Jehova tanúi miért mondják állandóan (miért "veszik a szájukra") Isten nevét?

Jóel 2: 32 - "És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül;"

Róma 10: 13 - "Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”"

Ez a parancs mindenesetre nem tiltotta meg Isten neve kiejtését. Különben aligha használták volna ezt a nevet Isten ókori szolgái, például Dávid oly gyakran Jehova áldása nélkül. És miért ejtette ki Isten az ő nevét Mózesnek, és miért parancsolta meg neki, hogy magyarázza meg az izraelitáknak, ki az, aki őt elküldte? (Zsoltárok 18:1–3, 6, 13, [18:2–4, 7, 14, Károli]; 2Mózes 6:2–8).

Jézus idejére viszont már kialakult az az erős irányzat, amely Isten ésszerű parancsait megpróbálta felettébb ésszerűtlen módon értelmezni. Például a negyedik parancs a Tízparancsolat közül előírta a zsidóknak, hogy ünnepeljék meg a hetedik napot, a szombatot minden héten (2Mózes 20:8–11). Az ortodox zsidók ezt a parancsot szinte nevetségességig komplikálták: számtalan szabályt dolgoztak ki, és a legapróbb részletességgel előírták, mit szabad és mit nem szabad tenni szombaton. Kétségtelen, ugyanebben a szellemben fogták fel Istennek azt az ésszerű parancsát is, hogy Isten nevét nem szabad tiszteletlenül szájukra venni, mert a lehető legésszerűtlenebb végletbe estek: ugyanis azt mondták, hogy ki sem szabad ejteniük ezt a nevet.

Vannak, akik más okot hoznak fel: Könnyen lehet, hogy a zsidókat a görög bölcselet befolyásolta. Például Philónra, erre az alexandriai zsidó filozófusra, aki majdnem Jézussal élt egy időben, nagy hatással volt a görög filozófus, Platón, aki magáról azt tartotta, hogy Isten ihletése alatt áll. A Lexikon des Judentums „Philón” címszó alatt megállapítja, hogy Philón „a görög nyelvet és a görög (platóni) bölcselet gondolatait egyesítette a zsidók kinyilatkoztatott hitével”. Philón tanítása szerint Isten „meghatározhatatlan”, „megismerhetetlen”, ennélfogva meg sem lehet őt nevezni.

az Encyclopaedia Judaica magyarázatát: „A JHVH név kiejtésének kerülését . . . a Harmadik Parancsolat (2Mózes 20:7; 5Mózes 5:11) félreértése okozta, amely azt mondja: ’Fel ne vedd JHVH-nak, a te Istenednek nevét hiába!’ Ez a parancsolat azonban valójában azt jelenti: ’Ne esküdj hamisan JHVH-nak, a te Istenednek nevével!’ ”5 Jegyezd meg, hogy a szöveg nem Isten nevének ’felvevését’ vagy kiejtését tiltja meg! Azonban még a „hiába” történő felvevésről is figyeld meg, hogy mit állapít meg a Koehler és Baumgartner-féle héber lexikon arról a héber kifejezésről, amelyből a „hiába” szót (héberül: lás·sáv′ʼ) fordították: „egy nevet indokolatlanul megnevezni . . . visszaélni egy névvel”!6 Ez a parancs tehát nem Isten nevének a használatát, hanem az azzal való visszaélést tiltja meg.

Érdekes megfigyelni hogyan adja vissza ezt a Bibliaverset a Károli fordítás: „ Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” - tehát magadra, önmagadra ne vedd ezt a nevet méltatlan módon. Ez azzal kapcsolatos, hogy a zsidók Isten nevéről, tehát a Jehova névről neveztettek, mint Jehova szolgái. Az Ézsaiás 43: 10-ben Isten kijelenti, hogy lesznek neki, tehát Jehovának tanúi, ezen személyek is róla fognak neveztetni. Tehát ebben az esetben is ahhoz kapcsolódik, hogyha valaki nem Isten szolgájához méltóan él akkor hiábavalóan ne nevezze magát annak, Jehova Tanújának

Gondoltak egyet, ha ti nem,akkor mi igen. A Tanuk igazat írnak. Ti lesztek a tanúim. Magukra ismertek, így 1931-ben felvették a Jehova Tanúi nevet. Tehát megállapodtak Jehovával, hogy megismertetik a világgal a nevét, és azt is, hogy ha valaki nincs vele, ellene van.

Csak azt nem értem, miért keverik bele Jézust, amikor amikor a zsidóknak ép úgy nem fontos Jézus és Jehova sem.

Még sok talány van.

@ #5: Legtöbb helyen az eredeti ószövetségi szövegben, ahol az "Úr" szó van, ott a JHVH tetragramma szerepel, ezért nem csak "a zsidóknál" Jehova, hiszen nekünk, keresztényeknek, ugyanaz az Istenünk: az Ábrahám, Izsák és Jákób (Izrael) Istene, akinek a(z egyik) neve Jehova. Ezt egyébként sok bibliafordításban úgy jelölték, hogy ahol az eredetiben a Jehova név szerepelt, ott csupa nagybetűvel írták a fordításban (pl. the LORD, der HERR, az ÚR stb.) Így a #4-ben megfogalmazott állítás pontatlan.

lsandor korrektül leírta a lényeget, ami az, hogy Isten nem azt parancsolta meg, hogy (bármelyik) nevét a szájunkra vegyük, kimondjuk, hiszen ha ezt nem tehetnénk, el lennénk veszve, mert az Úr nevét segítségül kell hívni ahhoz, hogy megmeneküljünk!

Tehát a tiltás arra vonatkozik, hogy *hiába* fel ne vegyük az Úr nevét, és úgy gondolom, hogy ez nem egyedül a Jehova névre, hanem úgy általában Isten szent neveire is vonatkozik.

Ez több különböző formában is megvalósulhat, természetesen a legdurvább, ha káromlás céljából mondja ki valaki Isten nevét, de én úgy gondolom, hogy ugyanezt követik el az emberek akkor is, amikor valamiféle "töltelékszónak" használják, pl. "mi az istent csinálsz". Mert úgy ejtik ki Isten nevét a szájukon, hogy nincs az a név megszentelve, hanem csak egy közönséges, semmitmondó, az Úrhoz semmilyen módon nem kapcsolódó szóként.

Mert ennek a parancsolatnak az indoka az, hogy Isten neve szent, és a "szent" kifejezés pedig azt jelenti úgy általánosságban, hogy valamilyen magasztos, Isten által meghatározott célra van elválasztva, odaszánva.

Kicsit hasonló ez ahhoz, mint ahogy az ószövetségben a templomi tárgyak meg voltak szentelve. Az Úrnak szentelt edényekhez, oltárhoz stb. még csak hozzá sem szabadott érni, mert az is halálos bűnnek számított. Ha azokat mégis valami másra találták használni, onnantól kezdve nem voltak többé szent tárgyak, "elveszítették a szentségüket".

Tehát az Úr nevét hiába felvenni azt jelenti, hogy nem szentelni meg azt, olyan célból kiejteni, aminek nincs igazából köze Istenhez, vagy netán olyanhoz, amihez Ő bizonyára nem akarja adni a nevét. Mert ha másra is használom az Úr nevét, mint az Istennel való kapcsolattartásra vagy az Ő személyének megjelölésére, akkor azzal azt fejezem ki, hogy számomra nem szent az Ő neve, hiszen másra is használom, nemcsak arra a célra, amire szenteltetett.

Ezért nemcsak káromkodni és hamisan esküdni nem szabad Isten nevével, hanem pl. olyan dologra esküdni az Ő nevével, ami ellentétes az akaratával (pl. Isten neve alatt felesküdni valami gyalázatos tett elkövetésére), vagy úgy mondani, hogy Isten nevében jöttem, hogy engem nem az Isten küldött.

Szerintem, ha valamiben lehet kifogásolni Jehova Tanúinak ezt a szokását, akkor az ez, de ez csak a magánvéleményem, nem kívánok ítélkezni róluk, főleg nem általánosságban, de úgy vélem a tanításaik alapján, hogy erősen kétséges, vajon tényleg isteni küldetést hajtanak-e végre a világban a tevékenységükkel.

De ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy ehhez nem kell Jehovázni, hogy valaki ellen ugyanez a kérdés felmerüljön, hisz a többi vallásban is van épp elég képmutató, aki úgy mondogatja meg hivatkozik Isten nevére, vagy nevezi magát Isten szolgájának, hogy a tevékenységének köze nincsen Isten munkájához, sőt nem egyszer pont azzal szembe megy. A legdurvább ilyen példák azok a(z ál)keresztények voltak, akik (valódi) keresztény embereket irtottak tűzzel-vassal, mindezt Isten szent nevében.

De megmondta ezt előre már Jézus: "Ján 16:2 A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik."

Sőt, azt is mondta: "Máté 24:5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek."

Ezért én nem hiszem, hogy Jehova Tanúi bármi különlegeset tennének a többi, Isten nevével jövő valláshoz képest, amennyiben hamis dolgokat tanítanak az Ő nevében. Ő fogja elbírálni, hogy ki az Ő szolgája, ezt nem nekünk kell eldönteni.

Kedves 7-es.

Miért keverjük bele Jézust amikor a zsidók nem fogadják el?

Az a Zsidók dolga.

A megváltóra az ó szövetség rengeteg utalást tett, tehát a messiást lehet azonosítani.Maguk a zsidók is várták a messiást, de amikor meg jelent nem ilyen messiást vártak, hanem egy harcost, aki megszabadítja Őket a Római elnyomás alól.

Jehova Tanúi tudják és megváltójukként ismerik el Jézust, mint Jehova a teremtő isten egyszülött fiát, és királyként tekintenek Jézusra aki már uralkodik.

DE az írások szerint nem teszik egyenlővé az apukájával, hiszen nem is ugyan az a személy.Jézus sosem várta és mondta, hogy Őt kell imádni, ez kizárólag az atyjának Jehovának jár, de mint Kinevezett királynak tisztelettel adózunk, és alárendeljük magunkat a királyságának, mert Jehova neki adta ezt az uralmat egy időre, mivel ez egy jutalom Jehovától, amiért Jézus végig csinálta a feladatot amit vállalt is.

De Jézus és az Atyja Jehova nem politikailag akarták és akarják megoldani az emberiség problémáit.

Jézus meg is mondta, hogy nem része a királysága e világnak.

E világnak van "istene" de a keresztényeknek semmi közük sincs hozzá attól függetlenül, hogy itt kell éljenek a világban.

Erről szól a szent írás.

De aki ismeri annak ez ne újdonság.

Zsömle/lány