Hova kéne eljárnom, hogy ne őrüljek bele a magányomba? Meg esetleg barátnőt is találjak? "Esetleg? "
20-as éveim közepe táján járó srác vagyok és teljesen magamba zárkóztam. Rossz így, de nem tudok ellene tenni. Az a baj, hogy dolgozni otthon is tudok, sőt, szeretek, mert számítógépen tolom, így még a munkahelyemre se kell bemennem, nem kell találkoznom emberekkel. Meg ha bemennék, ott is csak olyan arcokat látnék, akik ugyanúgy bambulnak a monitorba, mint én szoktam. Amúgy meg nincsenek nagyon ismerőseim. Jó, néha elmegyek 1 régi barátommal meginni 1(...4) sört, vagy ha a más városokban élő ismerőseim erre járnak, velük is, de ez kb. havi-kétheti rendszerességgel történik. Amúgy nincs társaságom, abszolút, napokig alig beszélek valakivel. Meg is látszik rajtam, mert egyre kevésbé tudok spontánul megnyilatkozni, folyton csak gondolkodom, aztán nagy sokára nyögök ki valamit. Pedig tudnék beszélni, csak elszoktam tőle. Néha már azon kapom magam, mintha magamban beszélnék, ahogy más, idősebb, fővárosba beleőrült, magányos emberek szoktak a villamoson.
Persze barátnőm sincs, és el se tudom képzelni, honnan lenne. Amúgy (lányok visszajelzéseiből ítélve) nem vagyok csúnya, férfiasan, bár elég sovány pénztárcából öltözködöm, értelmiségi munkát végzek, okosnak, határozottnak, bár néha túl keménynek és szigorúnak tartanak az emberek. Nem szoktam össze-vissza röhögni mindenen, elég szarkasztikus stílusom van, ami nem mindenkinek jön be.
Na, ez a másik: az intellektus. Szóval elég komoly szellemi munkát végzek. Olyan komolyat, hogy ha magányomban és unalmamban felmegyek a cset pont hura, akkor megkérdezik, hogy mit keresek én ott. Ezzel nem dicsekedni akarok, csak azt mondom, hogy olyan a munkám, amit az emberek ennyire szélsőségesnek ítélnek meg. Tudom, hogy a csethu főleg a tinik, a kapuzárási pánikolók és az elvált párkeresők gyűjtőhelye, de azért a Windows hibaüzenetnél mégis jobb valami emberi szót kapni, nem?
A munkám és a munkán kívüli életem amúgy nem különíthető el élesen. Okos gondolatok, elméletek járnak folyton a fejemben, elég rendesen magamba tudok feledkezni. Igen, kocka vagyok, na. De mert szeretem, nem azért, mert nem látok ki belőle; szeretem, tényleg. Csak néha megunom, és akkor kéne valami emberi, valami testi, valami közös, valami, amit érezhetek, amit a bőrömön is tapasztalhatok, és utána meg beljebb is. Ha értitek... Kb. így érzem magam: http://www.youtube.com/watch?v=y1GYRTwFbS0
Mi a francot csináljak? Hova menjek? Hol tudok én, a kocka, társaságot találni? Így, a semmiből. (semmi = Budapest)
Valójában néha-néha (mondjuk félévente) szokott lenni 1-1 próbálkozó lány, csak nekem nem jönnek be. Vagyis eddig egyiket sem éreztem "úgy igazából" a társamnak.
Na, valamit segítsetek, légyszi, ha tudtok. Eddig azt hittem, a személyiségem érzelmi oldala is viszonylag fejlett, de most észrevettem, hogy csak azt a problémát tudom megoldani, amelyiket ki lehet számolni. Ezt meg nem nagyon lehet. :(
válasza:Szerintem túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítasz annak, hogy az emberek (köztük a potenciális partnerek) hogyan vélekednek a munkádról, és hogy az mi is pontosan.
Sőt, mi több, a hozzászólásaid és a kérdésed túlnyomó részében a munkádon keresztül igyekszel meghatározni magadat. Az, hogy említetted, hogy a chat.hu-n mit gondolnak a munkádról, engem komolyan meglepett, nem biztos hogy ez lenne az első amiről én ott beszámolok (ha egyáltalán..), főleg ha olyan, ami miatt esetleg furcsa benyomást keltek.
Engem pl. egy ismerkedésnél sokkal jobban érdekel az új ismerős zenei és irodalmi ízlése, hobbijai, mint a munkája, mert ezek számomra sokkal inkább meghatároznak egy embert. Ha valaki közli velem hogy ő atomfizikus és várja a hatást, akkor az.. szóval az nem tetszik. Pedig én se utcaseprő vagyok.
Ha a dolog gyakorlati oldalát nézzük, akkor ez igencsak megnehezíti azt, hogy valaki hozzád hasonlót, párt találj, mert a munkádat otthon végzed, és annak alapján amit írsz, nem is egy tömegszakma.
Pedig ismeretségeket közös érdeklődés útján lehet a legkönnyebben találni.
Építsd fel a személyiséged munkán kívüli oldalát is, válogass össze olyan tevékenységeket, amiről úgy gondolod, hogy beleillenek a repertoárodba (és sok ember végzi őket, tehát ne pl versenyszerű Rubik kocka kirakás legyen, ha érted mire célzok), és állj neki megvalósítani. Tekintsd projektnek, ha úgy egyszerűbb (kockáknak az szokott lenni, ismerek néhányat). Ennek következményeként, ha kitartóan csinálod, még akkor is, ha az elején érni fognak kudarcok, ki fog alakulni körülötted egy komolyabb ismeretségi kör, és az magával fogja hozni a kapcsolatot is.
válasza:"ma 07:43"
Igazából én próbálom kerülni ismerkedéskor a szakma témáját, de előbb-utóbb mindenki megkérdezi, hogy "na, és, mit tanulsz vagy mit dolgozol?". Erre azért csak nem hazudok, innen viszont már adódnak a sztereotípiák.
De tényleg nagy részt tölt ki a munka az életemből és nagyban ez határozza meg a személyiségem. A munkám a hobbim is egyben, így nincs nagyon olyan tevékenység, ami emberekhez vinne közelebb. :(
Amúgy ez a "munkamánia" (lehet, hogy az idézőjel se kéne hozzá) a családomból származik. A szüleim teljesen "átlagos" emberek, akik egész életükben becsületesen dolgoztak (alkalmazottakként a munkahelyi ranglétra alján), hogy pénzt keressenek a család számára, de mellette nem tudták élvezni az életet. Nem tudták nekem megmutatni, hogy hogyan JÓ élni. Ők sem tudják, mindketten elégedetlen és boldogtalanok a házasságukban. Szabadidejükben pedig vagy nem csinálnak semmit vagy dolgoznak a ház körül, de tartalmas pihenésre (kis koromból) egyik szülőtől sincs emlékem. Nincsenek nagyon barátaik sem, akiket igazán elfogadnának, akiket mindketten szeretnének, akikben megbíznának. Van bennük valami zsigeri elutasítás minden új és idegen iránt. Faluról kerültek városba mindketten és nagy bizonyítási vágy él bennük máig, hogy megmutassák, nem jobbak náluk "a városiak" sem. (>35 éve élnek városban...)
Kis koromban egyszer sem mentünk el együtt kikapcsolódni sehova, nem járattak szinte semmilyen közösségbe, nem tanítottak meg pl. korcsolyázni, zenélni, táncolni, úszni... Ezeket azóta sem tudtam teljesen bepótolni, pedig próbálkoztam.
És a munka, a pénz mindenek felett szent volt. Ha este egymást kurv.anyázva veszekedtek, akkor azzal véget lehetett vetni a csatának, hogy "holnap mennem kell dolgozni". Ha valamit nem csináltak meg önmagukért, egymásért, akár értem, a jó hangulatért, a szórakozásért, nem kézzelfogható javakért, akkor megcsinálták kötelességből, vagy megcsinálták a pénzért.
Tudom, hogy nálam sokkal-sokkal-sokkal rosszabb helyzetben felnőtt emberek is vannak. De azért volt ez mégis ennyire romboló számomra, mert nálunk (úgy érzem) nem lett volna muszáj azért ennyire ragaszkodni az anyagiakhoz. Nekem úgy tűnik, belefért volna, hogy párszor ne kerti munkával teljen a hétvége, hanem pl. menjünk el a strandra. Csak hát a szülők férjnek és feleségnek nem voltak elég jók, munkatársaknak már kicsit jobbak, így az könnyebben ment nekik.
Hát, ezért is nehéz... :(
"ma 08:51"
Bizony, kár, hogy nem pécsi vagyok, mert nagyon szeretem azt a várost. :)
válasza:Szia!
Szerintem is jó lenne ha vennél egy kutyát. Egy az hogy nem lennél teljesen egyedül, aztán egy nap többször is megsétáltatod, kimozdulsz, ott néha biztosan beszélgetésbe kezdesz valakivel, aztán kitudja lehet hogy pont így találsz majd barátnőt vagy barátokat :) Vagy elmehetnél kutyaiskolába is vele, oda is sokan járnak:)
Sok szerencsét!:)
válasza:Nincsenek orszagos vagy nemzetkozi szakmai konferenciak amikre eltudnal jarni? Ott megismerkedhetnel uj emberekkel, es esetleg egy hasonlo erdeklodesu leendo partnert is?
Amugy en is azt javaslom, mint ahogy valaki elobb is irta, hogy amikor talalkozol azzal a par ismerosoddel, kerd meg hogy hivjanak el mas haverokat is, hatha veluk is megtalalod a kozos hangot es bovulne az ismerosi korod.
De, amúgy tényleg konferenciákon lehet a legjobban ismerkedni. És azt még fizeti is a munkahely. :)
A kutya sajnos felejtős, albiban lakom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!