Ti mit gondoltok arról a 34 éves nőről, aki még mindig a szüleinél lakik?

Aki végigolvasta, és még bírja, annak üzenem, hogy semmi sem fekete és fehér. Lehet, hogy egy anonim oldalon sokszor kicsit többet engedünk meg, ilyen-olyan okokból, de néhány kivételtől eltekintve, mindannyiunknak van egy saját, megismételhetetlen története. Ennek az ismeretében lehetünk képesek névtelenül is bármit gondolni a másikról.

Azt hiszem a Taotekingben található egy nagyszerű tanítás a személyiségről:

A lényege, hogy egy szerzetes be akarja mutatni a többi szerzetesnek, hogy a cápa nem születésétől fogva rossz és gonosz gyilkos. Ezért sós vízű medencében sok hónapon át nevel egy bébicápát. Egy év múltán elhívja a szerzeteseket a műtavacska partjához, nézzék meg, milyen kellemes, barátságos cápát sikerült felnevelnie. A szerzetestársak nézték, ahogy elmerül a tóban, majd a tó vize véresre változott. A tanulság pedig, mindenki olyan természetű, amilyenre a természet megalkotta. Változtathatatlan.

Mi emberek nem vagyunk cápák. Mindekniben megvan a jó, mert az emberi természet ilyen: nagylelkű, szeretetre vágyó, szeretettel teli. Ne támadjunk egymás torkának, hiszen -néhány kivételtől eltekintve- a durva szavak mögött (ezt ebben az esetben, természetesen magamra értem) ott lapul a szavak okozója. Ez nem kenetteljesség, nem gyávaság, hanem a legnagyobb jutalom. Nagyon élveztem a hozzászólásokat és az egyéb üzeneteket is, köszönöm, hogy időt adtatok az életetekből, nekem erre most hatalmas szükségem volt.

Búcsúzóul megint egy versike ugyanonnan:

"Okos, aki érti az embereket

aki önmagát érti , ihletett.

Bátor, aki másokat legyőz,

aki önmagát legyőzi, erős."