Helyes-e vallásosnak nevelni a gyereket?

A vallásos szülők próbálják vallásosnak nevelni a gyermeküket, a nem vallásos szülők szintén saját nézetüket adják át.

Egyébként ha jobban belegondolsz, mind a két szülő a saját nézetét igyekezett átadni, még úgy is, hogy az apa látszólag megadta a későbbi választás lehetőségét. Hiszen abból az alaphelyzetből indult ki, hogy jelenleg nem kell vallásra nevelni, ez egy későbbi döntés legyen nálad, ha az akarsz lenni. Az anya is pont ugyanezt tette, csak a másik oldalról. Vallást nevelte beléd, de későbbi időpontban dönthetsz úgy, hogy nem kell neked.

"Szerintetek melyik volt a helyes?"

Mint igyekeztem rámutatni, mind a kettő ugyanaz, csak a ellentétes oldalról, így nem lehet eldönteni. Vagy mind a kettő helyes, hogy igyekeztek átadni saját nézetüket, vagy egyik sem.

Én nem lettem vallásosnak nevelve, a családom távol áll a kereszténységtől, mégis én mégis az vagyok.

Az a véleményem, hogy nem kell vallásra nevelni a gyereket.

Először 25 évesen olvastam el a Bibliát az Újszövetséget és értelmezni tudtam. Látom, hogy a Biblia kiknek szól. Akik bűnösök akiknek változtatni kell az életükben. Akik rossz úton jártak, akiknek szüksége lenne Istenre. Akik szeretnének elmélyulni, atgondolni sok mindent

NEM pedig gyerekek kezébe nyomni. Nem gyerekeknek lett megirva, Jézus nem gyerekekért jött.

Olyan nincs, hogy vallás nélkül nwvel valaki, legfeljebb nem mondja annak. Te tágabb jelentésrendszer nélkül nem lehet nevelni, és az pedig egy gyermek esetében ekvivalens a vallással, akkor is, ha egy szó nem esik Istenről. Ez olyan volna, mint nyelv nélkül nevelni, hogy a gyerek majd eldönti, melyik nyelvet tanulja meg. Képtelenség.

Az ateista szülők, ha ateizmust képviselnek, akkor az ateizmus lesz ugyanúgy a gyermek vallása. Egy gyerek nem mérlegel és nem kérdőjelez meg, hanem integrál mindent, amit a szülőktől kap. Nincs az a gyerek, aki szuverén módon el tudná dönteni, hogy miben hisz.

A vallás arról szól, hogy a saját hasznuk, hatalmuk érdekében elferdítik a valóságot. Félremagyarázzák az életet, a szeretetet, a boldogságot, az élet értelmét. Sajnos az iskolákban is pedagógiai módszer a gyerek megfélemlítése. Fizikailag nem bánthatják, de lelkileg terrorizálhatják, mert az nem látszik.

Ezért fontos a gyerekkel a szülői kapcsolat, hogy felkészítsük a gyerekeket lelkileg a vallás vagy az iskola káros hatásainak feldolgozására. Erre tanít minket ez az Isten adta vírusos helyzet is.

Nincs gyerekem, de tekintve, hogy katolikus keresztény vagyok, így nem is tudnám másként nevelni. Ez olyan, minthogy magyar vagyok. Nem tudom neki pl. a kínai kultúrát átadni.

Ahogy az ateista is ezt közvetíti, akkor is, ha azt mondja, hogy ő nem neveli erre. Egy szülő minden gesztusával, minden szavával, minden szituáció kezelésében nevel. Teljesen hétköznapi szituáció: ha a gyerek majd megkérdezi, hogy "miért megy a bácsi templomba?" akkor erre az ateista szülő valamit fog reagálni és ebből választól függően máris a gyerek ezer dolgot leszűr. Ahogy a keresztény nevelés sem annyi, hogy felolvasom neki a teljes Izajást. A szülők személyes példája nevel.

És ettől még senki sem lesz egészen keresztény. A hit egy egyéni és nagyon személyes döntés, ez mindenkiben belül játszódik le, akár hívő családból származik, akár nem. Persze, a nevelés ad egy alapot, de sok vallásos szülőnek lesz ateista gyereke és fordítva is.