Hova kéne eljárnom, hogy ne őrüljek bele a magányomba? Meg esetleg barátnőt is találjak? "Esetleg? "

Az a baj, hogy a kockáknak kényelmesebb kockának maradni. A párom is ilyen. Nincs senkije, lassan már engem is elveszít teljesen. De szinte észre sem veszi, mert ott a net. Gondolom nálad is megy reggeltől estig. Mert A GÉP-nek mennie kell. Már csak a torrent miatt is, merugye ha nem töltesz vissza elég cuccost, akkor lejjebb kerülsz a ranglétrán. Letölteni meg van minden nap 200 féle dolog, amit ugye át kell nézni minden nap, nehogy lemaradj a 110 ezredik elektronikus könyvről, amiből ugyan egyet se olvastál még el, mert képernyőn nem az igazi, meg a 220ezer film, amiből mondjuk a tizedét meg is nézed...Ott vannak a hírek, a chat-oldalak, az időjárásjelentés, a gyakorikérdések...

És észre se veszed, hogy elmúlt az életed.

Egyébként a párom az albérlet miatt lett ilyen kocka. Neki legalább normális gyerekkora volt, nem volt még számítógépe sem, nemhogy internet. Egész nap focizott, barátkozott, szóval ő szerencsés kocka, aki szocializálva van - csak épp már nincs senkije mint említettem, mert a net kényelmesebb időtöltés. Valószínű nem tökéletes ez így a számára sem, csak ismerkedni, barátokat találni pokoli nehéz és ha van egyszerűbb megoldás, akkor az ember azt választja.

Az első egy évünk tökéletes volt, nem sejtettem mennyire kocka, mert nem költöztünk össze és A GÉP biztonságos messzeségben volt az albérletében. De ahogy idekerült, vége lett mindennek.

Írtam egy dolgozatot a globalizáció és a család kapcsolatáról. Ha érdekel, szívesen átküldöm. A globalizáció magányossá tesz. Ahogy tágul a világ, úgy szűkül az ember élete. Szóval nem csak te vagy a hibás, nem csak a net a hibás...A magányunk törvényszerű. Egy ekkora városban, mint Budapest nem lehet ismerkedni. Hisz még a szomszédod nevét sem tudod - nem igaz?

Sajnos mivel nem ismerlek, csak személyes példát tudtam mondani.

Egyébként nem olyan bonyolult a megoldás: keresni kell olyan elfoglaltságot, ami miatt ki kell mozdulni. Pl. egy nyelvtanfolyam, ami hasznos is, valamint nagyon sok szép lánnyal fogsz találkozni viszonylag huzamosabb időn keresztül.

Ha igazán hozzád illő társat keresel, olyan helyre menj, ami az érdeklődési körödnek megfelelő.

Én pl. nagy kutyás vagyok, és mindig is arra vágytam, hogy kutyaszerető társam legyen. Egy macskással vagy aki nem szereti az állatokat egy hétig se bírnám összezárva, egyszerűen a kutyás életmódom lehetetlenné tenné. Nálam ez az egyik legelső szempont párválasztásnál. Tehát ha történetesen nem sikerült volna ilyen párt találnom, ma már tudom mit tennék: irány a kutyaiskola vagy még sokkal inkább belépnék valami állatvédő szervezetbe. (Bár megjegyzem, ezek hemzsegnek a nőktől, jártam menhelyre segíteni és persze nem társkeresési céllal, de 99%-ban csak a nőket érdekelte, mi van azokkal a senki kutyáival. De annál nagyobb tisztelet a férfikivételnek.)

Ilyen szempontból a nagy társadalmi rendezvények, színház, stb. azért nem jó, mert nem alkalmas helyszín ismerkedésre. Első látásra csak a rámenősek ismerkednek és könnyű melléfogni, ezért kell az, hogy társkeresési céltól függetlenül is össze legyen zárva az illető más emberekkel: megismered és van lehetőséged közel kerülni hozzá anélkül hogy rögtön randira kéne hívni. Sokkal kellemesebb úgy ismerkedni, hogy semmi sem kötelez arra, hogy szerelmes legyél.

Ha valaki hívő, akkor fontos összeillőségi szempont, hogy a társa is az legyen. Nyilván nem árt akkor gyülekezetbe járni, ahol megismerkedhet más hívőkkel.

De egy jó tanács: nem szabad csak ez legyen a célja a társaságba járásnak, mert a legtöbb lány számára taszító az olyan fiú, akire rá van írva, hogy mindenáron össze akar jönni valakivel.

Jártam én is nyelvtanfolyamra, ahol a srác azonnal rászállt a legszebb lányra, de amikor csak lehetősége volt rá, utánam is koslatott. Akkor se lett volna semmi esélye, ha nem vagyok foglalt, annyira szánalmas volt. Kell egy tartás. Barátkozni lehet, de sokkal jobban bele lehet szeretni egy olyan fiúba, aki nem csorgatja feltűnően a nyálát. Ne vedd magadra, ha nem ilyen vagy - csak gondoltam ezt is megemlítem.

Az ám! :) Vannak nyelvklubok is, ahol gyaorolhatod a nyelvet. akár kötetlen beszélgetések stb. formájában is.

Nagyon barátságos emberek is előfordulnak ilyen helyen. Egyszer egy müvház szerű intézmény gyakori vendége voltam, és egész más miatt jártam arra. mégis annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismertem a nyelvet, meghívtak közéjük, és fordítottak nekem, belevontak a társalgásba. Így ismerkedtem meg egy tácművésszel, aki ki nem adott zenei ritkaságokkal örvendeztetett meg a kedvencemtől. :) (Kicsit idős volt hozzám, de azért jót beszélgettünk.)

Mellesleg sakklubb?

tantrixbajnokság