Jehova tanúi miért mondják állandóan (miért "veszik a szájukra") Isten nevét?

A Róma 10, 13 nem Jehova nevére,hanem Jézuséra vonatkozik. Ahogyan az 1 Korinthus, 3ban írja Pál: ...elhívott szenteknek mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják.......

Tehát a JHWH-t a korai keresztények nem használták. Nem olyan szigorúan mint a zsidók, de nem használták. Ezért kellett szegény tanúknak az újszövetséget átírni.

Kedves Válaszoló,

Nem írták át a tanuk a bibliát.

Ha megnéznéd a Rómabeliek levele láb jegyzetét láthatod hogy Péter is és Pál is azt a verset Jóel prófétától idézte ami az Ó testamentumban van.

Azt pedig mindenki tudja, hogy Jézus neve nem szerepel az Ó testamentumban hanem a teremtő Jehova neve van ott!!!

Jóel egy fontos szempontról beszélt, amely Isten tartós helyeslését eredményezheti: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül” (Jóel 2:32). Két apostol, Péter és Pál idézte ezt a lényeges követelményt (Cselekedetek 2:21; Róma 10:13). Pál még kiegészítette valamivel ezt a gondolatot. Ezt kérdezte: „Hogyan fogják . . . segítségül hívni azt, akiben nem hisznek?” (Róma 10:14).

Ezért ahhoz, hogy megismerjék és higgyenek ebben az istenben meg kell ismertetni ezt a nevet, vagy is tanúskodni kell róla, követve Jézus példáját.

Zsömle/lány

Az apostolok, és maga Jézus is sokszor idézett verseket az Ó testamentumból, ezt ne felejtsük el.

Példa:

20 „Az igazságos a hűsége által élni fog” — jelentette ki Jehova Habakuk által (Habakuk 2:4). Ezt feltétlenül jól vésd az elmédbe és a szívedbe, mert a Biblia központi igazságai közé tartozik. Pál háromszor is utalt erre a versre ihletett írásaiban (Róma 1:16, 17; Galácia 3:11, 14; Héberek 10:38).

Kedves Válaszoló, legközelebb pontos idézetet írjál légy szíves:

(1Korintus 1:2-3)

„De — kérdezhetné valaki — nem éppen a Biblia számol be arról, hogy István tanítvány és János apostol is az égben lévő Jézushoz beszélt?” Ez igaz. Ezen események alkalmával azonban nem hangoztak el imák, mivel István és János mindketten látomásban látták Jézust, és közvetlenül beszéltek hozzá (Cselekedetek 7:56, 59; Jelenések 1:17–19; 22:20). Emlékezz arra, hogy ha egyszerűen csak beszél valaki valakihez — akár Istenhez — az önmagában még nem jelent imát. Ádám és Éva is beszélt Istenhez, kifogásokat hozva fel hatalmas bűnükre, amikor az Édenben elkövetett bűnük után Isten ítéletet hozott felettük. Beszédük ebben a formában nem ima volt (1Mózes 3:8–19). Ezért helytelen lenne István vagy János Jézusnak mondott beszédét arra szolgáló bizonyítékként idézni, hogy igazából Jézushoz kellene imádkoznunk.

Hogyan „hívták segítségül” bármely helyen Krisztus nevét? Ennek egyik módja az volt, hogy a názáreti Jézus követői nyíltan a Messiásnak és a „világ üdvözítőjének” ismerték el őt, sok csodatettet hajtva végre Jézus nevében (1János 4:14; Cselekedetek 3:6; 19:5). A The Interpreter’s Bible ezért azt a megállapítást teszi, hogy „az Urunk nevét segítségül hívni [kifejezés] . . . inkább azt jelenti, hogy Jézust Úrként megvallani, mintsem azt, hogy hozzá imádkozni”.

Elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, szintén „a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását” jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.)

Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).

Jézus egyértelmű ígéretet tett tanítványainak: „ Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt.” Vajon ez azt követeli meg, hogy hozzá imádkozzunk? Nem. A kérés Jehova Istenhez szól — de Jézus nevében (János 14:13, 14; 15:16). Azért könyörgünk Istenhez, hogy Fia, Jézus használja fel érdekünkben nagy hatalmát és tekintélyét.

Kedves Kérdező!

Bocsánat, ha válaszom túlzottan nyelvészeti lesz.

Tehát, nyugodtan mondogathatják, hogy Jehova, ugyanis az isteni tulajdonnév Jahve, és nem Jehova ez a szó egy zagyvaság.

A héber írás csak mássalhangzókat írt magánhangzókat nem, a ránk maradt mássalhangzók az ismertek JHWH. Ahogy helyesen mondtad a zsidók nem vették a tulajdonnevet a szájukra, csak egy éveben egyszer amikor az engesztelés napján a főpap belépett a szentek szentjébe a frigyládához az áldozati vérrel, akkor mondta ki az Isten nevét. Amikor pedig a bibliai szövegeket felolvasták az Isten nevét más szóval helyettesítették leggyakrabban az ADONAJ=ÚR szóval. Jézus korára viszont a görög hatásnak köszönhetően a zsidók már a köznyelveben nem hébert hanem az arámit használták, maga Jézus sem héberül beszélt, csak a szent szövegek hangoztak el héberül. A Kr.u. 3. századra azonban a héber nyelv már nagyon nehezen ment és ezért a szent szövegek felolvasásának megkönnyítésére az un.: Maszoréták magánhangzókkal egészítették ki a szöveget. Na de, hogy a felolvasó nehogy kimondja az Isten nevét a JHWH mássalhangzók közé az Adonaj szó magánhangzóit írták be, így figyelmeztetve a felolvasót, hogy Adonajt köteles olvasni. A hasonulás szabályai szerint ez összeolvasva Jehova, de ez egy nem létező szó, olyan mintha a Zoltán szó mássalhangzói közé mondjuk az Attila magánhangzóit írnánk. Csak amikor eme ismeretek nélkül veszi valaki kezébe a héber Biblia szövegét erre a bődületes zagyvaságra lyukad ki, hogy Jehova. Az isteni tulajdonnév helyes Jahve=Én vagyok aki van!