A tanárok a munkaköri kötelességüket miért jótékony adománynak tekintik?

"Megnézném a feketéket egy hét után más munkakörben."

Milyen feketéket?

"Az meg a vicc kategória,mikor azt mondja egy töritanár,hogy másnapra készül.Hát a-tól z-ig kéne tudni neki az anyagot,ha évek óta tanítja.Na mindegy tényleg!"

Látod, elintézed ennyivel és közben fingod sincs róla, hogy egy töritanár készülése másnapra nem abból áll, hogy megtanulja a tananyagot, hanem abból, hogy

- átgondolja, hogy ki hiányzott előző órán a témazáróról, és hogy összeállítson-e nekik egy újabb variációt, vagy megírassa ugyanazt (ami miatt majd egyesek egészen biztos, hogy máglyára akarják majd küldeni, mert az úgy nem igazságos, hogy Vivike nem tudhatta előre a kérdéseket, Csenge, aki akkor hiányzott, viszont megkérdezhette Esztitől, és úgy írhatta meg)

- átnézi azt az új tankönyvet, amit talán most tanít először, hogy kiderüljön, az a bizonyos tankönyv hogyan tálalja azt, amit ő már ezer éve tud, és amit korábban egy másik tankönyv kapcsán másféle megközelítésben volt célszerű tálalnia, hogy majd amikor a gyerek otthon átnézi a tankönyvben is az anyagot, akkor ne zavarodjon össze teljesen az egész másféle megközelítés miatt; meg hogy lássa, milyen mélységben kell majd tanítania, és átgondolja, mennyit mondjon majd el, miket magyarázzon majd el részletesebben, min ne totojázzon, hogy beleférjen minden, ami fontos, hogy milyen szakkifejezések okozhatnak problémát

- átgondolja, hogy milyen infrastruktúrájú tanteremben kell majd megtartania az adott órát, tehát milyen szemléltetőeszközöket fog tudni használni és mit nem (vagyis még ha tanította is ugyanazt az anyagot ugyanabból a tankönyvből korábban, akkor is át kell variálnia az óratervet, ha előzőleg olyan teremben tanította, ahol mondjuk volt okostábla interneteléréssel, most viszont olyan tanteremben lesz, ahol jó, ha lesz elég pad meg szék, meg egy krétás tábla a falon)

- átgondolja, hogy X diák miatt, aki diszlexiás, meg Y diák miatt, aki viszont hiperaktív, milyen plusz problémákra és azok megoldásaira kell felkészülnie azt is figyelembe véve, hogy az adott osztály a törióra után fogászatra megy, ezért eleve hamarabb be kell majd fejeznie az órát, hogy becsöngetésre már a kapuban álljon az egész osztály, mégpedig felöltözve, útra készen

- stb., stb., stb.

"Előfordult, hogy este 8 után hívott a szülő..."

Mondjuk szerintem hülye vagy, ha felvetted, kedves kolléga. :)

"6évig még eltertottak a szüleitek,ti meg tanultatok.Én meg már dolgoztam."

Ja, te csak tudod, hogy kit tartottak el meg kit nem...

Ahogy már leírták azért, mert sokan megkérdőjelezik a munka mennyiséget. 26 órád van egy héten? És mit csinálsz a maradék 14-ben? Nyári szünet? Hát tessék...

Ugyan nem közoktatásban dolgozom, hanem felsőoktatásban, és leginkább a középiskolai tanárnak készülő egyetemista tesómtól szedem a pedagógiai tudásom meg pedagógiai anyagokból és továbbképzésekből, de a következőt látom. A tanári vagy általában a pedagógiai munka sokkal intenzívebb és teljesen más jellegű mint sok más egyéb meló. (Általában ez jellemző az emberekkel foglalkozó melókra, pl. orvos, ápoló, pszichológus, stb.) A diákok borzasztó kis energiavámpírok. 2x90 perc intenzív tanóra után agyhalottként vegetálva végzem a nem oktatási feladataimat délután, pedig a felsőoktatási hallgatókat már nem kell fegyelmezni... (Általában.) A tanórák előtt fél órával már csak az oktatásra hangolódom és készülődöm, és kb 45 perc tanórában 6-8 óra otthoni munkám van, ha a semmiből építem fel az órát, de ha frissítenem vagy optimalizálnom kell, akkor is legalább 2-3-t eltöltök vele. Mindezt úgy, hogy magát a törzsanyagot oda-vissza tudom, tehát szó sincs arról, hogy az oktatott tárgy lexikális részét kéne újra megtanulnom!

Ha valaki otthon ült a covid alatt a gyerekekkel akkor rá kellett volna ébrednie, hogy a pedagógiai munka sokkal több mint három mondatban összefoglalni az aznapi leckét. Aki valaha ült a matekot nem értő gyereke mellett, az általában megérti, hogy miért külön szakma a pedagógia. Mert hiába tudom én, a szülő megoldani a matekpéldát 10 másodperc alatt, tök más feladat a gyerekkel megértetni.

Én is akkor jöttem rá, amikor nulla pedagógiai tapasztalattal a felsőoktatásban kezdtem dolgozni pár évvel ezelőtt (akkor még kényszerből, a kutatói munka mellé járt az oktatói munkaerőhiány miatt). Belibegtem a gyakorlatra és elmondtam az anyagot. Ennyi, nem szakma ez! Aztán volt pár hallgató aki megtanulta, a többség meg bukdácsolt egy sort. Nem is értettem miért. Aztán rájöttem hogy sivár, hulladék óráim vannak, semmit nem teszek hozzá a diákok életéhez és megértéséhez. El is maradoztak az óráimról, amiben igazuk volt, hiszen értelmetlen. Azóta mindent gyűjtök ami pedagógia és képzem magam folyamatosan. Állandóan figyelem és reflektálok a diákjaim igényeire, ami borzasztó kimerítő és igénybe vevő. A mai diákok különösen mások, rosszul motiváltak, nehéz őket elérni, pedig korban nem vagyok nagyon messze tőlük. A diák és mindenki más csak azt látja, hogy besétálok és dolgozunk együtt 90-180 percet, ennyi a munkám. Pedig minden perc mögött készülés, ön- és továbbképzések sora van most már jó ideje, és a többszörösét töltöm oktatással kapcsolatos munkával, mint amit látnak. Ha interaktív, problémamegoldás központú módszerrel dolgozom, akkor az óra minden perce meg van tervezve B tervvel együtt. És még így is nem mindig jön össze úgy ahogy akarom, ilyenkor megint változtatni kell. De megéri, mert ugyan mindig van bukdácsoló és nem motivált diák, de többször van sikerélményem, és pozitív visszajelzéseket kapok, hogy valami csak átmegy nekik. A legjobb hogy névsor nélkül is bejárnak órára, ami egyértelműen pozitív visszajelzés, hogy ad nekik valamit az óra.

Tesóm magántanár (igen, akkora a tanárhiány hogy végzős egyetemistaként foglalkoztatják a magánszektorban is), ugyanezt látom. Készül az órára, általában többet mint amennyi maga az óra.

Azt már nem is mondom, hogy átérzem a közoktatásban dolgozók problémáját, amikor vasárnap jönnek az emailek a hétfői vizsga előtti pánikban kérdésekkel. Meg szoktam válaszolni, mert megértem a diákot is, ez egy ilyen meló. Orvos az eredeti végzettségem, a páciensnek is felvenném a telefont, bármennyire rombolja a magánéletemet. Pusztán mert ilyen a munkám.

Nem azt mondom hogy minden pedagógus tökéletes és okkal mártír, nincs lesz...rom típus mert sajnos bőven van, de ha valaki diákokkal foglalkozik és kicsit is érdekli a szakma, ez egy brutálisan alulfizetett és kimerítő munka, amit nem lenézni kéne meg nettó 200-zal honorálni, hanem egy kiemelt pályának kéne lenni, ami agyon van fizetve és a legjobbakat beválogatni.

Tl;dr: az oktatás akár felsőoktatásban, akár közoktatásban messze több mint a kontakt óra 45-60 perce. Erről szól ez a "mártírkodás".

19 egyetem mellett végig dolgoztam :) és en tartottam el magam

17 pontosan ezért nincs létjogosultsága annk amit mondasz mert en is, es a legtöbb csoporttarsunk is dolgozott már egyetem mellett is, heti több napot, nyaram nem volt... Úgyhogy kár ezzel dobalozni, pontosan tudom hogy mas munkakör mivel jár, ergo van összehasonlítási alapom is, nem is kevés. Nem véletlenül hagyom ott. Érdekes mas szakmában nem szidnak senkit, csak a tanárokat lehet, holott en is tudnék csunya dolgokat mondani, mekkora lehuto a legtöbb ember.

28, fogalmad sincs semmiről, nem irodai munka a tanári, de kár neked írni bármit, mert van az a típusú ember, akinek van egy fix elképzelése és abból nem enged ha szembesítik vele. Senki nem kétli hogy más is dolgozik vagy nem fontos a munkája, sőt. De az hogy szellemileg vagy pszichésen mennyire kimerítő egy munka, az nagyon más lehet. Senki meg nem kérdőjelezi hogy egy ápolónői munka pszichésen kimerítőbb mint egy sofőri vagy pénztárosi. A tanári, pedagógusi munka is igen kimerítő szellemileg, és semmiképp nem dolgoznak kevesebbet. Ahhoz képest meg alulfizetettek, nincsen megbecsültségük, mert az egybites lesz...ja hogy hülye marad a gyereke, és nem lát három lépést előre.

Amúgy jól sikerült a kormány megosztó politikája itt is. Ameddig gyűlöli egymást szülő és tanár, diák és tanár, orvos és beteg, stb addig sem kell semmit rendezni és lehet vígan lopni.