Miért él abban a tudatban a legtöbb ember, hogy attól, hogy egy csomó megoldatlan problémája van, vagy egy célért küzd, már van értelme az életnek?

11:26

Az önfegyelem nem zárja ki az örömöt, sőt. Az önfegyelemtől függ, hogy a rabja vagy-e a pillanatnyi hangulatodnak vagy az aktuálisan téged érő benyomásoknak, vagy pedig ellenkezőleg, te tudod eszközként használni a képességeidet és a körülményeidet annak érdekében, amit el akarsz érni.

16:27

"Na most konkrétan majdnem 4 órát matekoztam és vagy 6 oldalt írtam úgy, hogy közte 1 kávészünet volt"

Nagyon helyes.

"ha ennek nem lesz meg az eredménye, akkor valami olyasmibe kell fognom ami nagy kockázattal jár és csak kevés ember vállalja"

Egy nap tanulságai alapján nem kell túlzó következtetéseket levonni. De egyébként igaz, hogy (1) ha nem megy így, meg kell próbálni másként; (2) kockázatokat kell vállalni, amire sokan képtelenek. Olyan szörnyű kockázatokról (is) beszélek, mint leszólítani egy nőt, jelentkezni egy pályázatra, elindulni a nagyvilágba szerencsét próbálni... Mindezek közhelyek, amiket mégis sokan figyelmen kívül hagynak, természetesen gyakran én is.

Az anyósom focihoz való viszonya jut eszembe róllad :))

El nem tudja képzelni mi értelme az egésznek és mi jóság van benne.Na meg az a 3 milliárd ember se normális akik élőben néznek meg egy VB döntő közvetitést attól függetlenül hány óra van nálluk.

Hiába mondom neki, hogy ezt ki kell próbálni ,aztán lehet szeretni és akkor át lehet azt is látni kinek mi a szerepe, haszna, értelme és élvezeti tartalma az egészben.

Még egy lábtenisz partiban sincs benne ,hiába hivom:))

Én most visszatérnék a kérdésre. Asszem a becsületes válasz úgy hangzik, hogy nem tudom, és azt se, hogy lehet-e értelme. Azt se, hogy kell-e neki legyen. Azt se, hogy mi értelme az élet értelmét firtatni. Viszont nemcsak élni jó, hanem jó azt hinni, hogy van értelme, kell legyen, és olyan jó keresni az okokat, keresni olyan beérkezett embereket, akik megtalálták, és megpróbálják továbbadni a tudásukat.

Mind csak próbálja. Évezredek teltek el az első ismert megvilágosodott arc óta, és mind-mind csak próbálja szavakba önteni, és mind úgy tanít, hogy előtte tisztázza, hogy a szavak tökéletesen alkalmatlanok, hogy a megtapasztalható valóság árnyékát is visszaadják, arra pedig végképp alkalmatlanok, hogy téged is elvezessenek addig a bizonyos legvégső felismerésig. Állítólag ha személyesen felkeresel egy mestert, akkor van esély a megvilágosodásra. Lehet kipróbálom, valamikor szakítok pár évet rá, tudod...

Olvasmányokat viszont tudok ajánlani. Szavaid alapján te vagy az, akinek már csak bele kéne botlania valahol Eckhart Tolle valamelyik könyvébe (nekem az Új Föld jön be, abban valahogy minden annyira kerek), és elképedve ébredj rá dolgokra, amiket tudtál, mégse gondoltál egyikre se soha életedben. Fura és hatalmas élmény, Tolle megkínál jónéhánnyal, ha úgy olvasod, ahogy ajánlja (tágas szünetek mélyen megérteni a mondatait, nem szavakban gondolkodva, hanem csakis "szöszisen" emésztve a szavakat, de igencsak ráérősen). Ez is nagyon szórakoztató, mellé nagyon hasznos! Egyensúlyba hoz benned nagyon sok mindent, viszont komolyan elő kell venni a figyelmedet, és szánni kell rá időt, hogy érjen is valamit. Semmi plusz nem kell a megértéséhez, csak rá kell szánni az időt, mindenre nyitottnak kell maradni (megharapni biztos nem fog...), meg amikre még felhívja a figyelmet egy-egy könyve legelején.

Sokkal szórakoztatóbb egy másik könyv, ami élből az élet értelme körül forog, és teljesen elvicceli a dolgot, mégis valamiért teljesnek mondható. Maga a válasz tulajdonképpen elmarad, de sikerülhet ráérezni, hogy mégis miről szól az élet... Ez Douglas Adams Galaxis utikalauz stopposoknak sorozata. Adams ötrészes trilógiának nevezi, igazából senki se tudja, miért. Tömény abszurd, mégis (fogalmam sincs hogyan) más ember lesz belőled utána. Lehet az ötöt egy kötetben kapni időről-időre, és persze neten is aki keres, az talál... Tolle fontosabb, de a Galaxis könyvek nélkül nem is éltél tulajdonképpen...

23:13

"jó azt hinni, hogy van értelme, kell legyen, és olyan jó keresni az okokat"

Szerintem pl. jó, hogy nincs értelme. Ennek én örülök. Szerintem reflektálatlan modernista elgondolás, hogy aminek "értelme van", az több annál, mint ami "értelmetlen", és különösen így van az élettel. Nem tenném rá a nyakamat, de nekem ez egy 17.-18. századi protestáns elképzelésnek tűnik, ami valamiért átment mindenki által vallott közhelybe.

Azt, hogy "jó", hogy értelme van, nem elég csak úgy kijelenteni. Be is kellene bizonyítani.

A megvilágosodás témájával egy másik témát nyitunk, aminek nincs sok köze az "az élet értelme" témához. Bár persze nyilván érdemes felvetni ezt a kérdést is.

E. Tolle elsősorban sikermodellt nyújt: hogy lehet a semmiből sok pénzt csinálni. Ez valamilyen szinten igazolja a fickót. Bár ha ilyen szerzőket nézünk, én maradnék Soros Györgynél, ő legalább egy módszeres filozófus.

D. Adams viszont igen felületes és nem is érdekes szerző. Érdemes rajta túllenni, mint a bárányhimlőn, mert hát mindenki beszél róla, valahol az ált. műveltség része, meg vicces is, de túlzás azt gondolni, hogy fontos gondolatai vannak.

Komolyan mondom, ezért érdemes volt ébren maradnom.

"Azt, hogy "jó", hogy értelme van, nem elég csak úgy kijelenteni. Be is kellene bizonyítani."

Hajrá, akkor bizonyítsd be, hogy jó pl dugni.

"Szerintem pl. jó, hogy nincs értelme. Ennek én örülök."

Akkor most meg elég ennyi? SZERINTEM meg jó ideiglenesen elfogadni, hogy lehet is értelme, és ebből kiindulva keresni azt. Mert a "nincs értelme" elmélet csak megkerül egy kérdést, nem mozdít semerre. Mellesleg jól esik abban bízni, hogy létezik a nagyfőnök, tökjól elosztotta a dolgokat, mi itt szenvedünk meg minden, de a valódi önmagunk kint fogja az egeret, játszik a Föld nevű szerepjátékban, egy olyan megoldással, amiben tökéletesen elfelejt mindent, amit tud, és csak a legmélyebb indíttatásai maradnak meg emberi formájában. Ez nem párszáz éves protestáns megfejtés, ez sok évezredes, keletinek tekintett filozófia, hatalmas és kőkemény irodalommal. Talán tudtad is ezt.

"aminek "értelme van", az több annál, mint ami "értelmetlen""

Ezt jegyezd meg, a továbbiakban csak erre hivatkozom vissza.

"A megvilágosodás témájával egy másik témát nyitunk, aminek nincs sok köze az "az élet értelme" témához."

Erről talán olyat kéne megkérdezni, aki nem hisz az ész és értelem mindenek felettiségében. A kérdezőnek szántam a megvilágosodás megemlítését, neked nem kell értened. Mellesleg akárhogy nézem, tökéletes összekötést kreáltam. Nincs témanyitás.

"E. Tolle elsősorban sikermodellt nyújt: hogy lehet a semmiből sok pénzt csinálni"

Milyen kár, hogy tiszta csóró anyagilag. A mesterek gazdagsága az, hogy nincs hiányérzetük, így nem keserű önigazolások gyártásával töltik azt az időt, amit arra is fordíthatnak, hogy hasznossá tegyék magukat, lehetőleg mások javára. Nem olvastál Tollét, vagy ha azt gondolod, hogy olvastál tőle valamit, akkor tévedsz. Kapkodva próbáltad megérteni a legmélyebb szavakat, amik valaha eléd kerültek, és bebizonyosodott, hogy nem vagy rá kész. Hogy is lennél kész, mikor az eszedet ellenérvek felsorakoztatására használod ahelyett, hogy rendezésre, pro-érvek gyártására, új kérdések felvetésére használnád, ahogy nyitott elmével szokás. Kötekedésre ott az anyós. Neki is elég a kevés ész hozzá.

"D. Adams viszont igen felületes és nem is érdekes szerző. Érdemes rajta túllenni, mint a bárányhimlőn, mert hát mindenki beszél róla, valahol az ált. műveltség része, meg vicces is, de túlzás azt gondolni, hogy fontos gondolatai vannak."

Megint ez a racionális megközelítés. Végig azt írom körül tréfásan, hogy pihent agyú barátunknak HATÁSA van rád. Nem sokat b.szik ő arra, hogy magvas gondolatokkal vesződjön. Ez is jó dolog.

Próbálod tudományos eszközök közé préselni, amit leírtam, miközben végig szándékosan olyasmiről beszélek, amire egyszerűen nem terjed ki a tudomány (hacsak az irodalomtudomány nem akar). Nem kell érteni, de legalább ne marasztald el. Egyáltalán mi lépte túl az ingerküszöbödet? Mire volt kötelező ilyen nagyon okosan reagálni?

A legjobban az tetszett az általam eddig talált megfejtések közül, hogy azért van az emberlét, hogy a megtévedt lelkek rajta keresztül újra megtanulhassák szeretni egymást és Istent. Nagyon mély gondolat, és akármilyen emberi, lélektani vagy társadalmi jelenséget vizsgálsz, mintha egészen jól tükröznék ezt a gondolatot. Persze tudományosan ez nagyon nem igényes megközelítés. Kimondottan olyasmi, amin merengeni érdemes. Természetesen nem ész nélkül.

Tisztázzuk, hogy nem hiszem, hogy az élőlények gépek, hanem úgy hiszem, hogy Isten NEM valamiféle tudós, hanem tudós és művész egyszerre. Ezért ha az eszeddel nem értesz valamit, adj esélyt a szívednek, hátha magától értetődő egyszerűséggel boldogul majd a feladattal! Kizárólag az értelmet keresni eléggé egyoldalú megközelítés. Megkerülhetetlen, de egyoldalú. Ugyanez vonatkozna a szívvel "értelmező" megközelítésre is: önmagában értelmetlen, de megkerülhetetlen (előbb utóbb utolér tulajdonképpen).

Mostanában eléggé hiánycikk szívvel közelíteni akármihez is. Vércikinek, butácskának, jól gúnyolhatónak sikerült beállítani. Ez végzetes önkorlátozás, amit tartós önvizsgálat oldhat fel. Intuícióról, mély bölcsességről, komplex rendszerek összefüggéseinek egyszerre észleléséről, és még nagyon sok nehezen leírható készségről beszélünk. Egytől egyig képesek vagyunk erre, de nem az eszünkkel, és nem a ma uralkodó világképpel. Sajnos beleéltük magunkat az ész meséjébe, és egyesével próbálunk feladatokat megoldani egész életünkben, anélkül, hogy észrevennénk magunkat, egymást, és az Egészet. Tudom, hogy sokaknak misztikus ez. Nekem egyre természetesebb, és nem is kívánhatnék többet magunknak, hogy minél természetesebb legyen mindünknek, amilyen hamar csak lehet. Tudom, Orwell utánérzéses kissé. Ő se jókedvében írt furcsákat... És mostanában mintha népszerűsödne! Szerintem van helye bizakodásnak.

Mondom ezt úgy, hogy Arthur Dent teljes tanácstalanságát idézi a valódi rálátásom, ahogy mindünké ;)