Miért nem lehet a matematika érettségit IQ alapján kalibrálni?

#8: Nézd, valamilyen szelekciós eszközre szükség van. Egyszerűen azért, mert az egyetemek előadótermeinek és szemináriumi termeinek véges a kapacitása.

Az általad említett színésztől pedig én visszamenőleg el is venném a diplomáját. A vett érettségivel ugyanis közvetve kiütött valakit, aki helyette bekerülhetett volna, s aki megküzdött az érettségiért. Ez pedig annyira erkölcstelen dolog, hogy ilyen ember eleve nem érdemel diplomát. Különösen nem azt, hogy az én befizetett adóforintjaimból fenntartott felsőoktatásban tanuljon.

"A matematika a zsenik tantárgya" - alapfokon nem. Mert a 2+3=5, az nem olyan, amit érteni kell, az olyasmi, amit igenis be lehet és KELL gyakorolni. Sőt, a matek tipikusan egy olyan tantárgy, aminek a legnagyobb részét GYAKORLÁSSAL teljesen jól el lehet sajátítani, mert törvényszerűségek vannak, behelyettesítéseken alapszik, az évezredes bevált sémákat kell követni, nem kell hozzá semmi kreativitás (persze, magasabb szintre nem igaz ez, de most csak egy sz*ros érettségin való átmenésről beszélünk). Ez ugyanígy igaz a szorzótáblára és százalékszámításra is (hogy az első példánál maradjak).

Természetesen vannak olyan feladatok a középiskolai matematikában, amihez tényleg kell némi készség, de ezek megugrása nélkül, csupán az általános iskolai matektudásra alapozva is át lehet menni a mai középszintű érettségin.

Nem biztos, hogy egyenlőség jelet kellene tenni az IQ teszt és a matematika érettségi közé. Én egyszer kitöltöttem egy hivatalos menza tesztet, ahol azt az eredményt kaptam, hogy mivel csak 125-ig mér ez a teszt, ezért még ezt és ezt töltsem ki, hogy pontosan meg tudják mondani, mert egyelőre csak azt tudják, hogy 125 felett vagyok. Ez 2 vagy 3 évvel azután volt, hogy leérettségiztem, ahol a középszintű matekom 3-mas lett, egy emeltet még átmenősre sem tudtam volna megírni.

Az érettségi alap kognitív funkciókat mér. Ki lehet ragadni az életből azt az 1-2 példát, akiknek lehet pont sikerült más útvonalon elérniük, amit akartak, de itt nem a statisztikailag is alig kimutatható kivételeket kell nézni, hanem a tömegeket és igenis a tapasztalat azt mutatja, hogy a sikerhez vezető legbiztosabb és legrövidebb út a tanulás.

Attól engem speciel a hideg kiráz, mikor valakiről előadjuk, hogy mennyire kiváló mérnök, meg informatikus, csak az életben ne kelljen vele találkoznom, mert a nyomorultja a saját anyanyelvén egy értelmes mondatot megfogalmazni nem tud, és egyébként meg fingja nincs arról, hogy a saját szervezete hogy működik és őszintén retteg attól, hogy a felesége majd terhesség során újra terhes lesz és akkor most hogyan védekezzenek várandóság alatt (igaz történet). A tömegeknek nem arra van szükségük, hogy egy dologhoz értsenek, d e ahhoz kiválóan, mert az igazán kiemelkedő nem a tápiói kisf@szom gyárban lesz ügyvezető, ennél komolyabb karriert képzelek el annak, aki állítólag annyira hú meg há, hogy ezért elnézzük neki, hogy egyébként egy funkcionális analfabéta. Igenis vannak alapvető készségek, amikhez mindenkinek értenie kell, legalábbis ha ennek a társadalomnak aktív tagjai szeretnének lenni. És ez fordítva is igaz, attól, hogy valaki germanisztika szakot végzett, még szüksége lehet egyszer arra, hogy kiszámolja, hány négyzetméter parkettát vegyen a nappalijába, bár teszem hozzá, tudok olyan bölcsész szakot, ahol több matekra volt szükség, mint nekem orvosin, szóval annyira nem isi lehet ezeket szétválasztani. Ez a humán meg reál tudok nagyon idejét múlt és már akkor sem tartottam Validnak, amikor a tanárok mindenáron be akarták skatulyázni az embert egyik vagy másik típusba.