Reális az Urál-Altáji nyelvelmélet?

Ezt még érdemes megnézni a magyar nyelv-vész-ettel kapcsolatban.

[link]

A család szó nem szláv szó, hanem egy germán szó, és így magyar szó, mert germagyar és germán.

A család töve a sté vagy csá, az első germán hangeltolódás teljes védbevetivlével jött létre:st-sd-cs; és tehát nem érvényes rá a verneri törvények, mint a kivétel törvényei.

A csa tehát a germán sté, a stehen, ezt képezik aztán egy indogermán l-val majd aztán egy da képzősvel, és lesz stalad, ami birtok és ház is, az állal átfordítva, állalda, állalad lenne.

Ebből a tőből van az istálló, a stalló, ami egy plusz magánhangzót kapott, hogy védje az st hangot, mint az asztal is. Viszont a stoedor, a csődör már átalakult.

A magyar nyelv nem finnugor, hacsak nem Finnugorokkal egyesülésenk át jött létre a germagyar nyelv, a félgermán nyelv, mégpedig 350-ben, a Gót Birodalom legnagyobb kiterjedésekor.

Nincs semmi finnugor jelleg a germagyarban, ami közös, az mind indogermán. A legtöbb változás a germánból a germagyarba megmagyarázható magából a germánból(első germán hangeltolódás, verneri kivételi szabályok nem érévnyesek, vagy az újperzsa és újkurd agglutináló rendszer, amik megegyeznek).

Csak hangtanból lehetne megállapítani, hogy mely néppel fúzionált a germán.

Az unoka szó mivel indogermán és a germánban is megvan nincs ok rá, hogy szláv legyen, lehet magyar is, mivel Enkel...ráadásul a germán nyelv erősebb volt valamikor így a legtöbb esetben germánból vagy germagyarból való átmenés a helyesebb( kivétel: pelenka, ennek a magyar vagy germagyar változata a fágy, faj, fátyol(faldr, falten).

A török nem 9 százalék a germagyar nyelvben, hanem jóval kevesebb az egy százalék, vagy még annyi se, mivel a legtöbb etimológia helytlen, egy baromság.

Részletesebben:

[link]

"A család töve a sté vagy csá, az első germán hangeltolódás teljes védbevetivlével jött létre:st-sd-cs"

A hangeltolódás nem azt jelenti, hogy a két hang valami metatézis-szerűség folytán felcserélődik, hanem azt, hogy az eredeti zöngés hangból zöngétlen lesz, vagy a zárhangból réshang vagy affrikáta lesz.

"Ebből a tőből van az istálló, a stalló, ami egy plusz magánhangzót kapott, hogy védje az st hangot, mint az asztal is."

Pedig pont az st, sp mássalhangzó-kapcsolat nem esett át a hangeltolódáson. Minek lett volna szükség egy magánhangzóra, hogy "megvédje"?

Az unokához kapcsolódóan: Valószínűleg ugyanazon logika szerint képződött az ószlávban, mint az ógermánban. Ettől még szláv eredetű szó.

Ld.:

[link]

Nincs methatézis, nincs hangcsere, hanem ez így kellett kimondani.

A hangváltozás t-d a germánban, és a kivétel miatt nem tolódott el, de a germagyarban már igen.

A sd a cs hang, nincs hangcsere, így jött létre, mint oly sok más szó is: stoedor, vagy a csámpa, csép szavak a germán steu-ból, aminek egy másik változata a tasz, taszít.

Azért lett volna szükség, mert ez a nyelv germagyar nyelv, ezért kell egy védőmagánhangóz, mint az eper szó esetében is(pere, Beere, bogyó, basjó a másik).

Bogyó: basjó-badjó-dj összeolvad

Evickél: germán wag tő, germán widze, evickélő a ló, de van másik formája is az üget, vagy az igyekszik.

Nagyon sok helyen kell védő magánhangzó, mert csak így maradhat az evickél evickél.

Miért lenne, ha a magyar egy germagyar nyelv? Tehát indogermán?

Az unoka nyugodtan lehet magyar, germagyar, amúgy rokona az angolnának.

A kivételek az első hangeltolódásra:

st-sd-cs, tehát a magyarban, germagyarban van t-d váltás, és végül cs lett belőle

sp- a magyarban, germagyarban lekopik az s és f lesz, mint a figyel szó, a spekuláció, spähen, vagy a fen ami a spi-ből lett, mint spitz, és már a germánban is jelentkezik

sk: érdekes, hogy ebből van a szakít és szakad szavak, d vagy t képzéssel, amik kausatívképzések, de van a háncs is, illetve a szajha, a szajhát inkább szahjhának kéne írni meg még érződik a lehelethang.

Szajha:skeika, ami ferde is, de egyben az ami kiszakított, tehát a jelentése egy a lotyóval(lösen) és a ribaval(ró), ezért a szakítani egyben kurválkodni a germánban.

Érdekes: lotyó, szajha, riba=libcsi

Ezt máshová írtam amúgy.

st-sd-cs, máshová írtam:

Na most komolyan amúgy a csor tő egy germán tő, a stru, ami sreu vagy ser-ből vezetnek le. A germagyarban cs lett a csor tehát eredetileg st volt a szabály szerint, mert a germagyarban az st-ből cs lesz.

Van egy germán tő ami a stru és csrogot jelent, ebből lesz képezve a csermely, ami a Strom, vagy stromel, ebből lesz képezve a csordul is, ami a németben a strudeln lett, ami egyben örvénylik.

Tehát:

csor:stru

csordul: stru+do vagy t kausatív és jelen képző, a tenni+l germán képző:strudeln

csermely: staumel

csorog:stru+og germán képző

csordogál nincs a germánba, de a streud a tő d képzővel+og+l germán képzők.

A csikó egy germán szó, egy ,germagyar szó, a töve a csi, stei, ami a stechen, ebből jön a csiki, stiki, csiklandozni szó, illetve a csikló, a germán stikló, illetve a csákány szó a staka, és a csikó, a stikó.

A csikó eredetileg minden szarvval rendelkező állat kicsinye volt, amik patás állatok, vagy dühorok.

A csikó azért csikó, mert a szarva, mondjuk egy őznek még nem ágazott el, ezért csikiz, ezért lehet a gazella kicsinye is csikó, a ló kicsinyére később vitték át, alapvetően a marha kicsinye is lehet.

Csiki:stiki

csákány:staka

csikló: stikó

csikó:stikó

ste s lekopve: to

tasz: tosz

támad: ta+indogermán m+ ad kausítv(do, tesz?)

tompa: stump ütődött

ste-vel: csé+ta: stauta: csata

csé+p: csép: stäupen

csé+mp: csámpál

csé+mp: csámpás, ami a tompa

csé+pr,br: csöbör

csempe?

A támad-nak a germán steu lehet a gyöke, ami máshol taszít. A támad tehát a sto, ste+m, ahol lekopik az s.

Úgy jön létre a tám szó, mint a deu-ból, a duzz-ból a töm szó, indogermán m képzéssel.

A támad szó egy indogermán ad képzővel van ellátva, ami talán a tesz, do, tehát taszt tesz.

A csépből (stäupen), aminek ugyanúgy a töve a csa kijön mp-s indogermán képzéssel a csámpál(stampfen).

A csámpás viszont taszított jelentésben áll, vagyis ütődött, stumpf.

A támaszt szót nem vonnám a támadhoz, mert a támaszt töve a csá, ste, stehen.

A támaszt egy ste, ahol lekopott az s és így nem lett csé+indogermán m+ germán st.

Jó kérdés, hogy mi lehet az st? Talán épp a ste, stehen? Mint a da-nál feltételezik a teszet?

Tehát a csámpás és a csámpál egy tőből ered, de nem egy és ugyanaz, ahogy a támad és a támaszt se.

A csata és a támad pedig egy tőből ered, lehet hogy idetartozik a csempe szó is.

13. A nyelvészek szerint a magyarban a germán eredetű szavak a szókincs 11% - át teszik ki. Ha a germagyar besorolás valóban igaz, akkor mivel magyarázod az olyan alapszavak uráli egyezését, mint a számok, a szem, száj, fej, fog, kéz, láb, fül, haj, szív, máj, vér, tűz, víz, jég, hó, hal, tél, fa, méz, vaj, nyúl, nyíl, ló, eb, tó, fog, mint megfog, hall, tud, tesz, megy, lő, alatt, mellett, hal, mint meghal, tér, te, mi, mint kérdőszó, férfi, nő, stb...

Eszek szerintem alapvetőbb szavak, mint az istálló. Általában az uráli egyezés az ősi, egyszótagos szavakra a jellemző.

Mondatelemzések:

Most hirtelen egy mondat: Látom a házat, izzik, ég, hallom hírét garázdának.

Lát= wlatain, laitan (mai németben csak az Antlitzban)

a=indogermán, onnan germán képzése belőle, ama germán

ház: hús, nem a kota, mert az is germán és a konyul tőből

izzik: ais, az égből, mai németben csak az izzó, az Esse

ég=aid, aigon

hallom=hla, hlamó, hlaums, hallomás

hír= hir, hrid, a Rum van meg a németben belőle, meg még más

garázda=ga+ras+da, kb SS.vezér

Újabb:

Szövetkezik a garázda, szívatja a Kipcsákot, ki bánkódó

Szövet: seu, sző tőből a germán suiwet, múlt időben a sző

kó: germán képzés, főnévnl, igében, melléknévben, tán a germán ich főnévben

szív= suf, suv, germán ige

atja: kausatívképzés, ami a germánban van meg, szivattyú, vagy szipantyú ennek a kausatívképzésnek a főnévi változata

ki: indogermán, germagyarban a houn, honnan, ha

bankódó: ban ütni, kó germán képzés

ó: indogermán adhejtív, vagy a germán és indogermán jó, de akár a gót szenvedő szrkezet is, ha nem melléknévi, vagy a Kipcsák bánkód, de mivel a magyarban, bagy germagyarban nincs itt van, így a kipcsák bánkódó, vagy bánkódja

Mi a finnugor a mondatban: lássuk a látomásom?

A lássuk szó helytelen, rövidítés, kikopás, helyette a helyes a látjumak.

A lát szó a germán wlatan, a jam képzés a gót iem=látjumak

a=gót sa

lát, mint mondtam a wlaitan.

om= germán mó, om képző: hlaumó, flaumó( hallomó, folyam)

ás gót képző= hlaums, hrioms(hallomás, híromás)

om= a kurd és a perzsa indogermán nyelvekben pont így van.

Tehát a mondatban: latjumak a látomásom nincs semmi más csak indogermán, főknt germán, hacsak nem germán itt is az om.

Na nézzük:

a száj szó nem magyar, hanem jövevényszó, a száj az indogermán gei tőből ered, ez a gége is, a kíván és kedv alapja, illetve a hiánynak

a hó egy indgoermán szó, geii az alapja, a magyarban kentumnyelvi, ebből lesz a gama, meg a zimankó

a jég nem finnugor szó, hanem egy germán szó, a jekó, amúgy a brit nyelvekben is benne van

a férfi szó nem finnugor, hanem germán, az úr, weri, vagy fers

a tűz nem finnugor, hanem germán szó, az alapja az indogermán dáu, ebből lesz a germánban tus, illetve a tuskón ige(tűz+kó, mint ázkó, ázkódik)

A méz és a kéz szavak indogermánok eredendően.

A hall egy germán hla-ból van, az él az a germán alan, ami eszik, nő és baszik.

A fog az a germán feh, fuh igéből ered, pák indogermánul.

A megy alapja egy indogermán mu tő, mint az angol move, germánban is megvan.

Hirtelen párat, a többi meg úgy baromság ahogy van.

Az a 11% német eredetű szó is sok, de ezzel azt akartam mondani, hogy azzal, hogy felsorolsz néhány germán eredetű magyar szót, majd megmagyarázod az átalakulásukat, sehogy nem cáfolod meg azt, amit a nyelvészek amúgy is állítanak a magyarról, hogy egy uráli alapszókincsű, de igen kevert nyelv. Kiszámoltam, a nyelvészek adataiból kiindulva a magyar nyelv legnagyobb beazonosítható része az uráli, 21% - al, ezen szavak számát 700 és 1200 közé teszik az alapszókincsben. Akkor számoljunk 950 - el. Ez azt jelenti, hogy kb. 4500 szavat vizsgáltak. Ennek a 11 százaléka 495 szó. Tehát kb. 495 német eredetű magyar szó van. Nos annak nem sok értelme van, hogy kiragadsz párat és elmagyarázod őket. Amíg nem haladod meg ezt a számot, ugyanazt mondod, mint a nyelvészek. De amúgy ez a hivatalos arány:

30% ismeretlen eredetű/újkeletű

21% uráli

20% szláv

11% német

9% török

8% latin - görög

1% egyéb

A nyelvtannal pedig végképp nem tudunk párhuzamot vonni a német és a magyar között. A te példád az újkeletű agglutináló perzsa nyelvekről azért nem jó, mert a ragesetekből kiindulva a magyar már jóval régebb óta agglutinál.