Az angol nyelvnél van választékosabba világon? A magyar nyelv meg sem közelíti választékosságában, szavak számában.

“Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.”

(George Bernard Shaw drámaíró)

"Meghívattathatnátok!" Egyetlen szó, hét szótag. Még csak nem is erőltetetten hosszú, mint egy-egy germán szó-szörnyszülött. Megérti a nyelvész-professzor is, megérti a kiskocsmában a szesztestvér is. Telhetetlen az ember, nekem is kevés volt megérteni. Elkezdtem összeszámolni: hány adat, mondanivaló szorul ebbe az egy szóba a ragokkal, képzőkkel, igemódokkal, stb. úgy, hogy egyetlen szótag kimaradása is megváltoztatja a jelentést? Elküldenétek melegebb éghajlatra a szószátyárkodásommal, ha most idesorolnám. Na meg ne is írjam el az orrotok elől az élményt se, ha mégis nekilátnátok. Hogy az angol választékosabb volna a Magyarnál? Imádtam én anno a görögöket, naná, hogy Homérosszal az élen. Antikváriumban lecsaptam az Iliász angol fordítására. Elvétve akadtam itt-ott egy-egy épkáézláb hexameterre. Így jártam a francia fordítással is, aztán vállrándítva találtam fontosabb dolgot is. Aztán antikváriumban, szégyenletesen olcsón akadtam rá Kemenes tanár úr könyvére. Az egyszerű gimnáziumi tanár Devecseri Gábor előtt egy emberöltővel már letett asztalunkra egy teljes Homérosz-fordítást. Semmivel sem gyengébbet, sőt, nagyon is színesebbet, erőteljesebbet, olvasmányosabbat. Horribile dictu, irodalmibbat is. Izgatottan kezdtem egyszerre olvasni a két fordítást. Hektór és Andromakhé búcsúzása életem dobogós könyvélménye volt. Két egyforma sor nélkül hozta a hexametereket elegáns könnyedséggel, és a mondatok értelmét is!

Ha van pozitív nacionalizmus, akkor egy ilyen alapról van-e magyar, aki ne vállalná? Aki pedig még ezt is fintorogva felróni merészeli, az vagy végzetesen ostoba, vagy valahonnan fizetik!…

Ezután már vadászni kezdtem híresebb művek többféle fordítását. Európa legnagyobb tollforgatói növelték, erősítették bennem a módszeresen szitokszóvá tett

nacionalizmust. Catullus: Lesbiához (5 fordítás), Baudelaire: Őszi chanson (3 ford.), E.A.Poe Hollója (3 ford.), Vergilius Aeneis-e (2 ford.), Shakespeare, Byron, Shelley, Puskin, Szophoklész – akiket hirtelen kiemelhetek.

SOLA LINGUA HUNGARORUM GLORIA!