Jártál már úgy, hogy valamit tájnyelven mondtál, és a körülötted lévők nem értették meg?

Prósza (reszelt krumplit, lisztet, kefirt összekeverünk, kisütjük egy kis olajon vagy zsíron, tejföllel esetleg pirított szalonnával esszük), csekmet (ezt többnyire olyan területre használjuk, amit benőttek a fák, bokrok, de használjuk olyankor is, ha már felesleges, kidobásra váró dolgokról beszélünk), mácsik (főtt tészta), barátfüle (derelye).

Velem elég gyakran előfordul, előszeretettel használom a nyelvjárásomat. Ez főleg akkor vicces, mikor a lakótársammal beszélgetek: ő szabolcsi, én meg zalai vagyok. Aztán egymásnak magyarázzuk, hogy ezt nálunk így mondják.

Tök jó lenne, ha a szavak jelentését is odaírnátok,én pl. alig ismerek valamit belőlük.

"hávalai" voltam

győri vagyok és a pesti csoporttársaim nem ismerték a pacsál szót. mert hogy az pocsol. de az olyan hülyén hangzik, az idióták meg még rajtam nevettek.

jah meg a pocák, de kezdem azt hinni, ezt csak anyum családja használja, senki se ismeri. azt mondjuk pocáknak, ami az asztalon keletkezik evés közben, talán morzsaként lehetne mondani.

Prósza: Akkor ez nálunk tócsi, tócsni vagy lapcsánka néven fut. Ebből nem tudom, meléyik a "pesti" szó, mert mind benne van az aktív szókincsemben.

Barátfüle: ez nekem Pesten szintén aktív szókincs, szóval nem tudom megítélni, hogy mennyire "tájszó".

Kedves 16:15 -ös!

Lám, hogy megdobban a szíve annak, akinek ismerősen cseng egy-egy tájszó! Az első mondatod után tudtam, hogy zalai vagy, pedig én nem vagyok az, de az anyai nagyszüleim igen, és sokszor hallottam tőlük az általad említett szavakat (prósza, mácsik...).

Mivel ők mindig a szívem közepében fognak élni, az én szívem nagyot dobbant, ahogy Téged olvastalak!

Bocs az offért, nekem most nem jutnak eszembe ilyen szavak.

Erdelyben magyarul :)

kredenc- tároló

ketrec - ól ( dróthálós)

megmecskenni- megrészegedni " ugy megmecskentünk tesvééér "

kók - blondos

muzsdéj- fokhagymakrém

stb...