Mért van az hogy a pincéreknek "illik" borravalót adni (általában a 10% ot)? Miért kell (illik) a vevőnek külön ezért is fizetni, amikor benne van az árban? És ezért a pincért fizetik is.

OFf..

Hát én meg kitöröltem magamnak...

De elég morbid óvodába jártatok...

A főnök kifizeti a fizetést az alapvető munkáért (felszolgálásért), te meg plusz "fizut" adsz a figyelmességért.

Persze ha megvagy vele elégedve.

Megteheti azt a pincér hogy fapofával kihozza eléd az ételt, majd fapofával kifizetteti.Ezért még nem fogják kirúgni, de borravalót sem fogok adni.

Viszont vannak azok a pincérek, akik kimondottan figyelmesek, na ők megérdemlik szerintem.

Ez kb olyan mint a fodrásznál.Levágja a hajad, mert ez a dolga, de közel sem biztos hogy tetszik a munkája, vagy a hozzá állása, nem kap borra valót.De ha teljes mértékben megvagyok vele elégedve, kinyalja a seggem, kávéval kínál, érdeklődik a hogylétem felől és még a hajam is tökéletes lesz, akkor adok borra valót.

Az orvosoknál azért nem értek egyet azzal hogy hálapénz, mert neki az a dolga hogy meggyógyítson.Ott nincs olyan hogy jól vagy rosszul.

"Ha le is baszhatja ,akkor menjen haza, aztán futkározzon az étellel ott. Itt fizetik őt,ezért kell kedvesnek lennie ,jóformán csak ebből áll a munkája, nem egy nehéz fizikai munka. Minden étteremben úgy van ,hogy első a vevő."

Én pincér vagyok, és nagyon szivesen meglesném hogy napi 12-16 órát talpon vagy, kiszolgálod a vendégeket, közbe mosolyogsz, figyelmes vagy stb. még akkor is ha életed legrosszabb napja van. És az tévhit hogy egy pincér csak a vendéget szolgálja ki. Egy pincérnek még 1000 meg 1000 más dolga van egy étterembe. Standolni kell, mosogatni, ha angol 1-es felszolgálási mód van akkor elötted befejezi az étel készítést, de ha kérdezel arra is válaszol, és akár holnap reggelig sorolhatnám!

Akkor szíveskednék felhívni minden kedves kételkedő figyelmét hogy, a pincér szakmának nem követelménye :Barátságos/kedves viselkedés,Előzékenység,Esetleges segítségnyújtás étel/ital választás esetén,ahogyan az sem előfeltétel hogy különböző étlapon szereplő ételeket különleges módon elkészítse, ahogy az sem h a lehető

legkedvezőbb/barátságosabb környezetet megteremtse.. Egy egyszerű asztalra lebaszhatja eléd amit rendeltél az étlapról megkérdezi h kell-e valami inni oszt faljál... oszt ha olyan kajához kérsz olyan italt ami teljesen elrontja az ízeket azt beszoptad... Ha ablak mellé ültet te pedig megvagy fázva rábasztál,Ha felveszi a telefont mielőtt oda menne hozzá rábasztál, Ha nem nézi h kell e esetleg még valami csak visszajön 25 perc múlva szintén így jártál... Láttam már Ilyet ... Biztos jól érezték magukat a kedves vendégek...

Látom, nem egy mai kérdés, de azért válaszolnék...

„Itt fizetik őt, ezért kell kedvesnek lennie, jóformán csak ebből áll a munkája, nem egy nehéz fizikai munka. Minden étteremben úgy van, hogy első a vevő.”

Édi vagy, látszik, hogy f_ingod sincs a vendéglátásról. Annyira, de annyira tipikus vendég vagy, tananyag kellene hogy legyél a vendéglátós iskolákban. Te, a vendég, a világ közepe, akiért mi, pincérek élünk és létezünk, és akiknek semmi más dolguk nincsen a pályán álldogáláson kívül, meg azon kívül, hogy a te rendelésedet megjegyezze, leadja, és kivigye... (de persze csak a tiédet, mert rajtad kívül nem ül még 20 másik asztalnál senki - érzéki csalódás) hogyan is lehetne, hiszen te, a vendég csak ezt látod, tehát más dolgunk nincsen... kivagyok tőletek! xD Nem fogom neked töviről-hegyire bemutatni a pincér munkáját, nem is lehet. Tudom, kívülről furcsán hangozhat (és mivel sokak által lenézett szakmáról van szó, akár viccesen is), de ez egy életérzés. Amikor már látod az embertömeget, de ők még nem látnak téged... veszel egy mély levegőt, bemész közéjük... és szétszednek... ez leírhatatlan! xD 18 asztalnál kezek a magasban, 13-nál kiabálnak, és integetnek, mint az idióták, mert biztos azért nem mész oda, mert nem látod/hallod őket, nem azért, mert levegőt venni nincs időd, és talán az előbb érkezőkkel kellene előbb foglalkozni.

Kis ízelítőként: megnézném, ahogy napi 14-16 órában rohangálsz, kinyalod a kedves vendégek s_ggét (mellesleg egy étteremben nincs olyan, hogy vevő. Vendég van.), akik 10-ből 6-an a felhők feletti magasságokban hordják az orrukat a nagy semmire, és mivel a társadalomban te, mint pincér vagy az egyetlen, aki rangján aluli, rajtad tölti le az összes frusztrációját... a kedvencem a 40-50 közötti kitartott nők, akik alig látják a férjüket, aki mellesleg félrek_úr a titkárnőjével, de nem baj, veszünk az asszonynak melleket karácsonyra, majd lenyugszik... na jó, kicsit elszaladtam. Na most képzeld el, hogy ezek a hárpiák ordítanak veled a pálya közepén, a nyakuknál kidagadó erekkel, hogy ki fog rúgatni, mert összetapadt a rizs, miközben 6 másiknál már integetnek, h mi a f_@sz van már. Ó, hányszor jártam én az ilyen agyonfrusztrált, vén, b_sz@tlan 3,14nák miatt bőgni a konyhára (nő vagyok...) apropó konyha. Valaki írta, hogy inkább a szakácsnak kellene a borravalót adni, hiszen ő dolgozott az étellel. Valóban, ezáltal minden, ismétlem minden, az étellel kapcsolatos (valós, vagy a vendég kénye-kedve-hangulata szerint akár kitalált) probléma a mi nyakunkba zúdul.

Biztosan elképzelhetetlen, de megosztom veled, kérdező, hogy egy pincérnek nemhogy enni, sz_rni, pisilni nincs ideje, de egy k_b_szott pohár vizet nem ihat meg szerencsétlen, mert a kedves Vendég, aki ugyebár a világ közepe, már 5 másodperce letette a nemes hátsóját, amit aranyporral kellene megszórni, és háborog, hogy mi az, hogy nem vagyok már ott.

Azt is szívesen megnézném, hogy hogyan nyomsz le mondjuk 2 másik pincérrel egy laza 220 fős esküvőt, ami tart mondjuk reggel 4-ig (jó esetben addigra már nem tudnak állni), 5-fél 6-ra kész az elpakolás, mosogatás, gyors alvás, majd fél hétkor kelés van, mert a szállóvendég jön reggelizni.

Oké, biztosan étterme válogatja: hallottam én már 8 órás pincérekről, csak sose láttam őket... jópár éve vendéglátóztam már kávézóban, koktélbárban, cukrászdában... stb., én kis naiv, gondoltam az étterem is milyen buli lesz. 54 kilósan kezdtem el étteremben dolgozni, 41 kilósan fejeztem be fél év után, teljesen kiégve, totál depressziósan, egy fincsi lumbágóval fűszerezve (biztosan a kevés fizikai munka miatt nem tudtam járni, és csak poénból tolták befele az injekciókat...). Szerinted ki rendezi a termet/asztalokat/székeket/bútorokat egy-egy rendezvényre, ki hurcibálja a rekesz piákat ide-oda, ki emelgeti a bocikat (úgyse tudod, mi az) a svédasztalra, hurcibálja a csévingeket, viszi el a szennyes terítőket... stb (egy nagy terítőt kiterítünk, beledobáljuk a többit, majd megkötjük a négy sarkánál. Valószínűleg úgysem hiszed el, de 8-10 kiló simán megvan egy ilyen pakk, bár lehet, hogy több.) Mellesleg gondolj bele, hogy három (csak három, a profi pincérek ötöt is el tudnak vinni, természetesen egy kézben) porcelán svájci tányérnak – kajával megpakolva – mekkora súlya van? Több kilós, az üresen visszavitt egymásra tornyozott tányérokról már ne is beszéljünk... baromi nehéz ám!

5 pincér még 15 dolgot tudna hozzáfűzni ehhez, ezek csak a leggyakoribb, naponta (ill. naponta sokszor) elvégzendő munkáknak a fizikai része...

Igazából mindent összevetve valamilyen érthetetlen, és morbid módon mégis szerettem ott dolgozni. Biztosan a jó, összetartó csapat miatt, illetve azok miatt a vendégek miatt, akik veled ellentétben nem néznek le minket, és értékelik a munkánkat, a tudásunkat (bár erről nyilván fogalmad sincs, mi mindennel kell tisztában lennie egy pincérnek), és a kedvességünket. Egyébként – valamilyen szinten megértem, de – nem teljesen értek egyet azzal, hogy a pincér a borravalóért ugrál. Felőlem gyémántok potyoghatnak a se_ggéből egy bu_nkó, pa_raszt, szemét_láda vendégnek, akkor sem fogom kinyalni a se_ggét, mert nem kell a retkes jattja. Nyilván udvarias vagyok vele (mert valóban nem tehetem meg, hogy leb_szom elé az ételt), ennyi. Nem figyelek rá, nem vagyok „ráhangolva”, mint egy kedves vendégre, akiről első ránézésre annyi mindent meg tudok mondani, hogy nem is gondolnád, és a kedvében járok apró gesztusokkal, figyelmességgel... nem a jattért csinálom, hanem mert ez nekem is jó érzés, hogy mosolyt csaltam valakinek az arcára.. A kérdésedre válaszolva a jatt szerintem ilyenkor – mondhatni – illendő. Nem várom el, nem nézem ki a vendéget, ha nem ad, de a sok paraszt után, aki látványosan belémtörli a lábát napi min. 14 órában, igazán jól tud esni, hogy valaki észrevette és értékeli a „fáradozásaimat”.

Egyébként ezeket a boltos példákat sem értem: én nekik is szoktam jattolni, furcsa azt olvasni, hogy nem szoktak. Egy boltosnak annyi a dolga, h odaadja nekem, amit kérek, érzéketlen faarccal is megteheti, de ha nem így tesz, hanem kedves, segít nekem... stb., akkor szívesen adok neki jattot, mert ezzel mutatom, hogy észrevettem, és értékelem a kedvességét/segítőkészségét, és mellesleg sejtem, hogy minimálbérért dolgozik, mégis képes rám mosolyogni, amikor belépek.

Ja, egyébként az étteremben, ahol dolgoztam, 62 ezer Ft volt a fizetésünk, havi 250 (de volt 280 is) órára, plusz jatt. Ergo a jatt benne van a fizetésben, de nem úgy, ahogyan te gondolod: hozzákalkulálják, hogy oké, kap hatvanat, a jatt még hatvan, akkor kap 120-at egy hónapban, ami már 480,- os órabér.

Sőt, továbbmegyek: voltam olyan helyen beugrós, ahol a pincérek fizetése konkrétan a jatt volt. Pont, ennyi. (érdekes módon jó sokat is kerestek. Eléggé VIP hely volt tehetős vendégkörrel, akikben pozitívan csalódtam: nem sajnálták a jattot egy kis figyelmességért.)

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, gondoltam bemutatom egy picike szeletét ennek az egésznek, remélem sikerült.