Valaki tudná értelmezni ezt a mondatot?

Elmélkedés:

Egy édesanya szomorúan panaszkodta egy alkalommal, hogy a férje nem tud bocsánatot kérni. A férj jól tudja, hogy megbántja feleségét egy-egy cselekedetével vagy rosszindulatú megjegyzésével, de sosem kér tőle bocsánatot. Egy darabig aztán nem szólnak egymáshoz, s miután megnyugszanak újra beszélnek egymással, mintha mi sem történt volna. De a bocsánatkérés elmarad. Ez az apró hiányosság, ez a talán gyermekkorban meg nem tanult magatartás bizony megmérgezi kettejük kapcsolatát, s ki tudja, mi lesz a vége.

Jézus a békülékenységre, a testvéri szeretetre figyelmeztet minket az evangéliumban, amely a házastársakra és a családtagokra is vonatkozik. Próbáljuk személyesen vagy mások segítségét kérve megoldani a nézeteltéréseket, s ne engedjük, hogy ezek rányomják bélyegüket családi és más kapcsolatainkra.

Jól tudjuk, hogy milyen nehéz beismerni a hibát, s talán még nehezebb változtatni önmagunkon. Ha jószándékkal szeretnénk másoknak segíteni, hogy felülemelkedjenek emberi gyengeségeiken, akkor – bármennyire is furcsának tűnik – a változást magunkon kell elkezdenünk. Szavakkal nagyon nehéz bárkit is meggyőzni, hogy változzon meg, de ha mi képesek vagyunk a javulásra, akkor ez példa lehet.

Természetesen előfordulhat az is, hogy nekünk sem megy a változás. Éppen ez figyelmeztessen minket arra, hogy legyünk türelmesek másokkal.

A szövegösszefüggés alapján ez a kijelentés olyan esetekre vonatkozik, amikor a keresztény vének azért jönnek össze, hogy egyének közötti, komoly nehézségekkel foglalkozzanak, de az alapelv az összejöveteleinkre is érvényes

Jézus a bírói ügyekről beszélt, amelyeket megfelelőképpen kellett lebonyolítaniuk a gyülekezet elöljáróinak

De vonatkozhatnak Jézus szavai általában véve minden keresztény összejövetelre, amelyet az ő nevében mondott imával kezdenek és fejeznek be

Ezekkel a válaszokkal meg fogsz bukni hittanból! :D

Meg lehet bukni hittanból?

Máskor majd írd azt, hogy ha Isten ott él sok-sok emberben, de ezek nem találkoznak, nem beszélgetnek egymással, akkor nem tud közöttük lenni, csak bennük. Távolság is csak akkortól van, ha kijelölsz két pontot a térben. És ez még mindig nem elég. Nem elég egy helyre gyűlni, Istenről beszélni. Istenről beszélni nagyon könnyű ott ahol mindenki ugyan abban hisz. Magunkról kellene beszélni, a félelmeinkről, problémáinkról, kételyeinkről, örömeinkről, eredményeinkről, és ezt be kellene tudni fogadni megértéssel, segítő szándékkal, előítélet és irigység nélkül, és ez jelentené azt, hogy ott van köztünk, úgy is hívják ezt, hogy szeretet. Abból jön minden, az elfogadás, a megértés, a kegyelem, mindazok a dolgok amiket hiába birtokol egymagában az ember, mert csak egy másik emberrel szemben tudja gyakorolni.

Bár ennyit nem fogsz tudni írni, szerintem nyomtasd ki így az egész gyk kérdésed a válaszokkal.