A Jehova tanui miért kerülnek állandóan idegileg kikészült állapotba?

A kedvedért kikerestem találomra egy cikket a szektákról általában :

[link]

"A szektákat nem mindig egyszerű felismerni, mivel tagjaik látszólag hétköznapi emberek, akik látszólag ugyanúgy élnek, mint bármelyikünk. Van civil foglalkozásuk, nem viselnek jellegzetes ruhákat, nem élnek kommunában. Sokszor ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy miféle csoporthoz tartoznak voltaképpen. Mezei M. Katalin írása.

–

Mi a szekta?

A szekta olyan vallási gyülekezetet jelent, amely valamilyen történelmi egyházban gyökerezik, ám az adott vallás egy vagy több alapvető tézisét nem fogadja el, így attól függetlenül működik. A szekták eszmeiségének középpontjában jellemzően a megtisztulás és az üdvözülés áll, ami azonban nem a „hagyományos” módon, hanem az adott csoport saját szabályainak követésével érhető el. Tagjaik előszeretettel hangoztatják kiválasztottságukat.

Bár ahány szekta, annyiféle, vannak olyan főbb vonások, amelyek kisebb-nagyobb mértékben mindannyiuknál fellelhetők.

A vezető autoritása

Ahhoz, hogy a szekta egyáltalán létrejöhessen, majd fennmaradhasson, szükség van egy karizmatikus vezetőre, aki hívhatja – hívathatja – magát többek közt prófétának, messiásnak, hírvivőnek, vagy egyszerűen csak megvilágosodott tanítónak. Az impozáns titulusoknak se szeri, se száma.

A vezető állítása szerint valamiféle felsőbbrendű tudással rendelkezik, éppen ezért megkérdőjelezni vagy pláne kétségbe vonni azt, amit mond vagy tesz, szigorúan tilos.

A fő veszély a józan ész

A szekták első számú ellensége a kritikus gondolkodás – úgy tekintenek rá, mint egy ragályos kórra, ami továbbterjedve a gyülekezet létét veszélyeztetné. Így aztán ellentmondást nem tűrő fegyelemmel igyekeznek még csírájában elfojtani.

Például arra ösztönözhetik tagjaikat, hogy minél kevésbé érintkezzenek a külvilággal – beleértve a hozzátartozóikat és a barátaikat is, ily módon minimalizálva az esetleg „káros” befolyást.

Ugyanilyen okból meghatározhatják, hogy a tagok mit nézzenek, hallgassanak, olvassanak, az olyan tartalmak pedig, amelyek ellentétben állnak a szekta eszmeiségével, egyenesen tiltólistások lehetnek.

Előírásokat szabhatnak a tagok életmódjára vonatkozóan is, különös tekintettel a megjelenésre, az étkezésre vagy a szexuális életre. Mindennek magyarázatuk szerint valamiféle emelkedett célja van, valójában azonban éppúgy a kontroll részét alkotják, mint a szekta többi szabálya.

A lojalitás növelése

A fentieken túl jutalmazással is próbálják növeli tagjaik lojalitását. Bevett módszer, hogy azok, akik már bizonyíthattak, elismerésképpen szűkebb körű – nemritkán visszatetsző vagy bizarr – szertartásokon vehetnek részt, amivel a többieknek is példaként szolgálhatnak.

A szektához való kötődés kialakulását és elmélyülését segítik elő az olyan, sokszor vallásos köntösbe bújtatott folyamatok is, mint a közös kántálás, meditáció vagy akár drogfogyasztás, amelyek szinte észrevétlenül, de annál hatékonyabban rombolják az identitást.

Ugyanakkor a szekták felmutathatnak pozitív dolgokat is, mint például a jótékonykodás, illetve olyan értékek hangsúlyozása, mint az együttérzés vagy a segítőkészség – ezzel is bizonyítva tagjaiknak, hogy nagyon is jó helyen vannak.

Mindezek folyományaként a szekta befolyásolhatóbb hívei a közös cél érdekében, netán egyszerűen csak a valahová tartozás érzéséért iparkodnak elaltatni magukban a racionalitást. A szekta tanainak hitelességét illető gyanakvásukat vagy kétségüket figyelmen kívül hagyják vagy elnyomják, illetve magyarázatot vagy felmentést gyártanak a vezető szavaira és cselekedeteire.

Bűntudatkeltés és megszégyenítés

Persze mindig akadnak renitensek is, a szekták pedig, amelyek az igazság letéteményesének tartják magukat, alapértelmezetten rossznak tekintenek minden olyan megnyilvánulást, ami nincs összhangban a tanaikkal. Első körben általában még nem válnak meg a problémás tagoktól, hiszen szükségük van bázisra, inkább bűntudatot generálnak bennük, amely természetesen csak a szekta megkövetésével, illetve a „bűnök” levezeklésével nyerhet feloldást.

A „helytelen magaviselet” egyik különösen hatékony ellenszere a nyilvános megszégyenítés, ami a többiekre nézve is visszatartó erővel bír.

A távozókat megtagadják

Azokat, akik minden erőfeszítésük dacára sem sikerül jobb belátásra bírni, és akár kizárás miatt, akár saját elhatározásukból elhagyják a csoportot, gyakorlatilag megtagadják.

Az, hogy a szektával bármi gond lenne, fel sem merülhet, nyilván a távozók voltak „gonoszok, ostobák vagy egyszerűen csak lusták”.

Különösen rossz néven veszik, ha az egykori tagok beszélnek is a közösségben tapasztaltaktól – ilyenkor nemritkán fenyegetéssel vagy akár tettlegességgel próbálják hallgatásra bírni őket. A csoportban maradottakat pedig arra kérik, ne érintkezzenek az eltévelyedettekkel, nehogy ők is „megfertőződjenek”.

A transzparencia hiánya

A szektáknak valamiből fent kell tartaniuk magukat, egyik – ha nem az egyetlen – bevételüket pedig a tagok adományai jelentik. Éppen ezért szívesen látják köreikben az acélosabb egzisztenciával rendelkezőket.

Az adományozás lehet kötelező jellegű – például Ószövetségben említett tized mintájára a tagoknak a jövedelmük tíz százalékát kell beletenniük a „nagy közös kalapba”. Máskor nincs konkrét elvárás ezen a téren, ám kimondva-kimondatlanul mégiscsak illik a tagoknak valamiféle hozzájárulást fizetniük, a hivatalos megfogalmazás szerint jellemzően a szekta létesítményeinek üzemeltetéséhez vagy tanainak terjesztéséhez.

Ám azt, hogy a tagoktól származó pénz valójában mire is megy el, csak néhány bennfentes tudja.

A hívek felé ugyanis nem számolnak el, a szekta anyagi helyzete iránti érdeklődés pedig természetesen szintén a lázadás vagy az eretnekség kategóriájába esik. Mindenesetre a vezetők általában nem élnek rosszul, bár pro forma esetleg semmi nincs is nevükön.

Ki a célcsoportjuk?

Az emberben természeténél fogva megvan az igény arra, hogy hihessen valamiben vagy valakiben, már csak azért is, mert a hit egyfajta erőt is ad. Ugyanakkor néhányaknak fenntartásai vannak a történelmi egyházakkal szemben, mások számára pedig egyszerűen nem elég érdekesek és izgalmasak az intézményesült vallások. A szektákat viszont vonzóvá teheti az őket körüllengő misztikum – így az utánpótlás folyamatosan biztosított, kivált, ha az aktivisták még rá is segítenek a folyamatra, például az utcán, vagy házról házra járva próbálkoznak minél többek megtérítésével.

Nem túl meglepő módon a talajvesztett embereket hálózzák be a legkönnyebben, különösen a fiatalokat, akik még keresik önmagukat, és nincs támogató hátterük.

A fő célcsoportjukat viszont azok jelentik, akik kellőképpen határozottak, nem utolsósorban pedig rendezettek a körülményeik – őket ugyan nem egyszerű meggyőzni, ám ha mégis sikerül, stabilabb tagjai lehetnek a közösségnek, és aminek a működését anyagilag is segíthetik.

A legjobbakkal is megesik

Számos celebnek is van vagy volt közel valamilyen szektához. Winona Ryder szülei az Élő Fény Szivárvány Családhoz csatlakoztak, amely a természetesség jegyében a nudizmust szorgalmazta, az áram használatát azonban tiltotta. Joaquin Phoenix családja az Isten Gyermekei nevezetű gyülekezethez tartozott, amely a promiszkuitást hirdette – állítólag gyerekekre is kiterjesztve. Michelle Pfeiffer fényevők közé keveredett, és csak a férje segítségével tudott kiszállni. A tavaly felszámolt NXIVM elnevezésű szexszekta egyik vezetője pedig Allison Macket, a Smallville egykori sztárja volt.

Miért nehéz szabadulni?

Ha egy tag fel is ismeri szektája destruktív voltát, nem biztos, hogy egyik pillanatról a másikra tovább tud lépni, hiszen a közösség – minden hátránya mellett – egyfajta biztonságot és kiszámíthatóságot is nyújt. A szabályokat ugyan a legmesszebbmenőkig be kell tartani, de cserébe lekerül a tagok válláról a felelősség – innen kellene visszatérni a való életbe, ahol minden döntésnek következménye van.

Akinek pedig a szekta egyben a munkahelye és/vagy lakóhelye is, még inkább úgy érezheti, hogy a távozással a semmibe ugrik.

Abban, hogy a szektából szabadulónak sikerül-e megvetnie a lábát a külvilágban, kiemelkedő szerepe van a környezetének. Hibáztatni nemcsak felesleges, hanem káros is – épp elég feladatot ad neki szektás múltjának értelmezése. Elfogadás és támogatás révén, akár szakember közreműködésével viszont jó eséllyel megelőzhető a visszaesés."

Ez pedig a szekta mint fogalom -nemzetközileg elismert német nyelvű definíciója :

ezt én most inkább eredeti formában másolom be -

tudod , ebben nem engednék meg saját magamnak olyant írni ha nem lennék alaposan felkészült .

Szekta témában nyugodtan fordulhatsz hozzám .

[link]

Sektenmerkmale

Ausschlaggebend ist nicht die Etikettierung als «Sekte», sondern die differenzierte Beurteilung einer Gruppe anhand ihrer Merkmale und deren Auswirkungen auf der persönlichen, familiären, gesellschaftlichen, politischen und wirtschaftlichen Ebene. Die folgenden Kriterien liefern eine Grundlage zur Einschätzung der Kritikwürdigkeit und Gefährlichkeit einer Gruppe. Dabei ist sorgfältig abzuwägen, ob eine Mehrzahl der Punkte in relevantem Masse zutrifft:

Struktur der Organisation: Gruppe mit straff hierarchischer und doktrinärer Struktur

Autoritäre Führung: Führergestalt mit prophetischen oder guruhafter Ansprüchen

Offenheit der Gruppe: Isolation und starke Abgrenzung der Gruppe nach aussen

Leistungen für die Gruppe: überteuerte Kursangebote oder Kosten für Lehrmaterial, Fronarbeit

Welt- und Menschenbild: Einteilung der Welt in Gut und Böse, Schwarz-Weiss-Denken

Absolutheitsanspruch: ausschliessender Glaube an die absolute Wahrheit des eigenen Systems, der eigenen Lehre, des eigenen Weges, der eigenen Methoden

Erlösungs- oder Heilsversprechen: «Universalrezepte» für sämtliche Probleme sowie irreale Machbarkeitsvorstellungen

Elitebewusstsein: Die Mitglieder der Gruppe verstehen sich als auserwählt, als spirituell weiterentwickelte Elite der Menschheit, als „Speerspitze“ des Wissens.

Endzeiterwartung: Gruppe erwartet Endzeit, Weltuntergang

Informationspolitik nach Aussen: keine offene Informationspolitik, irreführende Propaganda

Informationspolitik nach Innen: Selektion von Information bis hin zu bewusster Desinformation innerhalb der Gruppe

Umgang mit Kritik: Kritikverbot innerhalb der Gruppe; Bekämpfung von KritikerInnen ausserhalb

Milieukontrolle: Kontrolle und Überwachung aller Lebensbereiche

Rücksichtlose Methoden: getarnte oder irreführende Anwerbung, Indoktrination, Einsatz von bewusstseinsverändernden Methoden

Gedanken- und Gefühlskontrolle: durch Erzeugung eines schlechten Gewissens und von Angst wird das Mitglied manipuliert; durch exzessives Praktizieren von Entspannungstechniken und Meditation werden Gedanken und Gefühle kontrollierbar und manchmal sogar ein “innerer Führer” eingeführt, der das eigene Gewissen ersetzt

Remélhetőleg .. fontos tudniuk , nem akar nekik senki sem rosszat .

Ne vegyék magukra úgy mint bántást .

Nem érdemlik meg , ha vezetők - mármint a vezető testület helyett ők mint kisemberek legyenek bántva.

Tanács tőlem mindenkinek :

vizsgáld meg a szekta definíciót és vond le a következtetést - hogy a csoportosulás amiben vagy tartalmaz-e ilyent - ha túlnyomórészt igen akkor el kell gondolkodnod rajta .

A döntést pedig kizárólag te hozod meg - senki más -maradsz-e vagy továbblépsz .

Tanács tőlem :

Gondolkodni nem tilos.

Informálódni nem bűn.

A te hited csak a tiéd .

Senki sem mondhatja meg ,hogy hogyan miért mit érezz

és hogyan kell Istent szeretned,..-

SENKI sem veheti el tőled , fenyegethet ,zsarolhat semmilyen okból kifolyólag azzal ,hogy nem leszel Isten kegyeltje.

Senki sem teheti a családod vallási tilalmakból tönkre

Senki sem törhet az egészségedre, iskolázottságod szintjére ,pénzedre, életedre , családtagodra, szeretteidre vallási szabálzatok és tilalmakból kifolyólag.

Ha segítségre szorulsz mert kételyeid támadtak, tedd meg ,hogy segítségért fordulsz -a vallási csoportosulás hatáskörén kívül- akár pl a háziorvosodhoz is -

Soha ne szégyelld , nem vagy az egyetlen akik ezt átélték - de ne maradj a gondolataiddal egyedül.