Mit gondoltok a felelősségről családon belüli erőszak esetében? Részletek lent.
Egy kis közvélemény-kutatást szeretnék végezni azzal kapcsolatban, hogy mit gondoltok az alábbiakról.
Tegyük fel, egy férfi fizikailag bántalmazza (akár rendszeresen) feleségét. De tegyük fel, hogy az első bántalmazást megelőzte valamiféle zaklatás, lelki sérelmezés, hárpiáskodás a nő részéről. Havernőmmel azon vitatkozunk, hogy amellett, hogy a férfit meg kell büntetni tettéért, és vállalnia a felelősséget teljes mértékben, felelősségre vonható-e a feleség is amiatt, mert viselkedésével kiváltotta a férfi reakcióját? Nem feltétlenül törvényileg kell itt gondolni, de legalább erkölcsileg.
válasza:Bonyolultabb a téma azért, mint gondolod.
Először is, a családon belüli erőszaknál a verés "oka" maga az agresszor (általában férfi, fizikai adottságok miatt) eltoszott személyisége.
Azaz: normális ember, ha az idegeire mennek a "hárpiáskodással" (ezt konkretizálhatnád, pontosan mit értesz alatta), megpróbálja erőszakmentesen kezelni a konfliktust, ha nem sikerül és a probléma nem orvosolható, kilép a kapcsolatból.
Agresszív, beteg lelkületű ember fog ütni-verni, az ilyenkor felhozott "hárpiáskodás", amire ő vertéssel reagál, sosem ok, hanem ürügy; az ilyen ember akkor is odavág, ha a "hárpiáskodó" 200 decibellel üvöltözik vele éjjel csatakrészegen és rombol (ami igen, elítélendő) és akkor is, ha megkéri, hogy igazán segíthetne a mosogatásban (ami nem elítélendő). Tehát az ilyen embernél bármi lehet "provokáció" azaz "hárpiáskodás".
Remélem így érthető.
Természetesen a lelki erőszak, lelki terror is elítélendő, csak pont az a görénység benne, hogy nagyon nehéz meghúzni a határokat, hol kezdődik voltaképp, mi számít bele, és mi nem. És ahogy írták is, az a fél, aki fizikailag bántalmaz, az emellett szinte tuti, hogy lelki terrort IS alkalmaz, tehát ő is "hárpiáskodik" a te szavaiddal véve, csak ez a hárpia harap is.
Szóval tényleg összetettebb, mintsem hogy így messziről ítélkezzünk.
válasza:
válasza: válasza:Nem értem, hogy miről van szó.
A "családon belüli erőszak" egy büntetőjogi tényállás.
A többi nem.
A "zaklatás", mint büntetőjogi kategória szintén létezik, de annak egészen más a definíciója, mint amit Te ez alatt a kérdésben értesz, tehát Te köznapi értelemben véve nézed.
Akkor nem áll szembe bűncselekmény bűncselekménnyel.
Jogilag bűncselekményre bűncselekménnyel válaszolni önbíráskodás, tehát jogtalan, nem vesz el a bűncselekmény éléből.
NEM bűncselekményi kellemetlenségekre bűncselekménnyel válaszolni az is csak simán bűncselekmény. A bűn megítélésében mindig egy SKÁLÁN mozog a bíró, pont azt vizsgálja meg, milyen lelkiállapotból, milyen indíttatásból követte el az illető a tettet, mennyire hergelték, stb. Tehát igen, van enyhítő körülmény!
válasza:A lelki bántalmazás valóban szörnyű, volt benne részem elég ideig a szüleim részéről. De ez az a kategória, ami bár iszonyatosan fáj, dühítő, jogilag nem büntethető kategória, míg a fizikai erőszak az. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha téged lelkileg bántanak, akkor többféle módon léphetsz: elválsz az illetőtől, szakítasz vele, vagy ha gyerekként tehetetlen vagy, barátok/tanárok segítségével "túlélsz", aztán lelépsz otthonról, amint módodban áll.
Illetve persze a legjobb az, ha valakit szembesíteni lehet a viselkedésével, hajlandó önmagával szembenézni, és mondjuk szakember segítségét kérni, de tartok tőle, ez működik a legritkábban.
Magyarul, ha te a lelki bántalmazásra (ami nem helyes!!!) fizikai erőszakkal válaszolsz, az sajnos egyrészt nem megfelelő lépés, másrészt jogilag büntethető bűncselekményt követsz el, ami maximálisan felülírja azt, hogy eredetileg jogos volt a sérelmed.
Abszolút nem értek egyet az erőszakkal, mint lépéssel. Próbáltam ezt végig kihangsúlyozni, nem tudom, mennyire sikerült. Én azt mondom, hogy teljes mértékben elítélném az erőszaktevőt, mert valóban el is válhatott volna, vagy külön költözik, stb. Ugyanakkor ha tudom, hogy a nő hárpiáskodott (és de igen, ezt már körülírtam néhány példával, hogy mit jelent, tessék visszaolvasni!), akkor a nőt sem fogom teljes mértékben sajnálni a provokációja miatt. Nem azt mondom, hogy megérdemelte az erőszakot, hanem azt, hogy volt benne része, mint kiváltó ok. Függetlenül attól, hogy a törvény hogyan kezeli, hogyan bünteti ezt. Magyarán ha van egy gonosz nő, aki tudom, hogyan alázza folyton a férjét, és végül erőszak áldozata lesz, nem fogom azt mondani neki, hogy "jaj szegénykém, milyen mocskos állat volt a férjed, nyugodj meg, biztos találsz jobbat". Mert nem fogok szemet hunyni afölött, amit ő tett.
Még egy dolog: A lélek az a test része. Amikor lelkileg bántalmazunk valakit, akkor az agyában levő gondolatait mérgezzük, ami méreganyaggal látja el a szervezetét. Tehát a lelki bántalmazás = testi bántalmazás. Akkor miről is beszélünk? És lélekben meg nagyon is lehetséges, hogy a nő erősebb, nincs általában az a tehetetlensége a férfivel szemben, mint fizikailag.
Aki úgy értelmezi a kérdésemet, mint a hím sovinizmus megnyilvánulását, az járja ki újra az iskolát, mert nem tud szöveget értelmezni! Mint ahogy írtam, ha fordítva történne ez, tehát ha a nőt bántalmazná lelkileg a férfi, amiért kapna tőle egy leütést, akkor se tekinteném a férfit ártatlannak. Ez oda-vissza igaz, a férfit és nőt egyenlőnek tekintem. Bárki, aki mást állít rólam, a bizonyítás terhe őrajta van.
válasza:Az, hogy nem sajnálod, egy dolog, még érthető is, de ha hátsó gondolatként ott lebeg az, hogy "hát azért valahol megérdemelte", na az akkor sem jogos.
De nem is értem ezt a vergődést, ilyen szituációban nem sajnálni kell a nőt, hanem segíteni, hogy megoldódjon a helyzet (már amennyiben módjában áll valakinek a segítés). Aztán ezen túl hogy te mennyit ítélkezel magadban erkölcsileg, magán ügy.
válasza:Tisztelni a férjét... látod, ezért gondolom, hogy hímsoviniszta a kérdés. Írhattad volna azt is, hogy egyik fél, pár, partner, házastárs... bármelyik nem nélküli szót.
És azért súlyosabb, mert belehalhatsz a bántalmazásba, ha a másik fél erősebb nálad. És nem kell ez a nyálas maszlag a lélek mérgezéséről. Senkit nem érdekel, hogy lelkileg ki az erősebb. Ha te lelkileg baromi erős vagy, és agyonüt valami izomagy, védekezhet azzal, hogy te lelkileg erős voltál? Nem. Mert nem számít semmit. Mert tök mindegy, milyen erős a lelked, ha a törött bordád átszúrja a tüdődet.
És azt nem érted, hogy ha egy nő hárpia, szóban bántalmaz: simán el lehet tőle menekülni. Ritkán fog elfajulni verésig. Ezért nem számít semmit, hogy azt mondod, hogy a férfinak is tudnia kell, hol a helye. Ilyenről nem hallasz. Itthon hetente meghal egy nő a családon belüli erőszak következményeként. Fordított esetben, ha a férfi a hárpia, az verni is fog. Nem úgy van az, hogy az egyik csak verbálisan agresszív, a másik meg erre reagál erővel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!