Hogyan hangzana egy angol anyanyelvű párbeszéd két ismeretlen között, ha azt a magyar magázás nélkül fordítanánk?
Amennyire lehet, szó szerinti fordításban és egy rövid ismerkedő párbeszédre gondoltam.
Milyen lenne, ha az angol nyelvű filmeket így fordítanák? Egyáltalán miért nem szinkronizálják így?
Nagyon zavaró lenne a magyar érthetőség miatt?
De akkor miért nem zavaró az angolban?
Angolról magyarra mindent át lehet adni (még a szóvicceket, szójátékokat is, lgefeljebb behelyettesítik őket valamivel). Viszont például magyarról angolra már nem olyan egyszerű az eset. Megnézném én azt, hogy hogy fordítanák le mondjuk az Indul a bakterházat angolra, hogy az teljesen visszaadja az eredeti értelmét a szövegnek.
A magyar egy nehezebb, összetettebb, bonyolultabb nyelv, ugyanakkor mélyebb, szebb, árnyaltabb jelentést is képesek a magyar szövegek hordozni.
Kösz a választ!
Ezt értem, de pont ezért írtam, hogy "amennyire lehet szó szerint".
Engem csak ez a szitu érdekelne, ahol két egymásnak ismeretlen ember kezd el beszélgetni. Ugyanaz, mintha a magyarban tegezve kezdünk ismerkedést?
A két egymásnak teljesen ismeretlen emberek találkozásánál is vannak szituációbeli különbségek. Hol találkoznak és kik találkoznak egymással.
Ha két ismeretlen gyerek találkozik a játszótéren, akkor sziával (Hi) köszönnek egymásnak, de ha mondjuk egy gyerek találkozik a tanárával, akkor aligha sziázza le. Gyakran használnak szlenget is egymás közt, de idősebbel szemben sok szleng használata bunkóságnak minősülhet.
Ott nincs tegezés magázás, de bizonyos szituációkban indokolt a beszélgetőpartnernek megadni több tiszteletet.
Amire magyar nyelven ott van nekünk a magázás-tegezés, arra angolul ott vannak nekik a különböző "regiszterek", azaz hogy mennyire formális kifejezéseket használnak, sőt, már maga a megszólítás alapján (ha van 'megszólítás') is el lehet dönteni... (Pl Julie, Miss Julie, Miss Parker, Miss Julie Parker)
Ha "leJulie-zod", akkor valószínűleg nem magázódásról van szó... Ha azt mondod, hogy Miss Julie, azt fordíthatod magázásnak, de biztos, hogy jól ismerik egymást, tehát igazából a többi párbeszéd alapján lehet eldönteni, hogy mennyire jól (mondjuk ha a tanárnénit hívja így egy harmadikas, akkor magázza, de ha egy ovis a szomszéd nénit, nyugodtan fordíthatod tegezésnek). Tehát általában már innen el lehet dönteni, hogy milyen viszonyban van két ember egymással (kor, nem, társadalmi státusz, ismeretség mélysége, helyzet... ugyanúgy, mint magyarban, sok mindentől függ).
Aztán - az ismerkedésnél maradva - az sem mindegy, hogy vki 'How do you do'-t mond, vagy 'How ya doin'-t...
Amikor szinkronizálnak egy filmet, ott nagyon könnyen el lehet dönteni a legtöbbször, hogy minek fordítsd. Mivel magyarul ezen a téren szegényesebb a nyelvünk (illetve sokszor nálunk is megvan az árnyaltság, de nálunk nem annyira a különböző árnyalatú szavak használatán, hanem a ragozáson múlik a dolog), a fő eszközünk két ember társadalmi viszonyának kifejezésére a tegezés-magázás, ezért ha EZT nem használnád ki egy szinkronnál, akkor mi mással tudnád kifejezni azt a viszonyt???
Amúgy magyarul is ki lehet sokféleképpen fejezni ugyanazt:
Haver, acca ide a tollad!
Add kölcsön a tollad, légyszi!
Kölcsön tudod adni a tolladat?
Kölcsönkérhetem a tollát?
Lenne olyan szíves, és kölcsön adná a tollát?
És látható, hogy nem csak az első három és a második kettő (azaz tegezés-magázás) különül el, megvannak az árnyalatok a tegezéseseknél is és a két magázós sem ugyanolyan mértékben 'hódol be'... Csak egyszerűen az embernek az anyanyelvén zsigerből megy, mert helyzettel együtt tanulod a kifejezéseket, mint kerek egészeket, míg egy idegen nyelven szavakból próbálsz összerakni/analizálni meg nem élt helyzetekbe való frázisokat...
Kis gyakorlással egész jól tanulható, de a felismerés mindig is jobban fog menni, mint a megvalósítás... Ezzel azok is így vannak, akik kétnyelvű környezetben nőnek fel, de az angol a második nyelvük - mert az ilyen nyelvi kódváltás különböző helyzetek és beszélőpartnerek viszonylatában tökéletesen csak az anyanyelven megy (bár nagyon sokaknak azon sem, sajnos).
Köszi a választ!
Tehát az angolban a direkt tegezés-magázás nélkül is remekül ki tudják fejezni magukat az emberek. Vagyis ha jól értem, a társadalmi helyzetüknek és a szituációnak megfelelő kifejezéseket vagy mondatrészeket használnak, amit szó szerint nehéz lenne szinkronizálni? Ezért kell az egyszerűbb tegezés-magázást alkalmazni a magyar szinkronban?
De tényleg nem lehetne megoldani - ha nem is szó szerint - ezt a sajátos kifejezésmódot átvinni a magyarba?
nem igazán lehet átvinni.
amúgy, ahogy a magyarban egyre inkább terjed a tegezés (pl. itt, meg bárhol neten írsz egy fórumra, kétlem, hogy magázna bárki, bárkit, pedig ismeretlenek, és lehet, hogy kétszer annyi idős a másik), úgy az angoloknál is terjed a kevésbé formális használta. pl. mikor Angliában tanítottam, Miss Vezetéknévnek hívtak a gyerekek, de szoktak köszönni Hi-jal. Elvileg ez, meg a Hello, nem túl udvarias mondjuk egy állásinterjún, de már mégis használják, egyre jobban elterjed ez a nem hivatalos forma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!