Milyennek látják a kívülálló emberek a gótokat, mit gondolnak erről a stílusról és az ezt képviselő emberekről? Van-e különbség a szubkultúra tizenéves, ill. huszonéves vagy idősebb tagjainak megítélésében?

Metalos srác nagyon jókat mondott. Te is, csak épp nem 100%-osan helytálló. Közel jársz a jóhoz, de még mindig nincs teljesen igazad.

"Annyival egészíteném ki,illetve fejezném ki egyetértésemet a mondanivalójával, hogy itt nem konkrétan az adott ruhadarabról van szó, hanem az ELVről - senki ne szóljon bele abba, hogy hogy nézek ki."

Az esetek többségében nem szólnak bele. Egyszerűen nem vesznek föl. Vagy elbocsátanak. Ennyi. Nem azt mondják, hogy hagyj föl a goth ruhák viselésével, hanem azt, hogy vedd föl szépen a dress code-nak megfelelő ruhát, vagy lehet másik állást keresni. Nem tudom, mi ebben az érthetetlen. Nekik is szabad joguk azt alkalmazni, akit akarnak. Pattoghatsz, de a pénz beszél.

"És úgy amíg nem ártok senkinek (megbotránkoztatás nem számít ártásnak), addig egyáltalán semmibe."

Miért nem mászkálhatok meztelenül az utcán? Nem ártok vele senkinek. A megbotránkoztatás nem számít ártásnak. Miért nem önkielégíthetek a nyugati téren fényes nappal? Nem ártok vele senkinek. A megbotránkoztatás nem számít ártásnak. Már most mondom, hogy természetesen van demagógia ebben, de azért mégiscsak van benne valami (tehát pusztán a te érveid nem elegendőek a két eset szétválasztásához), szóval hogyan definiálnád egzaktul a határvonalat? Tényleg megbotránkoztatja az embereket az a ruha, amit hordasz? (Amit írtál, az alapján nem sok kivetni való van rajta.) Vagy mi botránkoztatja meg? Mesélj inkább egy-két esetet. Talán segítene a tisztánlátásban.

"És pláne nem értem, miért számítana decensebbnek valaki egy munkahelyen egy trendy, mondjuk zöld, de inkább sportosabb felsőben, mint én egy finom anyagú, választékos, szép fekete vagy vörös felsőben."

Örök szabály, ízlésen ne vitatkozz!

"1. Én se mondom meg neki, hogy ő mit vegyen fel."

De azt igen, hogy hogyan kellene gondolkodnia. Talán ez utóbbi intruzívabb dolog.

"2. Ha egyszer "kis" dologban hagyom magam irányítani és beleegyezek valamibe, amivel egyébként egyáltalán nem értek egyet, akkor legközelebb mit fognak előírni?"

Ez logikailag helytelen következtetés. Attól, hogy megkérnek egyszer, hogy add át a helyed egy idős embernek a buszon, nem jelenti azt, hogy holnap add oda a vesédet is a korházban.

"pont, hogy sokszor mondták, hogy betonkemény az identitásom és hogy azt szeretik bennem, hogy ragaszkodok az elveimhez, és ez akkor is így volt"

Tényleg ne haragudj a reakciómért, de ez szinte könyörög ezért: Hitler is betonkeményen ragaszkodott az elveihez. (Azt akarom mondani, hogy ez egy tény, de max. csak neked jó, másnak nem lesz jobb tőle.) Nekem helyenként már inkább fanatizmusnak tűnik. Nem biztos, hogy jó ilyen statikusnak lenni. A világ bonyolult és ráadásul nem fekete és fehér.

"Ez szerintem korrekt."

Szerintem is, csak nehéz a gyakorlatban megtartani.

9:50-es:

:)

Tény, képlékeny a határ, és jó a példád. Ezért is preferálom én e téren is a középutas megoldást, amivel mindenki jól jár.

Tény az is, hogy nem lehet megismerni mindent; innen gyakorlatilag egyenes nyilat húzhatunk a következő témakörhöz, vagyis a nyitottsághoz, lévén a hangsúly nem azon van, hogy mindent tudni kell (hisz' ugye nem is lehet), hanem csak azon, hogy amit nem ismerek, azt nem elutasítom élből, hanem ha valamennyire érdekel/kíváncsivá tesz, akkor legalább megpróbálom megismerni, adok neki egy esélyt, ha meg nem érdekel, akkor max. ignorálom és nem foglalkozok vele, de nem átkozom ki csak azért, mert más. Ennyi.

Emelkedettség meg már egy szubjektív fogalom, kinek mi számít annak - és persze itt is lelki alkat kérdése a dolog. Akiket eleve nem érdekelnek az ilyesmik, azoknak nyilván nem is kötelező foglalkozniuk velük (lásd az előbbi bekezdést).

A többi meg stimmel, nyilván. Megint csak a kettővel fentebbire tudok visszautalni: ha nem érdekel, hát nem foglalkozok vele, ennyi. De nem is nézek rá úgy, mintha ő lenne az Antikrisztus. :)

Kérdező:

Érdekes ez a "ha ebben enged, miben fog legközelebb?"-kérdéskör... Rajtam például nagyon sokan meg tudnak lepődni amiatt, hogy mennyi mindent képes vagyok ráhagyni másokra, mondván, hogy "nekem mindenhogyan jó". Azt is megkaptam már többször, hogy "Nincs saját akaratod?!" - holott egyszerűen arról van szó, hogy én kétfelé osztom a dolgokat: vannak azok, amik nekem személy szerint valamiért kiemelten fontosak, és vannak azok, amik mellékesek/számomra lényegtelenek. Értelemszerűen ez utóbbiba rengeteg minden beletartozik, míg az előbbibe csak alig néhány. Előbbiekhez ragaszkodok (bár tárgyalni persze még így is lehet), míg az utóbbi tényleg mindegy, és felőlem úgy lehet, ahogy csak szeretné bárki. Így tehát abból, hogy az utóbbiba tartozó dolgokban engedek, még nem következik az, hogy az előbbiekbe sorolhatókban is fogok.

Szóval ennek az egésznek a lényege az, hogy ha az ember úgymond tisztában van a dolgaival, akkor szerintem legalábbis nem kell félteni attól, hogy ledarálják a személyiségét; mi több, aki ettől fél, az talán még inkább önmagától fél, illetve attól, hogy nincs eléggé tisztában magával.

Mit gondolsz erről a megközelítésről?

(9.50)

"valaki egy munkahelyen egy trendy, mondjuk zöld, de inkább sportosabb felsőben, mint én egy finom anyagú, választékos, szép fekete vagy vörös felsőben."

1. A megfogalmazásod már eleve részrehajló a saját ízlésed felé: "választékos", "finom anyagú", "szép", etc. Ez is egy kicsit demagóg lesz, de csinálhatok én választékos, gyémánt berakásos, finom, szép, arany anyagú horogkeresztet is, attól az még horogkereszt marad.

2. Egyébként még mindig nem értem, hogy miért ítélnek el. Fekete és vörös színek viseléséért senkit nem piszkáltak még.

3. Joga van mindenkinek csúnyán is nézni. Hiszen tudod, a megbotránkoztatás (vagy csúnyán nézés) még nem ártás!

Jó, adott a feladat: meg kell találni azt a határvonalat, ami fölött már nem oké a viselet és a stílus (ld. meztelenkedés). Hogyan keressük meg? Lehet pl. próbálgatásos (empirikus) módon hozzáállni: addig próbálgatok mindenféle viseletet, amíg nem találok olyat, amivel már nem okozok megbotránkozást. Tessék. Mindenkinek jó lesz és béke van.

"Én fel fogom használni (a kérdező vagyok), most végzek egy kutatást a témában."

Ha az én gondolataim és válaszaim is belekerülnek, kérem a nevemet a köszönetnyilvánításba! :)

Az, amit a hátad mögött csináltak, nem helyes. Függetlenül a témától.

"Abban viszont nem, hogy egy átlagos/divatos külső elfogadottabb az enyémnél és ez így van jól"

Ez nem jól, vagy rosszul van, hanem ÍGY.

"és engedtessék meg, hogy tekintve az általam viselt ruhák anyagát, szabását, kivitelét, elegánsnak, igényesnek tartsam magam és ilyen jelzőket használjak"

Jól van, az eltelt idő dacára még mindig egoista vagy. Olyan jelzőt használsz, amilyet akarsz. Mások meg azt gondolnak rólad cserébe, amit csak akarnak. Ha pedig egy élethelyzetben ők vannak döntési szituációban akár veled kapcsolatban is, akkor ők döntenek. Pontosan ugyanolyan énközpontúságból és "kikérem magamnak"-ságból, mint Te. Te nem akarod nekik azt a jogot megadni, amit magadnak kérsz.

"Csúnyán nézés belefér, diszkrimináció nem."

A ruha miatti nem felvétel nem diszkrimináció, ugyanis nem általad leküzdhetetlen különbségről van szó (mint mondjuk a faji hovatartozás). Ennyi erővel mindenki hajléktalannak öltözve mehetne banki állásinterjúra, aztán perelhetne, hogy diszkrimináció miatt nem veszik föl. Nyilvánvaló baromság. Itt az történik, hogy a felvételiztető nem tartja elfogadhatónak a helyzetre adott reakciódat öltözködés tekintetében. Ennyi. Ehhez már pedig joga van.

""Fekete és vörös színek viseléséért senkit nem piszkáltak még." - ez sajnos rohadtul nem igaz, pl. a barátnőmnek is meggyűlt a baja a munkahelyén. Feltűnően szép lány, és az ő ruháinak többsége is fekete. Konkrétan a FEKETE szín miatt szálltak rá. Ő szegénykém behódolt, vett egy turkálóban egy rakás színes ruhát, azokban ment dolgozni, és elég rosszkedvű, levert lett (ezt úgyse fogja Tégla megérteni, de maga az ELV miatt), amíg el nem jött onnan. Arról papolt egy darabig, hogy ez természetes, hogy a melóban konszolidálódni kell, de nem hittük el, hogy ez tényleg Ő és szerintem ő se hitt magának...."

Ne téglázz, mert különben kénytelen vagyok Egoistának hívni téged, hasonló okokból. A barátnőddel kapcsolatban több eset lehetséges:

1. Nem neki való a munkahely (ha én csak búvárruhában érzem jól magam, akkor ne dolgozzak bankban, hanem menjek búvárnak).

2. Túl fontos neki a ruha, talán másra is alapozhatná az identitását.

3. A melóhelyen sok a hülye. Nem is baj, ha ott hagyja.

Esetleg ezek lineáris kombinációja.

Jé, megint feléledt Kocka, avagy Tégla... Halljuk tovább a bölcsességeket! :)

Kedves Kérdező, kész van már a tanulmányod? Mit sikerült megállapítani a kérdőívből?