Milyennek látják a kívülálló emberek a gótokat, mit gondolnak erről a stílusról és az ezt képviselő emberekről? Van-e különbség a szubkultúra tizenéves, ill. huszonéves vagy idősebb tagjainak megítélésében?

Elhiszed-e, hogy telepiercingelt fejjel nem dolgozhatsz bárhol?

Pl. gyárban (bekapja a gép), kórházban (az MR mellett), rendőr, katona, biztonsági őr, búvár, etc. De mindegy is, mert te sem értetted, hogy én mit beszélek. Annyit mondtam, hogy NEM SZÁMÍT, milyen ruha van rajtad, csak az, hogy MIT CSINÁLSZ (erre hoztam a példát). Számomra ennyi. De az emberek következtetnek is és általánosítnak. Továbbá azt állítottam, hogy teljesítmény nélküli külsőségekkel csak bohóc leszel, nem egyéniség. Mert a ruha, az semmi. A zenei ízlés semmi. A piercing semmi. Egy fémdarab a testedben. Mitől leszel különb ettől? Semmivel. Nem föléd helyezem a "konformistákat", hanem melléd. Mellesleg a konformista megnevezés is rossz, mert csak a te szempontjaid alapján vagy más, mint ők. Lehet, a kedves öreg bácsi téged is egybevett a többi fiatallal és nem sok különbséget tesz közted és egy konformista gyerek között. De alkothatok más csoportokat is, pl. te is a nők csoportjának tagja vagy. Vagy a hajdani 2.C-sek (vagy akármi). Az szempont kérdése, hogy mi alapján különbözteted meg az embereket. Egy népszámlálási statisztikában nem lesz benne az, hogy gót vagy. Igazából senkit nem érdekel, rajtatok kívül.

"mert egy műfajt eleve lenézel"

Ja, mert a konformistákat le lehet nézni? (Főleg azért, mert miért nem közelítenek feléd?) Ej.

"A metalról ugyanúgy van jogom beszélni, mint Neked, attól, hogy e műfajból engem nem pont a Maiden fog meg (bár elismerem), hanem pl. a Therion. (Én tisztában vagyok a metal történetével, de Te a goth-éval nem biztos.)"

Nem vitattam ezt a jogodat, hanem azt mondtam, hogy ismerem (az átlagnál jobban). Majd legközelebb jobban fogalmazok. Természetesen semmit nem tudok sem a metalról, sem a gótról. Most akkor ki az előítéletes? Képzeld, ismerem a Theriont (még a régi, hörgőstől, a mostaniig). Ismerem a Within Temptationt is. A Lacuna Coilt is. (Sőt, ez utóbbi "új" albuma kifejezetten jó.) Ismerem a Nightwisht, a Type O Negative-ot, meg még sorolhatnám. Sok meg is van belőlük. Talán csak annyi, hogy én már felnőttem és nem a zenei ízlést tekintem a személyiség definiáló elemének. (Nem a biológiai életkor függvénye ez.)

"Továbbra is úgy állítod be, mintha mindenhol csupa konformista ember dolgozna és csak ők fizetnék az adót, a nonkonformisták meg otthon henyélnének szüleik, párjaik stb. nyakán, szétvernék a buszmegállókat, és az előbbi csoporton élősködnének."

Nem, én csak azt mondtam, hogy nagyon sokan gondolják így. Ez volt az állításom, nem több. Nem rólam volt szó. De ha úgy tetszik, akkor is azt állítom, hogy a nonkonformista gyerekek között több, aki egyben valamilyen szempontból problémás is. NEM AZT MONDOM, HOGY MIND. Csak hogy értsd.

Ha sok pszichológiai és szociológiai művet olvastál, akkor minek a kérdés?

"A külső megjelenés variálása persze, hogy valahol játék, még ha önkifejezésből is fakad - de miért is kell mindig véresen komolynak lenni? :)"

Pont erről van szó, nem mi vesszük komolyan, hanem ti. Nem engem zavar, hogy nem járhatok akármilyen cuccban, mert megszólnak. Ha nem veszed olyan komolyan, akkor mit zavar, hogy mibe kell öltözni? Ezért van már ez a sok szófosás. Ráadásul azért vannak problémás esetek, amikor fiatal lányok lesznek öngyilkosok, természetesen nem a gótság a fő okozó, de talán egy adott közeg felelőssége fölvethető.

"Meg mi az, hogy "való világ"? Az utolsó kommentedben felsorolt dolgok nagy részéhez - lehet, hogy meglepő - de nekem is van "szerencsém", - ugyanakkor ezek nem alakítják át a személyiségemet, illetőleg ezeknél jobb beszédtémát is el tudok képzelni!"

Na, hát ezzel egyetértek. Azért hoztam föl, hogy ezek szerint még mindig több időd van az átlagnál azzal foglalkozni, hogy milyen fémet rakj magadra. Ennyi.

"n az "én csak egy porszem vagyok" mentalitást ugyanúgy nem tartom szerencsésnek, mint az egyes extrém emberek által IS valóban felvett "én vagyok a kiválasztott" mentalitást."

Erre csak azt tudom mondani, hogy olvass mást is, ne csak vámpírsztorit. Olvass közgazdaságot, fizikát, csillagászatot, történelmet, matematikát, filozófiát, stb. Ez nem mentalitás, ez szinte tény. Az egész társadalom szempontjából mi porszemek vagyunk. Lehet, hogy Te piacvezető vállalatigazgató vagy, jegybank elnök, miniszterelnök, ombudsman, szárügyvéd, etc., akkor rád kevésbé igaz. De csak kevésbé.

"Nem emlékszem, hogy bárkit leszürkéztem volna, épp azt mondtam, hogy én mindenkit elfogadok, ha ő is engem. Viszont ha valaki rosszindulatú velem szemben, nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha én is rosszmájú vagyok"

Ki a rosszindulatú? Én nem. Én elfogadlak. Te kérdezted, hogy vajon miért nem fogadnak el.

"forrás? Ezt biztos egy nagyon konformista kutató írta"

Konformista kutató, persze.... Freud is komformista volt, mi? Nem tudok forrást adni, mert a barátnőm mondta, aki klinikai szakpszichológus és hát látott már sok zavart fiatalt és gyereket, meg tanult és tanul is erről. Persze lehet, hogy direkt hazudik nekem.

"Ha valaki nem szenvedheti a másságot, az is zavart sejtet a háttérben."

Valóban. Aki extrém módon nem szereti, arra máris igaz az előző elv. Aki csak nem szereti, de nem üldözi, azzal mi a gond? Az elfogadta. Az elfogadás nem a szeretet és nem a szimpátia, hanem a megváltoztatás akaratának hiánya.

"Aki biztos magában, annak nem fáj, ha valaki másmilyen!!!"

Nekem nem fáj, nem én tettem föl a kérdést. Bár azért globális méretekben azért ez problémás, de ez már nem ennek a kérdésnek a tárgya (pl. a nácik elég biztosak voltak magukban és fájt nekik sokminden...)

"Az én Anyukám annak idején teljesen rámhagyta, úgy volt vele, hogy neki mindegy, csak tanuljak ill. később dolgozzak rendesen (e kívánságai teljesültek), és a bulikban, fesztiválokon stb. lehetőleg ne csináljak nagy hülyeségeket (nem szokásom)."

Anyukád nagyon bölcs. (Komolyan, nem gúny.)

"Nem volt olyan, hogy cirkuszt rendezett volna egy szerencsétlen ruhadarab vagy szín miatt, vagy hogy olyat tiltott volna tizenévesen, ami tulajdonképpen nem veszélyforrás, csak Neki nem tetszik."

Ugye? Mondom én, hogy a felnőtteket nem érdekli. "Játsz, csak ne vágd meg magad!"

Jajj, emberek, ne essetek már egymásnak! De tényleg, én látok két tök különböző szempontot, két életfelfogást, (értem ezt a kérdezőére és a 85%-os válaszolóéra), és higgyétek el nekem: sosem fogtok zöld ágra vergődni. Sosem fogjátok megérteni egymást, mert elbeszéltek egymás mellett, és az egész vita kezd átmenni vagdalkozásba.

Metálos lány vagyok: amit ebből a vitából leszűrtem, az csak annyi, hogy aki nem AKARJA megérteni a másik ember hozzáállását, az nem fogja megérteni. Én próbálok a mainstream fejével gondolkodni, és az az igazság, hogy elborzaszt az a világ. Elborzaszt a felszínesség, a meg nem értés, a hagyományok (igen, még punk koromból jön a nonkonformizmusom, és az évek során csak tovább fejlődött), a szokások, az illem, a sztereotípiák, és úgy minden, amire az "átlagember" hivatkozni szokott a viták során.

Gót lányos anyuka: tipikus a hozzáállásod. Fekete=gyász. Pont. Szerinted. Gyász=egy szerettünk elvesztése. Pont. A szerettünk elvesztése rossz. Pont.

Nos, a "másik oldal" pont az ellenkezőjét mondja. Miután csak felszínes ismereteid vannak a "másik oldalról", valószínűleg nem értenéd meg, ha elmagyaráznám, mi hogyan gondolkodunk az életről, halálról, feketéről, így nem is kezdem el magyarázni. Teljesen céltalan lenne. De kérlek, ne kérdezz meg soha egy gótot, kit vagy mit gyászol, mert nincs értelme. Nem gyászol, maradjunk ennyiben.

Nehéz a 85%-os válaszolónak válaszolni, hiszen valahol két világ között él. Beleszagolt a metálba, ismeri a jelentősebb vonulatokat, tudja, miért lesznek az emberek metálosok, csak nem érti. Tudom, csak nem értem. Az igazság az, hogy érzelmeket nem lehet elmagyarázni: vagy érzed, vagy nem. Pl. egyetértesz azzal, hogy a szerelem nem más, mint fenil-etil-amin-túltengés a szervezetben, mely eufórikus állapotot vált ki? Merthogy a materiális tudományok így írják le azt az érzést, amiről a világirodalom fele szól. Egy mondatban megfogalmazzák azt, amit sok ezer ember leírt, amit sok százmillió ember érez. Biztos, hogy az egész nem több, mint a részek összessége? Ha igazi metálos vagy, nem fogsz belőle kinőni. Nem fogsz megkomolyodni, mert már így is túl komoly vagy.

A mindennapi életről folytatott vitába nem szeretnék beszállni: fatalista módon gondolkodom az életről, és azok, akik ismerik a filozófiámat (egy kezemen meg tudom számolni ezeket az embereket), először ledöbbennek, és hülyének néznek, megpróbálnak ellentmondani, kapaszkodni a vélt valóságukba, és mindazon képzetekbe, amit a világ beléjük táplált. Aztán később, akár évek múlva egyszer csak azt mondják: "Igazad volt. Tényleg te gondolod jól a dolgokat." Ahogy gót lányos anyukának is mondtam: nem magyarázom el, úgysem értenéd. Haladj tovább az utadon, én is haladok az enyémen. :)

Kedves Kérdező! Az emberekről én már letettem. Egyszerűen nem képesek megérteni, hogy lehetséges az, hogy a legnagyobb lázadó egyben a legnagyobb konformista tud lenni (a jegygyűrű története túl hosszú ide, ha érdekel, privátban el tudom mondani). Egyébként jó nyomon jársz. :)

Az én problémám az, hogy semmiről sincs kifejezett véleményem: sajnos túl sok mindennel tudok azonosulni ahhoz, hogy bármelyik oldalra álljak. Ezt mások az életem tragédiájának mondanák, én viszont az életem értelmének tartom. Ez a gondolat szült meg engem, és ez is fog elpusztítani.

Nem estem neki. Vagy itt csak bólogatni és helyeselni szabad?

Nem vagdalkozom, nem vitázom. Az alapkérdés az volt, hogy mit gondolnak róla mások. Egyébként az, hogy bármely két ember nagyon filozofikus szinten megértse egymást, valóban nem túl magas.

Ti meg AKARJÁTOK érteni a "mainstream"-et? Könnyű azt rámondani, hogy aki nem olyan, mint ti, az csak szürke, felületes mainstream lehet. Pont azt csináljátok, ami ellen harcoltok. Ti is konformok vagytok, a saját, egyébként nem túl vékony rétegetekben. Bárki fel tudja sorolni, aki kicsit is benne van, hogy mik egy metalos, goth-os, deszkás, stb. ember zenéi, ruhái, még néha a boltok, márkák nevét is megmondja (ld. ciánkáli, bahia, martens).

Azzal egyetértek, hogy a feltörekvő meg nem értés, felszínesség, médiaszemét, stb. nem biztos, hogy jó. Én sem vagyok oda értük. Akkor most én mainstream vagyok, vagy sem?

A goth lányos anyukát nem védeni akarom, de eljöhet még az az idő, amikor a gyereked egy általad használt szimbólum, stíluselem, etc. értelmét lecseréli egy általa újonnan kitalált értelemre, majd elképedsz, hogy akkor most mi van. A jelképek, a közös konvenciók bizony a civilizáció alapja. Az "a" betű nekem is ugyanazt a hangalakot jelenti, amit neked. Nem igaz? Vagy a stop-tábla. Ugyanígy a fekete zászló, amit kitűznek. Lehet az út bal oldalán is autózni, hiszen fizikailag alkalmas rá, de attól még te leszel a különböző, nem az összes többi autós. A szokások egy része pedig széppé teszik az életet, én ebben vagyok elnézőbb. Pedig utálom a szokásokat, hidd el.

Én nem beleszagoltam, 10 éve hallgatok rendszeresen metalt. Nem értek egyet a szerelem-meghatározásoddal, de szerintem ez már jelentősen kimutatna e kérdés határain. Hogy jön ide a materializmus? Azt akarod mondani, hogy a nem kevés metalos volt mérnökhallgató ismerősöm valójában nem igazi metalos, csak mert materialista? Ha az igazi metálos attól az, hogy soha nem növi ki, akkor nem csoda, hogy csak az az igazi metalos, aki nem növi ki. :) Túl komoly? Ejnye már.

Nem bántásból kérdezem, komolyan, kíváncsiságból: ha nincs kifejezett véleményed valamiről, akkor hogyan azonosulsz vele? Nem lehet, hogy csak azonosulni véled magad?

Egyébként ismét leszögezem, hogy sem a kérdezőt, sem a válaszolókat nem bántom és nem sértegettem. Úgy gondolom, hogy senkit nem hülyéztem le és tekintettem butának.

Metálos lány vagyok: annyira bírom, mikor egy vitában, ha a vitapartner már nem tud érveket felhozni az álláspontom ellen, kijelenti, hogy "én vagyok az idősebb, tehát okosabb vagyok, és úgyis nekem van igazam, pont". Kérem szépen, eddig két diplomám van, a harmadik folyamatoban, dolgozom, adót fizetek, tisztességes életet élek, és figyelem: férjnél vagyok, talán nemsokára gyerekem is lesz. Többet éltem már meg az életben, mint sok ötvenes. És igencsak tudom utálni, mikor azt mondják, hogy huszonévesen még nem vagyok felnőtt.

Kérdezőnek megy majd a privát...