Milyen ez a rajz?

"Csak azt nem értem, minek írtad ki a kérdést. Számíthattál volna rá, hogy senki nem fog vállon veregetni, hogy igen öcsém, ez aztán a tehetség! Pontosan tudod, hogy nem vagy jó, mégis meglepődsz és hadakozol, mikor a szemedbe mondják (ez esetben írják). Még tanácsot is kapsz, hogy hogy tudnál fejlődni, erre visszakozol, hogy téged nem is érdekel, te nem is akarsz rajzolni, csak rajzfilmfigurát, stb., nehogy tenni is kelljen valamit azért, hogy 6 év után ne egy első osztályos szintjén legyél.

Te nem akarsz megtanulni rajzolni egyáltalán semmit. Rajzfilmekből másolsz, de nem érted magát a koncepciót, mi miért akkora rajta, mi hogyan áll. De legalább nem kell magadtól alkotnod semmit, és nem kell megtanulnod semmit, még tónusozni sem.

Add fel, semmire nem fogsz menni így."

De minek kell tónusozni?

Olyan rosszul látod a céljaim, hogy hülyeséget írsz, fel vagy háborodva, hogy nem követem szent írásként a tanácsodat. Ha tanár vagy, örülök, hogy nem vagyok a diákod, mert nagyon utálatos vagy és kitalálsz dolgokat.

Én nem ugyanaz vagyok, akinek válaszoltál, de azért írok. Nem látjuk a céljaidat, mert nem akarod elárulni, ezért tapasztaat alapján találgatunk. Felteszi napi egy kérdést, aztán a válaszok után elkezdesz védekezni, hogy nem akarsz fejlődni. Ez a mi szemszögünkből az, hogy valaki, aki csak dicséretve várt, és nyilván halálva van sértődve, amiért senki sem dicséri. Itt senki sem fogja az egódat növelni Ami rossz, arra senki sem fogja azt mondani, hogy jó, ha fejre állsz, akkor sem.

A kérdésre, minek kell tónusozni? Mert az adja a tér látszatát. A rajz ugye egy illúzió, esetekben a 3D-s valóság síkba képezése. Ez például egyetemi tétel a Képzőn.

Annak meg örülj, hogy nem vagy senki diákja, mert már az első félévben megbuktál volna rajzból ezzel a hozzáállással.