Helyes-e vallásosnak nevelni a gyereket?

Minden szülő arra neveli a gyerekét, amit ő maga helyesnek, igaznak vél. És ez rendben is van így (amíg nem a gyűlöletet adja át). Ha valaki vallásos, akkor természetes, hogy ezt is átadja a gyerekének, így tud hiteles szülő lenni. Ha nem erőlteti, semmi gond vele.

Mi nem vagyunk vallásosak, úgyhogy nálunk ez nem központi elem, de időnként szoktunk beszélgetni a vallasokrol, amelyik éppen szóba kerül.

Én keresztyén vagyok és annak is szeretném nevelni a gyerekem. Akik csak a vallásos szokásokat, külsőségeket látják azoknak ezek nyilván nem tetszenek. Kevés is az a keresztyén közösség, ahol tényleg megélik azokat az értékeket amiket képviselnek, és jó hangulatú beszélgetések, összejövetelek vannak. Református gyülekezetbe járok amúgy, engem az ifik alatti jó beszélgetések fogtak meg, mert olyan érdekes témákat feszegettünk, és jófej embereket ismertem meg, akiktől sok jót tanultam.

Engem vallásosnak neveltek, nem keresztyénnek. Minden nap kötelező volt végigülni a vasárnapi istentiszteletet, vallásóra kötelező, kórus kötelező, ha nem akartam menni, apám egész nap haragudott rám, de amúgy otthon sosem beszéltünk Istenről, illetve apám betegesen egy tökéletes illemtudó kisasszonynak akart nevelni, nem csak ebből a szempontból, hanem egyébként is. Na ezt a fajta vallásos nevelést abszolút nem támogatom. Annyira felszínes és erőltetett, hogy ez tényleg csak elveszi az ember kedvét mindentől.

Én szeretnék beszélni a gyerekeimnek Istenről és a hitemről, hiszen ez a részem, olyan lenne mint ahogy arról beszélek, hogy szeretek kirándulni s képzeld, erre meg erre jártam. Imádkoznék vele néha, hiszen én is imádkozok. Ismerni fog többek közt gyülekezeti tagokat is, hiszen ők is a barátaim és ismerőseim, akikkel amúgy is találkozok. Eljönne velem néha templomba, hiszen én is szoktam menni. S csak örülnék, ha találna ott más gyerekeket akikkel jóban lenne. De ha valamiért nagyon nem tetszene neki, akkor nem erőltetném. Ha érdekelnék más vallások, nem fognám vissza.

Ez a fajta vallásos nevelés az ami szerintem oké. Az a fajta amit apám nyomott le a torkomon, az nem oké. Illetve az, hogy csak hagyd tengődni, hogy majd megismer valamit az sem oké, hiszen akkor mihez tartja magát? Mindenképp kell egy értékrendszer egy gyermek életébe, valami amiben higgyjen.

Én vallásos vagyok, és annak is fogom nevelni a gyerekem. Ez nem azt jelentem, hogy kényszerítem bármire is. Ez mintaadás, mint ahogy az ateista is ad egy mintát.

Szóval szerintem normális hogy mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy ő gondolkodik. Én nem tudnám ateistának, az ateisták meg kereszténynek például. Szerintem kérdező, neked sem menne kereszténynek nevelni, ezért a kérdéaedre a válasz, hogy neked kár is lenne vele próbálkoznod, úgy sem menne. A sajátos felfogásod meg úgyis átadod.

Rengeteg vallas van a vilagon

Jo ha ismeri ezeket es majd felnotkent valaszt vagy sem egyet maganak.

Gyereknek alap erkolcsi normakat kell adni, stabil ertekrendet. De a hit maganugy meg gyerekent is! Ebben legyen meg a joga donteni!

Beszelj rola neki h van ez is de ismertesd a tobbit is h tudja van valasztasi lehetosege!

Se én, se a férjem nem hiszünk istenben, vallásosak se vagyunk, így nálunk nyilván a gyerekek sincsenek így nevelve. 5 éves a lányom szerintem azt sem tudja, hogy mi az az isten, sosem kerül szóba. A karácsony, húsvét nálunk családi ünnep, a jézuska kb. olyasmi figura a szemében, mint a télapó. A fiam még kicsi, nála amúgy se merülne még fel.

Volt egy harc a családdal amiatt, hogy nekünk nem volt templomi esküvő, aztán amiatt, hogy nem kereszteltetem meg a gyerekeket. Mindenki tudja, hogy mit gondolok a témáról, de azért erőltették volna, mert "hogy néz az ki", ha nincs templom, a gyerekek meg "pogányok". Hát nem tudom, szerintem sokkal gázabb ott bohóckodni, amikor nyilvánvaló, hogy úgysem fogunk eszerint élni a mindennapokban. Anyámék se éltek vallásos életet, de az marha fontos volt, hogy a külsőségek, mint a keresztelő, meg a templomi esküvő, meglegyenek. Templomba meg sose jártunk családilag. Ezt így minek?

A vallásosság nálam túl sok, nem hiszem el, hogy 10 miatyánk feloldja a bűnöket, nem látom értelmét a miséknek, stb. Viszont hiszek valamiben, ha nem is feltétlen Isten az, de tudom, hogy ha gonosz vagyok, visszakapom az élettől, ahogy a jót is. Hiszek a szellemekben, a túlvilágban.

Az ünnepeket mi sem a vallásos eredete miatt tartjuk, hanem szimplán családi ünnep.

Nem vagyok megkeresztelve, a templomi esküvő, keresztelő párom nagyszüleinél is központi probléma, erőltették, hogy keresztelkedjek meg, de mi alapból nem akartunk templomi esküvőt. Majd megemésztik, ez van, a mi életünk.

A gyerek nem lesz vallásosan nevelve, mivel mi sem vagyunk azok, majd ha felnő, eldönti, mit akar, ismerni fogja azért a vallásokat.

Mindenképp apud hozzáállása a jobb, hiszen nem erőltet rád semmit, megadja a lehetőséget a választásra.

Én azt vallom, hogy a vallás helyett a szüleire van inkább szüksége a gyereknek. A magyar népmesék olvasására és azok tanulságainak a megvitatására eljátszására. És az életre kell nevelni a gyereket. Tehát hogy megtanuljon küzdeni az álmaiért. Tekintse kihívásnak az életet, a problémát lássa át és próbáljon megoldásokat keresni rá.

A vallások hátránya, hogy csodavárásra, ajándékvárásra nevelik a gyereket és szembefordítják őket önmagukkal bűntudatot nevelve beléjük. Egyszóval a vallásos nevelés birkásítás. A vallást, a hatalmat, pénzt mindenek fölé helyezi és aki nem hisz benne az maga az ördög.

A gyereket a szeretetre kell nevelni, mert az a legfontosabb. A szeretet a legősibb vallás. Tehát tanulja meg a gyerek, hogy az álmait úgy kell megvalósítania, hogy többet segítsen másokon, mint ártson. Ne hagyja magát butítani, mert nem az számít mások mit mondanak, hanem a benne élő szeretetre, Istenre hallgasson.

A szeretet nem ajándékban mérendő, hanem a felénk sugárzott bölcsességben, a velünk töltött időben mérendő.

"Én azt vallom, hogy a vallás helyett a szüleire van inkább szüksége a gyereknek. A magyar népmesék olvasására és azok tanulságainak a megvitatására eljátszására. És az életre kell nevelni a gyereket. Tehát hogy megtanuljon küzdeni az álmaiért. Tekintse kihívásnak az életet, a problémát lássa át és próbáljon megoldásokat keresni rá."

Ezek mind nem zárják ki egymást. Férjemet is kereszténynek nevelték és ezek mind megvoltak. Az csak egy téves (vagy épp rosszindulatú) klisé,hogy a keresztények ezen kívül semmit se tanítanak a gyereknek,csak pár szekta ennyire elborult.

"A vallások hátránya, hogy csodavárásra, ajándékvárásra nevelik a gyereket és szembefordítják őket önmagukkal bűntudatot nevelve beléjük. Egyszóval a vallásos nevelés birkásítás. A vallást, a hatalmat, pénzt mindenek fölé helyezi és aki nem hisz benne az maga az ördög."

Ennyi általánosítást egy rakáson...ajándékvárásra éppenséggel ateista is nevelheti,mikor elhiteti a gyerekekkel,hogy a Mikulás majd jól megajándékozza. Egy értelemben bűntudatra is,mert ha rossz,akkor majd jön a virgács. Én pusztán abból indulok ki,amit a keresztény környezetemben látok,és az nem az,amit te összehordtál. Semmi anyagiasság nincs bennük,az általam ismert gyülekezet pásztora talán az összes tag közül a legszegényebb. Gondolom onnan a tévhit,hogy számodra a kereszténység kimerül a katolicizmusban. Valamiért sokan azt hiszik,hogy a keresztények egy pénzhegyen ülnek,de ez megint nem igaz.

"A gyereket a szeretetre kell nevelni, mert az a legfontosabb. A szeretet a legősibb vallás. Tehát tanulja meg a gyerek, hogy az álmait úgy kell megvalósítania, hogy többet segítsen másokon, mint ártson. Ne hagyja magát butítani, mert nem az számít mások mit mondanak, hanem a benne élő szeretetre, Istenre hallgasson.

A szeretet nem ajándékban mérendő, hanem a felénk sugárzott bölcsességben, a velünk töltött időben mérendő."

A vallás a szeretetet se zárja ki,komolyan nem tudom,ezeket honnan szeded. Lehet,hogy te ezt tapasztalod a saját környezetedben,de más meg egészen mást,ebből meg rájöhettél volna,hogy ez nem igaz egyöntetűen minden hívőre. Álmai is lehetnek kereszténynek és nyugodtan segíthet is másokon,ez ráadásul még a hitükben is benne van és ismét nem az az általánosan jellemző,hogy nem segítenek. Az ajándék meg tényleg nem tudom,honnan jön ide és mi az összefüggés e-között,meg a kereszténység között. Ateisták nem szoktak ajándékot adni? Ha már vallás,meg ajándékok,ott vannak a Jehova tanúk,akik meg kifejezetten ellene vannak a szülinapi meg karácsonyi ajándékozásnak. Ismételten láthatjuk,hogy egy valláson belül nem gondolkodik minden ember teljesen egyformán,nem lehet ennyire általános következtetéseket levonni,mint amiket te teszel,pláne úgy nem,hogy ezek legnagyobb részével a kereszténységnek nincs baja. Bár nem tudom,te vallás alatt melyikre gondoltál,mert ezt sem írtad le konkrétan,szóval ha a kereszténységen kívüli vallásokra is értetted,akkor meg főleg nem kellene ekkora mellénnyel állítani dolgokat,mert nagyon tág csoportról beszélsz,teljesen ki van zárva,hogy ezek mindegyikének az egyéni nevelési módszereit ennyire ismerd.