Szerintetek mitől válik valaki ateistává így született vagy a körülmények tették azzá?

"Valaminek a nem létezését lehetetlen bebizonyítani"

Ha sikerülne kimutatni, hogy Istennek az Ősrobbanásban, vagy az azt esetlegesen kiváltó fizikai törvényekben biztosan nincs semmi szerepe, akkor Isten nemlétezése bizonyítást nyerne.

Szia

Senki sem születik sem hívőnek sem ateistának, mivel semmiről sem tud még...csak később válik számos ok miatt hívővé, vagy ateistává.

Szerintem is a körülmények és az egó.

A lenti vers alapján az ateizmus is bálványimádás, mégpedig az egó öntömjénezése:

1Sám 15:23 Mert, [mint] a varázslásnak bűne, [olyan] az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

Többféle gondolkodásmód van.

Az egyik szemléli a világot, eseményeit, és próbál összefüggést keresni közöttük. Ez a leíró tudományos álláspont.

A másik szemlélet a világ vizsgálatakor folyamatosan azt kérdezi, miért pont így alakult, lehetett volna-e másképpen. Ezt nevezhetjük determinisztikus szemléletnek, más szóval a folyamatoknak oka van.

Az embert az evolúció fajfenntartóvá alakította, amiből az következik, hogy erős a létmegtartási és a szaporodási ösztöne (nem az egyes emberről beszélek). Viszont vannak sokan, akik rengeteg félelmetes jelenséggel találkozván a hétköznapokban, nem tudnak ezzel mit kezdeni. Életösztönük ezért megalkotta a védő szellemet, amely az idők során istenséggé bonyolódott. Ezért sok ember van, aki enélkül nem lenne képes élni, a hit óvja meg a környezet félelmetes jelenségeitől való megőrülés ellen. Tehát e hit kiküszöbölése meglehetősen kemény feltételek esetén lehetséges csak. E pillanatban erre még elképzelés sincs.

Természetes, hogy ennek ellentéte is kialakul, a hit tagadók (sokan ateistának nevezik őket, de valójában nem az az ateizmus).

Az emberi kíváncsiság, amely valójában legyőzi a félelmet, az idők során létrehozta a tudományos szemléletet, amelynek lényege, hogy aki a világ jelenségeiről állít valamit, annak erre nézve bizonyítási kötelezettsége van. A bizonyítás úgy zajlik, hogy veszünk valami olyan nyilvánvaló dolgot, amiről az emberek túlnyomó többsége ugyanazt gondolja, ezt tehát kész ténynek vesszük. Majd a logika szabályai szerint levezetjük, hogy az állításunk logikusan következik e kész tényekből, tehát igaz. Amire ezt nem tudjuk megtenni, arra (gyakran) nem azt mondjuk, hogy nem igaz, hanem azt, hogy még nem bizonyított. Azért teszünk így, mert a tapasztalat arra tanít, később több ismerettel előfordulhat, hogy korábban hamisnak tartott (de nem bizonyított) dolgokról kiderül, igazak.

Még egy másik emberi tulajdonságról fontos beszélni, mielőtt a kérdést nézzük. Az ember bizonyos készségekkel születik, ezek az életben maradáshoz szükségesek. Egyetlen csecsemőt sem tanítanak szopni, akár állat akár ember. Minden ember születése pillanatától rendkívül kíváncsi, mert a tapasztalat kell az ismerethez, az meg az életben maradáshoz. Születés után mindenki egyközegben nő fel, amely rendkívül sokféle. Ezt röviden kultúrának nevezzük. Egy felnőtt ember szokásai, ösztönös cselekedetei aztán a közeg által közvetített hatások szerint alakulnak. Egy részük tudat alatti, ezért sokan azt gondolják, ez veleszületett, azonban valóságosan a neveltetése, azaz az addigi élet tapasztalatai szerint alakul ki. Nemcsak az e tapasztalatok következménye, hogy például hogyan tartjuk a kanalat evés közben, hanem mondjuk az is, utáljuk-e a matekot vagy sem.

Azután válaszolhatunk a kérdésre. A születéskor kizárólag életben maradási ösztön és néhány nem tudatos készség (öröklődés) áll rendelkezésre. Az ateizmus egy gondolkodási mód, ilyesmi semmiképpen nincs születéskor. Viszont a körülmények, amelyben nevelkedett, kialakítanak sémákat, gondolkodásmódot is. Például a világgal való ellenkezést. Ennek hatására, ha valaki erősen vallásos környezetbe kerül, könnyen válik istentagadóvá, ahogy ő mondja, ateistává. Egy másik szemléletmód a világ megismerésének igénye, ehhez a jelenségek megmagyarázásának kényszere, közkeletűen tudós típus (hogy tudóssá válik-e, az még ezer más körülménytől függ). Közülük kerülnek ki azok, akik – ha a vallás az érdeklődésükbe kerül – azt vizsgálván rájönnek, a vallás puszta hit, persze kellően bonyolult. Ők lesznek, akik szerint isten léte nem bizonyítható, mert erre jelenleg kevés a tudás. Ezen felül, mélyebb gondolkodással oda lehet eljutni, hogy egyfelől isten kizárólag hit kérdése, tényleges megnyilvánulása nem mutatható ki, ugyanakkor a valóság felépíthető nélküle, ezek együtteseként úgy vélik (hipotézisként), hogy feltehetően nincs is. Ám nem érzik szükségét sem bizonyításnak, sem cáfolatnak. Egyszerűen megvannak enélkül, nincs ellentmondás, nincs hiány. Az egy más kérdés, hogy a hétköznapokban senki sem vonhatja ki magát a saját közege folyamatos hatásai alól. Ez pedig az istenhit.

De egy vallásos embert arról győzködni, pláne lenézni, az garantáltan nem tartozik az ateista ember tettei közé. Egyszerűen más a gondolkodásmódja. Meg tudja mutatni, hogy a vallásos ember nem nélkülözheti a hitet, ettől se nem rosszabb, se nem jobb, hanem más. És a döntő többségük rá nézve nem ártalmas. Akkor ő miért legyen az, velük szemben?

"A lenti vers alapján az ateizmus is bálványimádás, mégpedig az egó öntömjénezése:"

Szerény ateistáról meg beképzelt keresztényről még soha nem hallott,aki ilyeneket ír? A kettő közül ki gondolja,hogy egy egész szellemvilág az összes természetfeletti lénnyel együtt az ember körül forog? Kik hiszik,hogy a leghatalmasabb és a második leghatalmasabb lény harcolnak egymással,mert mindkettőnek az emberek kellenek? Szóval mi,akik azt gondoljuk,hogy csak porszemek vagyunk az univerzumban,mi vagyunk az egoisták,aki meg azt hiszi,hogy egy természetfeletti lény egész élete körülötte forog,az meg nem. Aha,oké. Nekem ezzel az egész hitrendszerrel semmi bajom nem lenne,a férjem is keresztény,de ilyen emeletes baromságot ne állítsunk már,hogy aki nem hisz Istenben,az mind egoista. Valahol írtam már egyszer,hogy agnosztikusként is tisztában vagyok a korlátaimmal,főleg mozgás terén,mikor sokszor mások számára teljesen alap és természetes dolgot nem tudok megcsinálni és néha előfordul,hogy repül 1-2 dolog,mert olyan mérges vagyok magamra . Igen,ez pont úgy néz ki,mintha olyan nagyra lennék magammal.

"Ha sikerülne kimutatni, hogy Istennek az Ősrobbanásban, vagy az azt esetlegesen kiváltó fizikai törvényekben biztosan nincs semmi szerepe, akkor Isten nemlétezése bizonyítást nyerne."

ááá nem... egyszerűen nem hinnék el, mint ahogy sokan pl az evolúciót is tagadják. A tények csak elenyészően kis mértékben befolyásolják a hitet.