Manapság miért védik ennyire a melegeket?

És akkor mi van?

Más is változót például fattyúnak sem csúfolnak gyereket aki nem házasságba született.

Régen a nők meg "asszonyállatok" voltak, akkor maradjunk mindörökre azok?

Egyébként szerintem baromira nem menő meleg lenni. Még sosem hallottam senkit azt mondani, hogy "basszus bárcsak homi lennék, az olyan überkirály", vagy hasonló. Ilyen nincs. És úgy gondolom nincsenek felkapva, legalábbis nagyon nem ez az általános. Én ugyan nem védem az érdekeiket, mert semmi közöm nincs hozzájuk (bár ismerek pár saját neméhez vonzódó személyt), csak idegesít, amikor valakit amiatt szólnak le, amiről nem tehet, és amit nem önként választott.

Mellesleg: hány hetero heteróskodik nyilvánosan? Mert én naponta látok kismillió párt, akik nyilvánosan nyáladzanak, meleg párt, akik nyilvánosan tennék ugyanezt, még sosem.

Nem kiváltság, nem menő dolog melegnek lenni.

Ők is csak esendő emberek, akik élni szeretnének, szeretni valakit és boldognak lenni.

Hetero vagyok, és szörnyű elképzelni, hogy nem foghatnám meg a kedvesem kezét, nem ölelhetném át, nem mehetnék vele romantikus vacsira pl. csak, mert mások esetleg beverik a fejem egy téglával, mert olyan vagyok, amilyen.

És mit tennél, ha a gyereked lenne meleg?

Kivinnéd a Taigetoszra?

Én nem láttam a melegfelvonulás kivételével smárolni melegeket.

Hol mondtam (írtam) olyat, hogy minden meleg kulturált? Nem rémlik, hogy tettem volna ilyen kijelentést...

Egyébként meg az, hogy valaki feltűnősködésre hajlamos, felvonulgató köcsög, az nem hiszem, hogy csak azért olyan, mert meleg, hanem eleve jellemhibás.

Nem tartom magam liberális igahajtónak, és képes vagyok különbséget tenni ilyen meg olyan ember között, úgyhogy légyszíves ne pontozgass le.

Basszus, elszállt, amit írtam.

Szóval 27 éves nő vagyok, biszexuális. Régebben voltak meleg haverjaim, leginkább tinikoromban, de mikor megismertem olyanokat, akik mindenáron reklámozzák magukat és erőszakosak, megutáltam ezt a közösséget.

Én egyet értek veled, de leginkább abban a tekintetben, hogy nem bírom a tollban parádézó pasikat, meg birkózónak kinéző nőket a felvonulásokon. De egyébként mindennel így vagyok, bármilyen fajta feltűnősködéssel. Én nem szégyellem, hogy mi vagyok, de senkire nem tartozik, én így is tudok élni, senki nem bánt emiatt, úgy gondolom, felesleges folyton propagálni a saját életmódunkat.

Azt viszont tisztelem, aki elfogadja magát és diszkréten kezeli és eléggé sajnálom is, mikor ennek ellenére nem fogadja el a társadalom. Nézd meg a Túl a barátságon című filmet, eléggé megrázó, és bár a 60-as években játszódik, átvetítve a mai társadalomra is elég nagy a mondanivalója. Az más kérdés, hogy ez a fajta drámaiság csak az értelmes, értékes emberek életében jelenhet meg, a fent említett parádézók csak sajnáltatják magukat.