Mit gondoltok a felelősségről családon belüli erőszak esetében? Részletek lent.
Egy kis közvélemény-kutatást szeretnék végezni azzal kapcsolatban, hogy mit gondoltok az alábbiakról.
Tegyük fel, egy férfi fizikailag bántalmazza (akár rendszeresen) feleségét. De tegyük fel, hogy az első bántalmazást megelőzte valamiféle zaklatás, lelki sérelmezés, hárpiáskodás a nő részéről. Havernőmmel azon vitatkozunk, hogy amellett, hogy a férfit meg kell büntetni tettéért, és vállalnia a felelősséget teljes mértékben, felelősségre vonható-e a feleség is amiatt, mert viselkedésével kiváltotta a férfi reakcióját? Nem feltétlenül törvényileg kell itt gondolni, de legalább erkölcsileg.
válasza:"Azért érzed az érvelésed súlyát? A biciklis nem provokációnak szánta, nem szándékosan bosszantott, de őt hibásnak nevezed. Akkor miért nem nevezed hibásnak azt, aki szándékosan provokál, szándékosan bosszant?"
Igen, a biciklis hibás, mert objektíven mindenkinek árt. Magának, és bárkinek, aki előtt tötymörög. És mondom, hogy hülye a példa.
"Mint ahogy érett személyiségű ember is! A biviklis hibázott, aminek a hibáját nem tudta kezelni az autó sofőrje. Ha valaki provokál téged lelkileg, akkor neked küzdened kell az indulataid ellen ugyanúgy, mint az autósnak, hogy el ne üsse a biciklist! Hogy mondhatod akkor, hogy a provokátornak 0% a felelőssége?"
Soha nem fogod megérteni, amit mondok, amíg azt hiszed, hogy az, aki véletlenül elüt egy részeg biciklist az egyenlő azzal, aki provokációra egy pofonnal felel.
"Pontosan ezzel igazolod azt, hogy másképp bánsz a személyiséggel, a "lélekkel", mint a testtel, annak ellenére, hogy nem hiszel a létezésében."
A személyiségben hiszek, ezt tartom mások által "léleknek", abban nem hiszek, hogy vándorol, tömege van, meg ilyesmi.
És igenis máshogy bánok, mert máshogy kell!
Kiskoromban elestem a játszón, és beleállt egy üvegszilánk a karomba. Ma is itt van a heg. De már nem fáj.
Apám alkoholista volt, ezért ha borszagot érzek, a mai napig elkezdek remegni és nehezen lélegzem, rám jön egy enyhe pánikroham.
A fizikai fájdalom addig tartott, amíg nem gyógyult be a seb, egyszer kellett vele orvoshoz menni, a lelki miatt a mai napig kezelnek.
"Igen, a biciklis hibás, mert objektíven mindenkinek árt. Magának, és bárkinek, aki előtt tötymörög. És mondom, hogy hülye a példa."
Mi az, hogy objektíven mindenkinek árt? A lelki sértés miért nem objektív? Az meg nem izgat, hogy szerinted hülye a példa, ha nem magyarázod meg, miért. Én elmagyaráztam, hogy miért jó a példa, arra már semmit nem tudtál reagálni.
"Soha nem fogod megérteni, amit mondok, amíg azt hiszed, hogy az, aki véletlenül elüt egy részeg biciklist az egyenlő azzal, aki provokációra egy pofonnal felel."
Így van. Soha nem fogom megérteni. Ugyanis leírtam, hogy mindkettő küzdés, mindkettő egy kihívás az autó sofőrje / a provokációt tűrő egyén részéről. Mindkettő érettség kérdése, mindkettő tapasztalat kérdése. Azt is leírtam, hogy a provokátor esetében még a szándékosság is ott van, mint súlyosbító tényező. Mindent leírtam, erre semmiféle ellenérvet nem kaptam tőled, csak a demagóg szöveget, hogy a kettő nem ugyanaz.
"A személyiségben hiszek, ezt tartom mások által "léleknek", abban nem hiszek, hogy vándorol, tömege van, meg ilyesmi.
És igenis máshogy bánok, mert máshogy kell!"
Tehát máshogy kell. Értem. Ez rém meggyőző volt, kérlek alapíts egy vallást, mert a követőd akarok lenni.
"A fizikai fájdalom addig tartott, amíg nem gyógyult be a seb, egyszer kellett vele orvoshoz menni, a lelki miatt a mai napig kezelnek."
Fasza. Akkor most mellettem vagy ellenem szerettél volna érvelni? Mert azt hiszem, nem úgy sült el, ahogy szeretted volna.
válasza:"Mi az, hogy objektíven mindenkinek árt? A lelki sértés miért nem objektív?"
Elmagyaráztam, olvass vissza. De tömören: objektív az, ami mindenkire egyformán hat. Érzelmek, személyiség, minden nélkül. (Megszúrlak, vérzel. Ez objektív. Beszólok. Visszaszólsz, felpofozol, ignorálsz, mosolyogsz, anyázol, stb. Ez szubjektív.)
"Az meg nem izgat, hogy szerinted hülye a példa, ha nem magyarázod meg, miért. Én elmagyaráztam, hogy miért jó a példa, arra már semmit nem tudtál reagálni."
Ha szerinted jó a példa, akkor feleslegesen vitatkozunk, mert két külön valóságban élünk.
"Így van. Soha nem fogom megérteni. Ugyanis leírtam, hogy mindkettő küzdés, mindkettő egy kihívás az autó sofőrje / a provokációt tűrő egyén részéről. Mindkettő érettség kérdése, mindkettő tapasztalat kérdése. Azt is leírtam, hogy a provokátor esetében még a szándékosság is ott van, mint súlyosbító tényező. Mindent leírtam, erre semmiféle ellenérvet nem kaptam tőled, csak a demagóg szöveget, hogy a kettő nem ugyanaz."
Ha az érvelésemet demagóg szövegnek titulálod, hogy ne kelljen felfognod, és elfogadnod, nem tudok mit csinálni.
"Fasza. Akkor most mellettem vagy ellenem szerettél volna érvelni? Mert azt hiszem, nem úgy sült el, ahogy szeretted volna."
Orrtörést és lelki fájdalmat egyenlítettél.
"Mitől tartasz valamit objektívnek, és mitől szubjektívnek?"
Mi az, hogy mitől tartom annak? A világ tartja annak, nem én. És a példád tökéletes. Objektív az, hogy 20 fok a víz. Szubjektív, hogy ez hideg, meleg, kellemes, egyéb.
"az már meg lett magyarázva, hogy ugyanaz a sértő szöveg másképp hat az egyik emberre, mint a másikra. Teljes mértékben aláírom. De ettől szubjektív?"
Igen, ez a szubjektív fogalma.
"De tömören: objektív az, ami mindenkire egyformán hat."
Nincs ilyen dolog a világon. Elmagyaráztam egy hasbaverős és egy vizes példán is.
"Megszúrlak, vérzel."
Nem biztos, mert lehet, hogy alacsony a vérnyomásom. Akkor már nem is számít bűntettnek, hogy megszúrsz?
"Beszólok. Visszaszólsz, felpofozol, ignorálsz, mosolyogsz, anyázol, stb. Ez szubjektív."
A lehetőségek tárháza nagy, így van. Viszont minél sértőbb a szövegen, annál valószínűbb, hogy az egyén nem veszi jó néven. Attól, hogy ki így, ki úgy vesz egy sértő szöveget (és a példáimban nem akármilyen sértéseket írtam), attól az még nem kisebbíti a provokátor bűntettét.
"Mi az, hogy mitől tartom annak? A világ tartja annak, nem én. És a példád tökéletes. Objektív az, hogy 20 fok a víz. Szubjektív, hogy ez hideg, meleg, kellemes, egyéb."
Így van. Tehát ha mondasz valakinek egy sértést, az csak a szerencséd, ha ő nem sértődik meg rajta. De mivel provokáltad, így esélyt adtál arra, hogy feldühödjön, tehát felelős lettél volna abban, ha megüt. A sértésre való reakció valóban szubjektív, mint ahogy a tűszúrásra, hasba verésre, vízbe dobásra is. De maga a sértés még objektíve rossz lesz. Ugyanúgy, mint a tűszúrás, hasba verés, vízbe dobás.
">>Fasza. Akkor most mellettem vagy ellenem szerettél volna érvelni? Mert azt hiszem, nem úgy sült el, ahogy szeretted volna.<<
Orrtörést és lelki fájdalmat egyenlítettél."
A kérdésem itt az eredeti állításodra vonatkozott, amely így szólt:
"A fizikai fájdalom addig tartott, amíg nem gyógyult be a seb, egyszer kellett vele orvoshoz menni, a lelki miatt a mai napig kezelnek."
Elméletileg Te a fizikai fájdalom objektivitása (és ezért a fizikai erőszak jogos büntetése) mellett, valamint a lelki fájdalom szubjektivitása (és ezért a lelki erőszak jogtalan büntetése) mellett érvelsz. A példádban mégis lelkileg szenvedtél többet. Ezért nem értettem, hogy mit szerettél volna bizonyítani az állításoddal, mert éppen hogy engem igazoltál ezzel, hogy igenis a lelki bántalmazásnak is nagy súlya van, és igenis felelősségre kell vonni a provokálót is akkor is, ha megütik, bántalmazzák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!