Vallásos szülők! Nem gondolja azt senki hogy ha vallásosnak neveli a gyerekét akkor ráerőszakolja a saját hitét?

Ez már sokszor lefutott. A szülő mindeig "ráerőszakolja" a gyerekre világnézetét, legyen vallásos vagy ateista.

Mivel a gyermek számára elsődleges példakép a szülő, ezért jó eséllyel fogja ebben is követni. Tehát az ateista szülőknél sincs ez másként.

Nincs is ezzel gond, amíg szélsőségekbe nem csap át. De ez újfent minden világnézet esetén felmerülhet, nem csak a vallásosoknál.

Minden nevelés "erőszak", ha úgy tetszik. Egyedül a negatív pedagógia nem az, ami gyakorlatilag nem csinál semmit.

Nekem a családom is keresztény, ebben a légkörben nőttem fel. Elvégeztem a gimnáziumot (állami volt nem egyházi), majd az egyetemet is, ahol tanultam filozófiát is. De ugyanúgy keresztény vagyok most is, mert nem találtam sem az egyetemi tanulmányaim alatt, sem máshol olyat, ami meggyőzött volna afelől, hogy nem jó, hogy keresztény vagyok.

Nem azért vagyok feltétlen hívő, mert gyerekkoromban "rámtukmálták", mivel azóta számos helyen hallhattam ellenvéleményt is és felnőtt ember vagyok, bármikor "változtathatnék", ha akarnék. A keresztény nevelés csak segített, hogy a kereszténységet mélyebben megismerjem. De számomra ez igaznak bizonyult.

Egy szülő igazából nem tudja a hitét ráerőszakolni a gyerekre, mivel Istenre mindenkinek magának kell rátalálnia a személyes életében. Egy szülő lehet erőszakos, hogy pl. csak azért is elrángatja a gyerekét hittanra,templomba, stb. még ha a kamasz gyerek vagy fiatal nem akar. ebben van különbség a keresztény szülők között is. Van, aki elrángatja a gyerekét, de ismerek több olyat is, aki nem.

Nem törvényszerű, hogy bűntudata legyen. Engem járattak hittanra (akkor még nem a suliban volt), voltam elsőáldozó is. Aztán úgy voltam vele 12 és fél évesen (!), hogy még a nagymamám kedvéért megbérmálkozom, de aztán soha többet nem teszem be a lábam a templomba. És úgy is tettem, és nem volt bűntudatom emiatt.

Évekkel később újra "vallásos" lettem, de már protestáns. Néhányszor voltak teológiai vitáink a nagymamámmal...

Szóval nem gondolom, hogy baj lenne, ha vallásos nevelést IS kap valaki, ha meghagyják hozzá a szabadságát, hogy bármikor eltérjen attól, ha úgy gondolja. Ugyanez fordítva is igaz, ateista szülőknek sem okvetlen kell kiakadniuk, ha a gyerekük vallásos lesz.

"Ismerősöm apja pap de ő ateista és nem meri megmondani mert ugye ez szembe megy az apja hitével és neveltetésével

Nem akar neki csalódást okozni"

Szerintem ez nem a hit miatt van, hanem alapvető bizalomhiány a szülő és a gyerek között. Itt a nevelés máshol lett elrontva, nem a hittel.