Magyarokról mondták, Mit gondoltok erről?

1. Senki sem lehet próféta a saját hazájában!

2. A magyarok nem tudnak összefogni!

ma 01:20

Emigrálj nyugodtan, nem fogsz hiányozni.

Amerikaiak pedig pont úgy léteznek, ahogy magyarok is.

Egyszer majd menj el az USA-ba és tarts előadást a népnek arról, hogy nem léteznek amerikaiak. Ha nem vernek agyon, gratulálok. Ott még a hajléktalanok vackainak bejárata fölött is amerikai zászló lóg. De nem léteznek, persze, dehogy.

Ha nem érzed magad magyarnak, akkor nem vagy az. Nem bonyolult ügy ez. Akkor idegen vagy. Viszont ha idegen vagy, akkor onnantól illemkérdés, hogy azt az országot, amiben ideiglenesen tartózkodsz, és annak lakosságát ne ócsárold.

01:06

"Hogy a legtöbb magyar, aki külföldön próbál szerencsét, rendszerint sem nyelvvizsgát, sem diplomát nem tud felmutatni, ezáltal lassan kialakult az a kép rólunk, hogy sötét nép vagyunk."

Létezik ilyen probléma, de enyhíti, hogy a románok olyan mennyiségben és "minőségben" árasztják el a nyugatot, hogy inkább rájuk terelődik a figyelem, tehát a tolvaj, analfabéta, primitív keleti bevándorló az elsősorban a román. De a lengyel vándorlás is nagyságrendekkel meghaladja a magyart, meg a bolgár is.

Most a kérdezőhöz:

"Magyarokról mondták, Mit gondoltok erről?"

SEMMIT. Ugyanis nem érdekel, mit mondanak a külföldiek a magyarokról. Abba kellene hagyni a külföldi-imádatot. Fel kellene fogni, hogy Magyarország egy ország a sok közül, semmivel sem kevesebb vagy alávalóbb, mint akármelyik másik ország. Ugyanez igaz a népre vagy a nyelvre. Tehát minket semmilyen szinten nem "igazol" az, ha a külföldieknek jó a véleményük. Lehet jó, és ez biztos jó dolog, de nem kellene annyira odalenni a külföldiek véleményétől. Aki ennyire a külföldiek véleményét figyeli, annak kisebbségi komplexusa van.

"Nézd,ez az én véleményem.Ha Neked más van,akkor oszdd meg velem,kíváncsi lennék rá.Nem vitatkozás miatt,inkább olyan baráti eszmecsere végett."

Bocsi, hogy csak most válaszolok, de én nem ülök itt egész nap.

Abban maximálisan egyet értek veled, hogy büszkének kell lennünk arra, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk. Mindenki jó valamiben. Az angolok a demokrácia ősatyjai (itt a modern demokráciáról beszélek, nem a görögről), a németek Európa katonailag és iparilag legerősebb nemzete (volt, de talán most is), az olaszok a kereszténység letéteményesei, egy nagy birodalom örökösei, mi magyarok meg pl. a lovas nomád harcmodor egyik legkiválóbb képviselői voltunk és a térségben egy jó ideig valóban egy kulturális vezető szerepet töltöttünk be.

Ezek összehasonlíthatatlanok, de mindenki büszke lehet valamire.

Büszkék lehetünk rá, hogy ez a föld a miénk, meg tudtuk tartani, mi tettük azzá, ami most (ezt pozitív értelemben értem) és a többi.

Büszkék lehetünk a címerünkre, zászlónkra, mert a miénk.

Viszont azzal abszolút nem értek egyet, hogy mindennek hátat kell fordítani, ami nem mi vagyunk.

Szent István is megmondta, hogy az egy nemzetiségű állam gyenge és esendő.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkit engedjünk be, csináljanak amit akarnak, építsünk állami pénzen mecseteket, taníttasuk a bevándorlók gyerekeit törökül, arabul, kínaiul, vagy ahogy akarják, zabáljuk a hamburgert, meg minden mást stb. stb.

Nem.

Aki ide betelepül, az igenis fogadja el, hogy innentől ő magyar! Vegye fel az állampolgárságot (vagy magára vessen, ha különben hátrányos megkülönböztetésben részesül) és alkalmazkodjon a helyi kultúrához! Megtarthatja a vallását, de ha az nem keresztény, akkor mecsetet, imaházat, vagy amit akar, csak magánpénzen építtethet. Ha törökül, arabul, kínaiul vagy akárhogy akarja taníttatni a gyerekét, akkor alapítson török, arab, kínai vagy akármilyen iskolát magán pénzen, ami ebből fakadóan tandíjas lesz, de ez van. Ha meg ingyenesen (állami költségen) akarja taníttatni a gyerekét, akkor fogadja el, hogy a gyerek magyar iskolában, magyarul fog tanulni magyar nyelvet, magyar irodalmat, magyar történelmet, magyar kultúrát és az arab/török/kínai/akármi más történelmet, nyelvet, irodalmat stb.-t csak annyira fogja tanulni, mint egy átlag magyar! Fogadja el, hogy pl. köztereken tilos az egész arcot takaró ruhadarab viselése és a többi és a többi.

Emellett a kultúráját megőrizheti. Arra szívesen adnék én is állami pénzt, hogy pl. török táncegyesületek működjenek, vagy a török irodalmat ápolják, vagy ha lennének brazil bevándorlók, azok minden további nélkül tartsák meg állami támogatással a riói karnevál kistestvérét Budapesten, vagy akárhol az országban, de minden más tekintetben integrálódjanak és csak másodsorban tartsák magukat töröknek, arabnak, kínainak, akárminek, első sorban magyarnak!

Nekem több horvát, német, jász stb. ősöm van, mint magyar, és büszke is vagyok rájuk, de első sorban magyarnak vallom magam. Szívesen megismerkednék az őseim (nem magyar) kultúrájával (németül tudok is), de akkor is magyarnak tartanám magam, és ez szerintem így helyes.

Azzal pedig semmi bajom, hogy pl. a rízst külföldről hozzák, mert az bajosan terem meg itt. Vagy az autókat, meg más elektronikai cikkeket, amiket mi nem gyártunk, hozzák csak be! De azt, ami itt is terem bőven (alma, körte, szőlő stb.), abból csak felárral engedjenek külföldi terményeket árusítani itt, vagy az állam támogassa a hazait, hogy az olcsóbb legyen.

Nem kell elítélni a külföldet, de amiben lehet, támogassuk a hazait. Ezt mind gazdasági, mind kultúrális értelemben mondom.

Kedves 01:06-os!

Ez sajnos igaz, bár szerencsére azért van rá ellenpélda is bőven.

"Miért kell idevonni a melegeket? Nem tüntetek értük, de ahhoz is mi joguk van másoknak, hogy ellenük tüntessenek?"

Teljesen igaz.

Nem támogatom a homoszexualitás "terjesztését", de ha valaki tényleg az, akkor senkinek nincs joga elítélni miatta.

A melegfelvonulást túlzásnak tartom, ha erre gondoltál, de csak a felvonulással van a bajom, nem a melegekkel.

"Igen, a régi nagyokra emlékezni kell, részt venni megemlékezéseken, kokárdát hordani, ha alkalom van rá, tisztelegni annyival a magyar nyelv előtt, hogy beszéljük."

Amen

"Hülyeség büszkének lenni olyasmire, ami nem a Te érdemed."

Arra igenis büszkének kell lenned, hogy olyan nagy emberekkel származol egy népből, mint Teller Ede, Puskás Ferenc, Szilárd Leó, hogy csak a nyugaton közismert személyeket említsem.

Az már tényleg hülyeség, ha ezzel kérkedsz és amiatt tartod magad mindenkinél többnek, mert te magyar vagy, de szerintem az is elítélendő, ha szégyenled.

"Magyarok vagyunk, de ugyanakkor emberek is és alapvető emberi szükséglet (szerintem), hogy igényünk legyen megismerni más kultúrákat, ezáltal más embereket, hogy tájékozódjunk."

Ez teljesen korrekt.

"Szerencsére az újabb generáció már nyit a világ felé, külföldön tanulnak, külföldön vállalnak munkát. De ez nem hazaárulás, csupán a világ fejlődésének, újulásának és a tájékozódás igényének hatása."

Hááát... Ezzel már vitatkoznék.

Nem hazaárulás, ez tény. De szerintem nem épp jó dolog az, ha valaki az első adandó alkalommal megpattan, külföldön tanul, külföldön dolgozik és el is felejti, hogy honnan jött.

Ha a magyar kapcsolatokat ápolja külföldön (akár gazdasági téren is), az nagyon jó. Azt támogatom. De ha valaki csak azért megy ki, mert ott jobb fizetést kap, az már... ha nem is hazaárulás, de mindenképp magyar mivoltán ejt foltot.

"pedig egyetlen kultúra sem jobb a másiknál. A miénk sem, csak más. Ez nem jelenti azt persze, hogy lebecsülendő és elfeledendő... "

Ezt szajkózom én is.

Nem vagyunk rosszabbak senkinél, de jobbak sem. Büszkének kell lennünk arra, hogy ilyenek vagyunk, de nem szabad lenéznünk másokat sem, mert abban nem olyan jók, mint mi, amiben mi jók vagyunk.

"Én arra nem lennék büszke, hogy hogyan néznek ki Budapest egyes részei - nem a Halász bástyára gondolok, meg ilyenekre, hanem pl. a pályaudvarokra, aluljárókra, a házakra általában, az utcák tisztaságára... "

Nem is kell.

De az már baj, ha úgy állsz hozzá, hogy ami magyar, az csak sz@r lehet.

"Nincsen rendes alkotmányunk sem, csak egy ún. salátatörvény, amit csak pofozgatnak, de a rendszerváltás óta sem dolgozták át alapjaiban."

Nem akarok átcsapni a politizálásba, de megjegyezném, hogy a mostani kormányt meg épp azzal vádolják, hogy merészelnek új alkotmányt tervezni.

"A legtöbb ember nincsen tisztában a jogaival, az iskolákban nem kapunk használható tudást, nincsen kapcsolat a munka világa és az oktatási intézmények között, álteljesítményre trenírozzák a gyerekeket..."

Ez nem magyar sajátosság. Ez a poroszos oktatási rendszer átvétele. Bár az igaz, hogy azért változtatni sem ártott volna rajta az évtizedek során, de nem minden a mi hibánk.

"Mintha itt mindenki csak színtiszta magyar lenne... Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy országban egyetlen nyelvet beszél mindenki, mással szóba sem állunk..."

Ha valaki Magyarországon él, beszéljen magyarul!

Ez szerintem alap.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanuljunk más nyelveket és ne adjunk kisebbségi jogokat, de az se jó, ha egy német mondjuk ide költözik és mindenben ugyanúgy élhet tovább, mint Németországban. Ez nem Németország. Lehetnek kisebbségi jogai, de fogadja el, hogy ő Magyarországon él, és ha nem hajlandó integrálódni, akkor legyen csak sz@r neki, ha itt akar élni! Ha nem tetszik, integrálódjon, vagy menjen haza!

"Ezek miatt én egyelőre nem érzem azt, hogy verni kéne a mellem azért, mert magyar vagyok... "

A melledet verni nem is. De annyira azért tarthatnád magad, mint mondjuk egy németet, vagy egy amerikait.

"Amúgy meg nem is vagyok az, mert nagyrészt svábok, voltak a felmenőim, és ezzel még nagyon sokan vagyunk így."

Nem a származás tesz magyarrá.

Nem attól vagy magyar, hogy magyaroktól származol. Ha így lenne, akkor egy darab magyar sem élne a világon.

Magyarrá az öntudat tesz. Az öntudat, a nyelv és a kultúra.

Nem árt persze, ha az őseid már jó ideje itt élnek, de attól még simán lehetsz magyar, hogy egy csepp magyar vér sem folyik az ereidben, de magyar az anyanyelved, itt élsz, a családod itt él generációk óta és magadénak érzed a magyar történelmet.

"Ma már Európában egyik ország sem valamilyen vallású. Hivatalosan talán a keresztények vannak többségben, de szerintem ez a "keresztény ország" kijelentés úgy marhaság ahogy van! Én nem vagyok vallásos, ateista vagyok, de büszke vagyok az országom kultúrájára, nyelvére, hagyományaira. Most akkor nekem ehhez nincs jogom, mert nem vagyok hívő keresztény? Ugyan már! Ne legyünk ennyire korlátoltak, a kettő nem függ össze teljes mértékben! Tudom, vannak olyan hagyományok, amelyek keresztény ünnepekhez, hagyományokhoz kötődnek, de ezek mára már nem keresztény dologként vannak a köztudatban, hanem inkább sima hagyományként. Gondolok itt pl. a locsolkodásra, ami a húsvéthoz - tehát keresztény ünnephez - kötődik. "

Én ezt inkább úgy értelmezném, hogy a keresztény hagyományokhoz kell hűségesnek lennünk, nem feltétlenül a keresztény valláshoz. Ha tetszik, ha nem, a magyar kultúra szerves része a kereszténység és erre büszkének kell lennie annak is, aki ad abszurdum ateista, muzulmán, vagy zsidó.

"Akkor leszek igazán büszke egész Magyarországra (az előbb ugye csak néhány dolgot emeltem ki, direkt nem az egész országot mondtam), ha majd külföldön is megbecsülnek, és nem lenéznek minket!"

Mit érdekel téged, hogy más mit gondol?

Ha mindig csak másnak akarsz megfelelni, akkor a végén önmagadat veszíted el.

Azt már nem is említve, hogy a környezeted sokkal jobban megbecsül, hogyha kiállsz azért, ami vagy és büszkén kijelented, hogy "igen, én ez vagyok", mintha füled-farkad behúzva sunnyogsz és megalkuvó módon igyekszel benyalni magad mindenkinek.

"Ha nem érzed magad magyarnak, akkor nem vagy az. Nem bonyolult ügy ez. "

Ott a pont.

Kedves utolsó!

Ezzel a kijelentéseddel abszolút nem értek egyet:

"Ha a magyar kapcsolatokat ápolja külföldön (akár gazdasági téren is), az nagyon jó. Azt támogatom. De ha valaki csak azért megy ki, mert ott jobb fizetést kap, az már... ha nem is hazaárulás, de mindenképp magyar mivoltán ejt foltot."

Most akkor azért, mert magyar vagyok, haljak éhen? Vagy ne legyünk ennyire drasztikusak. Elég ennyi is: azért mert magyar vagyok, nincs jogom megvalósítani az álmaimat? Tudod nekem az az álmom, hogy legyen egy normál méretű (kb. 100nm), de kertes, medencés házam, aminek a bebútorozásánál nem azt néztem, hogy mennyibe kerül, hanem azt, hogy kényelmes, praktikus és esztétikus-e az, amit veszek. Ezen kívül szeretnék minimum 2, maximum 3 gyereket, és mielőtt meghalok szeretném bejárni a világot. Ha nem is minden országot akarok megnézni, de legalább minden kontinensen 2-3-at. Szerinted ezt Magyarországon kemény munka árán el lehet érni? Lósz@rt.(A csúnya szó nem neked szólt, hanem az ország helyzetének intéztem a mérgemet) Sajnos az a nagy magyar igazság, hogy itt vagy maffiózónak megy az ember, vagy be kell érnie a lakással, örök életen át tartó hitellel, 2 gyerekkel, de akkor még több hitellel, és utazás max. Horvátországot jelenti. Persze vannak kivételek, de ezeknek a legtöbbje is csak azért tehet meg egyet s mást, mert örökölt, lottót nyert, vagy marha nagy szerencséje volt.

Én igenis ki fogok menni külföldre, mert nekem a céljaim elérése, és az, hogy a gyerekeimet anyagi biztonságban nevelhessem fel, és a világot ne csak könyvekből lássák sokkal fontosabb, mint az, hogy magyar vagyok. Amúgy egyenlőre azt tervezem, hogy kimegyek (nem mosogatni, hanem diplomás munkát végezni, amit ott megbecsülnek, nem úgy mint itt), megszedem magam, és ha lesz annyi pénzem, hogy itthon házat vegyek, akkor talán hazaköltözök. Majd meglátjuk.

A hazaszeretet egy nagyon fontos dolog az ember életében, hiszen ez is a személyes identitásának része, de ha valakinél fontosabb a hazaszeretet, mint a családja és a céljai, akkor ott már nagyon nagy identitás problémák vannak! És ez nem önzőség, ettől én még segítek az embertársaimon (ha megérdemlik! Értsd: hajléktalan, aki piára meg drogra kéri a pénzt), ha véletlenül még milliomos is válna belőlem, akkor tuti, hogy nagyon sok pénzzel fogom támogatni a Vörös keresztet, meg ezeket a szervezeteket, a barátaim bármikor számíthatnak a segítségemre, ha külföldön egy magyarral kerülök össze a munkahelyemen, magától értetődő lesz, hogy körbevezetem, megmutatok mindent a cégnél, megmutatok minden kávézót, stb. (ezt ugyanis sok magyar nem teszi meg, és az egyik legnagyobb szemétség. Na EZ a folt a magyarságodon, nem az ha külföldre mész!)

Én vagyok az ateista hozzászóló amúgy, és erre a hozzászólásodra is reagálnék:

"Én ezt inkább úgy értelmezném, hogy a keresztény hagyományokhoz kell hűségesnek lennünk, nem feltétlenül a keresztény valláshoz. Ha tetszik, ha nem, a magyar kultúra szerves része a kereszténység és erre büszkének kell lennie annak is, aki ad abszurdum ateista, muzulmán, vagy zsidó."

Én is ezt magyaráztam, hogy a magyar kultúra szerves része a kereszténység, de mára már a keresztény mivoltánál fontosabb lett maga a hagyomány. Tehát én büszke vagyok a hagyományaimra, és mellesleg tudatában vagyok, hogy keresztény eredetű, de ettől még nem vagyok büszke arra, hogy egy keresztény országban élek. Nem ítélem el, egyszerűen az ország egy mellékes tulajdonságának tartom, mint azt is, hogy van x folyónk meg z tavunk. Ez olyan, mint az, hogy büszke vagyok a magyar nyelvre, szerintem gyönyörű nyelv, büszkén használom a szavakat is, mint pl. azt, hogy 'lenolaj'. Most nem tudom, mi ennek az etimológiája, de tételezzünk fel, hogy 2 idegennyelvből ered (elég valószínű). Na akkor én most büszke vagyok arra, hogy y és z nyelvből ered? Nem. Ez egy mellékes információ, ha valaki elmondja csodálkozom egyet, hogy jé de érdekes, már ezt is tudom, de ennyi. Nem ezért leszek büszke a (már) magyar szavakra.

Végezetül arról, hogy mit érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások: igenis érdekel, de ezzel nem elveszítem identitásomat, hanem megerősítem. Ha valamiről úgy gondolom, hogy pozitív tulajdonság, kiállok mellette, akkor valóban nem érdekelnek a többiek, viszont ha van egy rossz tulajdonságom, akkor a közösség nyomása segít benne nekem, hogy leszokjak róla. Amúgy elég nehéz úgy munkát találni, ha az ember bizonyos közösségi normáknak nem felel meg, és változtatni sem hajlandó, mondván, hogy nem akarja elveszíteni az identitását...vannak határok, ameddig igenis lényeges, hogy mit gondolnak mások.

Namármost én igyekszem a környezetemet tisztán tartani, meg kedvesnek lenni, és ha külföldön azért néznek hülyének, mert a honfitársaim nagy része nem úgy tesz, mint én, akkor igenis szégyenkezek. Az országok között meg úgy működik nagyban, mint kicsiben az emberek között. Itt is vannak bizonyos határok. Ezek azok, amiknek pl. a diplomaták és a turisztikai cégek próbálnak megfelelni. Ne haragudj, de én igenis vágyom rá, hogy külföldön is jó véleménnyel legyenek az országomról, ugyanis én is gondolok dolgokat más országokról, és nem akarom, hogy azok esetleg ugyanezt gondolják az enyémről. Kicsit bonyolultan írtam le, de remélem érthető lett :S :)

"Most akkor azért, mert magyar vagyok, haljak éhen? "

Mondtam én ilyet egy szóval is?

De csak azért ne menj ki külföldre, külföldieknek dolgozni, mert ott nem 100.000-et kapsz havonta, hanem 200.000-et.

Ha itthon nem találsz munkát, külföldön meg igen, az már egy egész más tészta.

"azért mert magyar vagyok, nincs jogom megvalósítani az álmaimat?"

Jogod van.

De nem mindig a legkönnyebb út a legjobb. Úgy is élhetsz egy szép és gazdag országban, ha kiköltözöl Amerikába és úgy is, ha itt építesz fel egyet. Az utóbbi nehezebb és tovább tart, de szerintem sokkal jobban megéri.

"Tudod nekem az az álmom, hogy legyen egy normál méretű (kb. 100nm), de kertes, medencés házam, aminek a bebútorozásánál nem azt néztem, hogy mennyibe kerül, hanem azt, hogy kényelmes, praktikus és esztétikus-e az, amit veszek."

1. Ha van megfelelő képzettséged, akkor tuti hogy találsz itthon is olyan munkát, aminek a fizetéséből ezt megoldhatod. Ha nincs, akkor ott szúrtad el, hogy rossz pályára mentél.

2. Ez kisebb fizetéssel is megoldható, csak tovább tart. A türelem nagy erény.

3. És egy nagyobb lakásért beintenél több millió honfitársadnak, akiknek az adójából végezted el a tanulmányaidat, hogy aztán kimehess külföldre, ott add el a szakértelmedet és aztán azok, akik finanszírozták a taníttatásod, egy fityinget se lássanak abból a haszonból, amit a te munkád hajt? Ne is haragudj, de ez színtiszta önzés.

"Ezen kívül szeretnék minimum 2, maximum 3 gyereket"

És mi akadályoz meg?

Nekem van olyan ismerősöm, akinek 5 gyereke van, úgy, hogy ő is tanár és a felesége is, tehát átlagon alul keresnek. És jól megvannak. Igaz, nagyon a fogukhoz kell verniük a garast, de van egy szép emeletes családi házuk, nagy kerttel és mindennel ami kell. És itthon élnek. Mindig is itthon éltek és dolgoztak. Szóval ne mond, hogy nem megoldható!

"Szerinted ezt Magyarországon kemény munka árán el lehet érni? "

Mint az ismerősöm példája mutatja, a három célodból kettőt mindenképp.

"Lósz@rt.(A csúnya szó nem neked szólt, hanem az ország helyzetének intéztem a mérgemet) Sajnos az a nagy magyar igazság, hogy itt vagy maffiózónak megy az ember, vagy be kell érnie a lakással, örök életen át tartó hitellel, 2 gyerekkel, de akkor még több hitellel, és utazás max. Horvátországot jelenti. Persze vannak kivételek, de ezeknek a legtöbbje is csak azért tehet meg egyet s mást, mert örökölt, lottót nyert, vagy marha nagy szerencséje volt."

Ha így állsz hozzá, akkor valóban. De én több embert is ismerek, aki az utazáson kívül mindet megvalósította, és ha nagyon akarná, spórolással még az utazást is megoldhatná. Csak akaraterő és türelem kell hozzá. Na meg kemény munka.

"Én igenis ki fogok menni külföldre, mert nekem a céljaim elérése, és az, hogy a gyerekeimet anyagi biztonságban nevelhessem fel, és a világot ne csak könyvekből lássák sokkal fontosabb, mint az, hogy magyar vagyok."

Akkor menjél! De akkor ne nevezd magad magyarnak és ne várj el semmit Magyarországtól!

Nem bántásból mondom, de ez a felfogás borzasztó nagy önzés.

Amúgy még egy példát hoznék. Saját magamat.

21 éves vagyok. Édesapám közepes keresettel rendelkező állami alkalmazott mérnök, édesanyám alul fizetett tanár. Ketten vagyunk testvérek a nővéremmel, ő friss diplomás mérnök én történész hallgató vagyok.

Van egy durván 100 nm-es kertes családi házunk, szépen megélünk és én, 21 évesen, jártam már Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Horvátországban, Görögországban, Németországban, Ausztriában, Arizonában, Kaliforniában és Massachusettsben, illetve háromszor Olaszországban (Firenze, Assisi, Pisa, San Giminano, Róma). Nővérem emellett járt még Angliában, Szerbiában, Franciaországban, Spanyolországban és Ausztráliában, édesapám meg még Kínában is, igaz üzleti okból kifolyólag.

És egyáltalán nem vagyunk gazdagok. Csak a szüleim keményen dolgoznak és spórolnak.

Ezt nem tudhatod be csak a szerencsének.

"Amúgy egyenlőre azt tervezem, hogy kimegyek (nem mosogatni, hanem diplomás munkát végezni, amit ott megbecsülnek, nem úgy mint itt), megszedem magam, és ha lesz annyi pénzem, hogy itthon házat vegyek, akkor talán hazaköltözök. Majd meglátjuk. "

Ha hazajössz és itthon "pénzzé teszed" azt, amit külföldön megszereztél, akkor semmi baj nincs. De akkor gyere is haza!

"A hazaszeretet egy nagyon fontos dolog az ember életében, hiszen ez is a személyes identitásának része, de ha valakinél fontosabb a hazaszeretet, mint a családja és a céljai, akkor ott már nagyon nagy identitás problémák vannak!"

Szerintem meg ha valakinek fontosabb az, hogy ő boldog legyen és mindent megkapjon, amit akar, mint az, hogy az az ország, ami felnevelte és kitaníttatta, megmaradjon és fejlődjön, ott már nagy baj van.

A céljaid komoly munkával és pozitív hozzáállással itt is elérhetők. Igaz, sokkal többet kell érte dolgozni, mint külföldön, mind időben, mind energiaráfordításban, de legalább nem csak magadnak és a családodnak teszel jót vele.

"Én is ezt magyaráztam, hogy a magyar kultúra szerves része a kereszténység, de mára már a keresztény mivoltánál fontosabb lett maga a hagyomány."

Ez így teljesen korrekt.

Viszont fontos, hogy tisztában légy a hagyomány keresztény mivoltával.

"Tehát én büszke vagyok a hagyományaimra, és mellesleg tudatában vagyok, hogy keresztény eredetű"

Ez teljesen jó.

"Ha valamiről úgy gondolom, hogy pozitív tulajdonság, kiállok mellette, akkor valóban nem érdekelnek a többiek, viszont ha van egy rossz tulajdonságom, akkor a közösség nyomása segít benne nekem, hogy leszokjak róla."

Ez így korrekt.

De az nem jó, ha mindenben azt nézed, hogy a környezeted mit vár el tőled. Márpedig sok magyar így tekint a nyugatra. Mit várnak el tőlük az amcsik és mi milyen utolsó kis senkik vagyunk, amiért nem vagyunk rá képesek. És ez rossz.

Igen, vannak hibáink, de mindenki másnak is vannak.

"vannak határok, ameddig igenis lényeges, hogy mit gondolnak mások. "

Ezt nem vitatom. De vannak határok, amiken belül egyszerűen nem szabad, hogy érdekeljen.

Ilyen például a vallás, vagy a szexuális identitás. Ha te "hithű" ateista vagy, akkor nem szabad, hogy érdekeljen, hogy körülötted mindenki mondjuk katolikus és azt várják el, hogy te is az légy.

"Namármost én igyekszem a környezetemet tisztán tartani, meg kedvesnek lenni, és ha külföldön azért néznek hülyének, mert a honfitársaim nagy része nem úgy tesz, mint én, akkor igenis szégyenkezek. Az országok között meg úgy működik nagyban, mint kicsiben az emberek között. Itt is vannak bizonyos határok. Ezek azok, amiknek pl. a diplomaták és a turisztikai cégek próbálnak megfelelni."

Ez korrekt és becsülendő.

De azt egyszerűen nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy csak azért építsünk húsz csillagos szállodákat, amerikai kajákkal, welnesszel, fitnesszel, hogy az amcsik jól érezzék magukat és ott tespedjenek, semmi mást nem látva az országból. (Ez csak egy példa.)

Vagy azt sem tartom jónak, hogy elküldjünk x katonát Irakba, csak hogy az USA s*ggét kinyaljuk. Fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk velük és ehhez áldozatok és kompromisszumok kellenek, de tudni kell bizonyos esetekben nemet is mondani, még ha ez aktuálisan hátrányokkal is jár.

"Ne haragudj, de én igenis vágyom rá, hogy külföldön is jó véleménnyel legyenek az országomról"

Arra én is. De ezért nem vagyok hajlandó mindent feláldozni.

Ha mondjuk azt várják el, hogy mindent külföldről vegyünk, azt is, amit itt meg tudunk termelni, és kétszer annyit fizessünk érte, mint az itthon megtermeltért és azt várják el, hogy minden pénzüket nekik adjuk, akkor én akkor is be fogok inteni nekik, ha emiatt utolsó bugris parasztnak fognak tartani, de legalább nem árusítom ki az országomat.

Ésszerű keretek között én is mindent megtennék, és alkalom adtán meg is teszek azért, hogy a külföldnek jobb véleménye legyen rólunk, de nem vagyok hajlandó bármit feláldozni érte.

Kedves utolsó!

Maradjunk annyiban, hogy teljesen eltérő az értékrendszerünk. Én igenis az egyén jólétét, pontosabban boldogságát tartom előbbre a köz jólétével szemben. Méghozzá azért, mert ha senki sem boldog a maga egyéni szintjén, akkor utána nem lesz se kedve, se energiája (lelki, nem fizikai) arra, hogy tegyen a közért. Én teszek a közért, és mint leírtam: nem vagyok önző, mert sokakkal szemben nálam ez ott kezdődik, hogy ha valaki megszólít az utcán, automatikusan rámosolygok az illetőre és segítek, még akkor is, ha éppen borzalmas napom van. Én imádok emberekkel lenni, velük is fogok dolgozni, idegenvezető és tolmács szeretnék lenni, és már most tudom, hogy sokkal jobban fogom végezni a munkámat, mint egy csomó szakmabeli. Nem azért, mert nagyobb tudással fogok rendelkezni, hanem azért, mert én képes vagyok lélekből mosolyogni és lelkesedni. Idegenvezető pedig azért szeretnék lenni, mert már párszor mutogattam a várost külföldi ismerőseimnek, és rájöttem, hogy óriási büszkeséggel tölt el, amikor látom a csodálatot egy külföldi arcán, ha megismer egy érdekes részletet mondjuk a Parlamentről. Ugye ez témába vág a kultúra résznél :D Ezért is szeretnék amúgy visszatérni Magyarországra. Magyarországon viszont utálom a közösséget, mert alig vannak szívből boldog emberek, a legtöbben annyira depresszívek, hogy tojnak a közösségre. Persze az, hogy nem boldogok, nem az ő hibájuk, csak részben és akkor sem mindig. Viszont itt az emberek boldogtalanságukban azt élvezik, ha kigáncsolhatják honfitársaikat. Én nem tojok a közösségre, de ehhez az kell, hogy először az én lelkemben legyen minden rendben.

Mondtad, hogy inkább itt kéne egy szebb jövőt építeni. Ez igaz, de ehhez előbb ki kéne ebrudalni a parlamentből MINDENKIT! Kezdve az MSZP-vel, folytatva a Jobbikkal, és így sorra az összes. Most nem kezdek politizálni, de ahogy már itt említették: amíg azok vannak a parlamentben, akik a kommunizmus alatt is ott voltak, addig itt semmit nem lehet tenni.

Arról, hogy megfelelő szakmát kell választani:

Ne haragudj, de ez botorság. Ha valakinek minden vágya, hogy utazgasson mondjuk, az ne akarjon orvos lenni, mert nem lesz elég pénze? Márpedig itt az orvosok épp hogy meg tudnak élni...Nekem megszakad a szívem, amiért egy buta focista is többet keres egy béna magyar csapatban, mint egy orvos, aki életeket ment. Ezért, ha ő csak külföldön tud rendesen keresni, menjen is ki! Ha majd egyetlen orvos sem lesz itthon, talán rájön a kormány, hogy segíteni kéne az orvosokat! Persze nem kell elvenni a focisták pénzét, mert ők úgyis a reklám cégektől kapják (ők csak egy viszonyítási alap), de kéne valamit kezdeni az orvosok helyzetével...Amíg az állam marhaságokra dobja ki a pénzt az ablakon, addig támogatom, hogy elmenjenek az orvosok, és még sokan mások.

És akkor itt is lennénk az oktatásnál. Én is 21 vagyok, csak lány, de szintén bölcsész, spanyol szakos vagyok az ország leghíresebb egyetemén. Amikor jelentkeztem tele voltam reményekkel, és nagyon örültem, hogy bejutottam. Aztán szépen lassan megértettem, hogy miért is tüntettek annyian a Bologna rendszer ellen. Gondolj bele, hogy ha a diákoknak (akiknek az állam kifizette az alapképzést) csak a 30%-át veszik fel mester képzésre, akkor az a 70% mit kezd a semmilyen diplomájával? És akkor hová lett az a sok pénz, amit az állam a taníttatásukra kifizetett? Megy az is a kukába, mert még ha itt is maradnak, akkor se tudnak a nem létező szakmájukban elhelyezkedni. Ha már annyira meg akarják szűrni az embereket, mi lenne, ha nem vennének fel annyi embert egyetemre??? Mondjuk csapoljuk meg az angol szakot, ahova csak az ELTE-n 280 embert vesznek fel minden évben. Egyszer összeszámoltam, hogy egy évben országosan kb. 600 ember kerül be csak angol szakra!! De minek?? És akkor nem is beszéltem még arról, hogy 3 év alatt semmi újat nem kaptam az egyetemtől. Semmi olyat, ami hasznos lenne a későbbi szakmámban! Na jó, talán 10%-a volt hasznos annak, amit ott tanultam. Na majd ha az ország rendet tesz az oktatásban, akkor esetleg megköszönöm neki! Az embereket, akik meg adóznak sajnálom, mert nem ők tehetnek róla...az adórendszerrel is jó sok probléma van. Viszont hidd el, hogy nagyobb pénzkidobás is van, mint azon emberek diplomája, akik elmennek innen. Vegyük mondjuk a Margit-híd felújítását: dupla annyi pénzből, és dupla annyi idő alatt készül el, mint amennyiből/ameddig egy amerikai völgyhíd 10 éve. Pedig ott aztán még a technológia is bonyolultabb volt, ez meg csak egy bazi egyszerű híd felújítása! Ehhez képest a diplomák semmik.

Az én álmaim egy kisebb fizetéssel sem oldhatók meg. Szép dolog, ha valakinek 5 gyereke van, de én úgy akarok 3-at, hogy soha ne kelljen nézegetni a boltban, melyik szalámit vegyem meg, melyik pelenkát vegyem meg. Vagy azon se kelljen elgondolkodnom, hogy ugyan mégis melyik gyerekemet küldhetem most iskolai angol táborba (nekünk voltak ilyenek Angliában, tehát külföldről van szó). Ha a gyerekem Angliába akar menni, akkor nem a bankszámlámat fogom nézegetni, mielőtt igent mondok neki. Persze nem fogom elkényeztetni sem, nem fog mindent megkapni, amihez épp kedve szottyan, és segítenie kell otthon valamennyit, de ne azért ne kapjon meg mindent, mert nincs pénz, hanem azért mert meg kell tanulnia értékelnie, amit kap.

A személyes példádra reagálva: Én is kertes házban élek, de ti és mi mikor szereztük azt a házat? Gondolom még 89 előtt, vagy esetleg utána közvetlenül, amikor még viszonylag könnyű volt házat venni. Értem ezt úgy, hogy nem 30 évig nyögtük a hitelt, csak 5 évig. Én nem vagyok hajlandó lekötelezni magam egy bank mellett 30 évre, és végképp nem vagyok hajlandó nekik 50 millió helyett 150 milliót visszafizetni, ha egyáltalán sikerül....

A másik: nekem az utazás kell. Ismerem magam. Ha nem utazhatok, megőrülök! Jó persze ezt most nem kell szószerint érteni. Én voltam Kubában, Miamiban 5x, Angliában, Spanyolországban 3x, Horvátországban, Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban több városban, Svédországban, Észtországban, Szlovákiában, Csehországban...és azt hiszem ennyi. Tudod, hányszor voltunk ebből az egész családdal? Kb. 3-4x. Ja és Miamiban nem is anyukámék pénzéből voltam, hanem az ott élő rokonok fizették, az európai országok többsége meg énekkari tábor volt, ezért sokkal kedvezményesebb volt. Én utazás alatt családi utazásokat értettem. Pedig anyukám közgazdász, a párja meg díszletfestő, és 1-1 munka alkalmával keres ő több, mint 1 millió forintot, anyukám meg 3-400.000 körül, de ebből mire mindent leadóznak, semmi nem marad a kezükben! (Persze a díszletfestés időszakos munka, 3-4 hónapig van, 1 hónapig nincs, de a végén 12 hónapra átlagosan 150.000 a havi fizetés) Aztán ki kell fizetni a nagy (100nm) ház fűtését, stb. Nem tudom, ti hogy csináljátok, de nekem édesanyám elég skót, és így is vannak hónapok, mikor el kell gondolkodnunk, hogy melyik WC papírt vegyük meg. Ja és én is szoktam dolgozni, ha éppen találok munkát...

Azt még hozzátenném ehhez, hogy külföldön is kemény munka vár rám, nehogy azt hidd, hogy nekem büdös a munka, de anyukámon és a párján (aki sokszor éjfélkor örül ha hazaér) látom, hogy itthon még a kemény munka sem ér sokat, főleg ha valaki egyéni vállalkozó, és akkor is be kell fizetnie havi 120.000 forintot, ha éppen nem volt egy fillér bevétele sem...

Ha kimegyek külföldre akkor is magyarnak fogom magam tekinteni, és ezt senki sem veheti el tőlem! Nem azért magyar valaki, mert ott lakik, hanem azért, mert a szívében annak érzi magát. Hadd éljek itt egy híres példával: Liszt Ferenc nem is beszélt magyarul, életének legnagyobb részét nem is itt élte le, mégis azt nyilatkozta egyszer, hogy ő ennek ellenére teljesen magyarnak tekinti és érzi magát. A magyarok pedig szintén annak tekintik. Vagy te nem?

Amit én csinálok, az nem csorbít a magyarságomon még akkor sem, ha nem jövök vissza. Sokkal inkább az ország szégyene, hogy erre kényszerített. És sajnálom, hogy nem vagyok megalkuvó, nem elég nekem, amit itt kereshetnék, ez van. Csak azért van különbség köztem, meg egy pénzéhes megalomán között, aki nem jó életet akar, hanem minden áron, és mindenkin áttaposva meggazdagodni, mint a magyar politikusok.

A többi résszel többé kevésbé egyet értek :D. A wellness hoteleket amúgy a magyaroknak kéne építeni, csak ugye itt erre az embereknek nincs pénze, lásd feljebb...Egyébként egy csomó olyan magyar van, aki meg külföldön csak a tengerpartra megy, és képes úgy hazajönni pl. Görögországból, hogy semmit sem látott a vízen és a homokon kívül, ez szörnyen ciki. Az iraki kérdésben is teljes mértékig melletted állok. Nagyon idegesít, hogy a magyarok egy másik országért halnak meg.

"Ezt nem vitatom. De vannak határok, amiken belül egyszerűen nem szabad, hogy érdekeljen.

Ilyen például a vallás, vagy a szexuális identitás. Ha te "hithű" ateista vagy, akkor nem szabad, hogy érdekeljen, hogy körülötted mindenki mondjuk katolikus és azt várják el, hogy te is az légy."

Ezt pedig olyan jó lenne, ha néhány keresztény is belátná, főleg itt a GYIK-en :D

ma 14:37

Az USÁ-ba egyelőre nem megyek előadást tartani, ellenben hallgattam róla párat, talán többet is, mint amennyit te... Úgyhogy nem is csodálkozom azon, hogy fogalmad sincsen arról, hogy amerikai nemzetiség nincsen, mivel a világ minden nemzetiségéből mentek oda emberek. És arról sincsen fogalmad, hogy hány nyelvet beszélnek otthon az ,,amerikaiak" az angolon kívül a mai napig. Sokak teljesen elzárt közösségben élnek, és egymással érintkezve meg sem tanulnak angolul. Illetve az iskolában is választhatják azt, hogy a saját anyanyelvükön tanuljanak, és ne angolul. Ez persze rengeteg pénzbe kerül, ma már vannak róla viták, hogy jó-e ez így. De valahogy mégsem az a hozzállás, hogy idegen vagy? Akkor húzz innen! Mint ahogy te is csinálod. Ez aztán abszolút nem teszi élhetőbbé ezt az országot.

Magyarországon hány nációból származó emberek élnek? Németek, szlovákok, szerbek, horvátok stb... Amiről te beszélsz, valami ősmagyar faj vagy nem tudom, az egyáltalán létezik? Kíváncsi vagyok rá, hogy ki az... És aki nem ,,magyar" származású, de alkalmazkodik a törvényekhez, megtanulja a nyelvet, akkor az minek számít?

Egyébként meg nekem sem hiányoznál ezzel a kirekesztő, beképzelt és gőgös hozzáállásoddal, elhiheted...