Mit gondoltok erről a családról?

Szerintem ember nincs, aki a 90-es években tudta, hogy mi lesz 2013-ban (vagy a környékén) ...

Tanulság, több lábon kell állni, józanul gondolkodni, gondolni a jövőre - mindig frissíteni az "adatbázist", a gondolatokat, a jövőképet. Azért van aki "átvészelte" valahogy és nem volt nekik nagy hátraarc, ők valószínűleg tudtak megújulni.

(erre épül a Life Long Learning is, mindig tanulni kell, frissíteni az információs bázist, mert a világ kereke nem áll meg)

Egy ismerősöm a 90-es években autókat árult, ma pékségük van, kitanulták menet közben, amikor hanyatlott az autóeladás, nem a csodára vártak, hanem váltottak.

Van azonban optikus ismerősöm, aki ugyanolyan szépen, stabilan, jól él, mint a 90-es években, új gépeket vettek, továbbtanultak, frissítik a tudásukat, az árukészletet, lépést tartanak a fejlődéssel és nem állt le az ő anyagi fejlődésük sem.

Ez a család becsülje meg azokat a jó éveket, örüljenek neki, hogy voltak szép éveik is, örüljenek neki, ha most van munkájuk, ha nem elégedettek, üljenek le átbeszélni a lehetőségeiket, azért ahol van egy kis sütnivaló, lehet még újítani - ha nagyot hasítani nem is.

Bíztak magukban, de sajnos tévedtek. Senki sem lát a jövőbe.

Emellett nem mindenkinek előrébbvaló a pénz mindennél. Nekik fontosabb volt, hogy itthon éljenek, mint külföldön a biztos anyagi jólétben.

Soha semmi nem biztos, nem tudhatod, mi történt volna velük, ha elfogadják az állást Bécsben. Pl lehet, hgoy pár hónap múlva kirúgták volna őket, vagy pont autóbalesetet szenvednek és már rég nem élnek stb.

Nem gondolnék semmit a családról, mert nem mászok bele más dolgaiba, ők így döntöttek akkor, ez van.

Semmi ítélkezést vagy minősítést nem érzek ellenük. Teljesen emberi és életszerű sztori.

Ártatlan hibavétés, tényleg magam sem hittem volna, hogy 2008tól ekkora ürülék lesz minden. Én is nagyon jól éltem a 90-es években. Ma meg nem.

Amúgy meg ha jók a kapcsolataik, ma is meg lehetne próbálni feleleveníteni és kimenni.