volt az, ahogy a szüleim neveltek, és én is így nevelem majd a gyerkeimet.

Persze tudom, rossz példák is vannak nagyon. :/

Nem vagyok se vallásos, se szülő, se keresztény, sőt, félig európai sem, de a vallás nem csak arról szól, hogy elhiszed-e a "mesét" vagy sem, sokkal inkább egy kulturális hovatartozásról. Mégis mi mást tudna mutatni magából a szülő gyermekének, ha egyszer ő kulturálisan az, ami? Indián anyának indián gyereke lesz, egy mongol gyerek hadd tudja csak megülni a lovat, ősi favágó családban már a háromévesnek is ott a kezében a fejsze (pedig lehet, hogy az sincs rendben), értelmiségi családban ráerőltetnek a gyerekre három diplomát, ha sík hülye, és gyűlöli is a tanulást, egy görög gyerek meg össze fog találkozni Zeusszal az iskolai tanórán, nem is egyen, nem is huszonnyolcon. Sok helyen - főleg ahol saját nemzetvallás van, nem egy nyakukba akasztott, és örökös erőlködéssel rajtuk tartott idegen valami - a vallás és velejárói maga a kultúra, az élet része, nem szétválaszthatóak egymástól. Szóval az a része, hogy XY valamilyen, és a gyermeke előtt is afféle példával jár el, akként neveli, az még valahol egy érthető, elfogadható dolog szerintem.

Ez a sok feszültség a vallás-téma körül más eredetű, inkább politikai eredetű. Kimondva kimondatlanul különféle vallási és politikai ágak szépen össze vannak fonódva egymással Európa szerte. Ezért akarják az embereket be/ki tologatni mindenféle vallások szárnyai alá/alól. Szerintem viszont megette a fene, ha valami egy embernek nem a saját életéből fakad, oly közvetlenséggel, mint mikor didergő jakut családnak a felkelő Tavasz csillaga végre letaszítja Szibéria egéről a fagyhozó isteneket. Jobban át tudják érzeni a dolgot, mint a plazákból misékre átterelt ifjúság a közel-keletiek 2000 évvel ezelőtti nyomorát.