Mit tegyek hogy ne legyen kinos a helyzet?

Édes szívem, ez csak egy tükör. Én jogsi nélkül hajtottam bele egy árokba apám kocsijával. a bal első kerék fölött teljesen behorpadt... és még csak ki sem tudtam fizetni, mert nem is dolgoztam...majd meghaltam a szégyentől de nem tudtam mit csinálni, szerettem volna ha megtanít vezetni, ott is ült mellettem, mégis ez történt...később azt mondta, hogy ne érezzem szarul magam, nincs semmi baj. Rendes volt. Azóta meg senki nem beszél róla, nem téma itthon. Most jogsira gyűjtök.:D

21/L

milyen kocsi az, h 1500ft a tükör, zsiguli?

én egyszer egy wartburgal tolattam be a garázsba, első alkalommal, hát elég szar volt rajta a fék, és a garázs előtt van egy bukkanó, kövér gáz kell, hogy ne fulladjon le és neki mentem egy oszlopnak, a lökhárító bement a csomagtartóba :S

én is szarul éreztem magam, de nem volt semmi baj apám részéről

Csak egy tükör.. Nem halt meg senki, nem okoztál helyrehozhatatlan veszteséget, szóval bocsánatot kérsz, megveszed rá a cseredarabot, aztán megkérsz valakit hogy szerelje fel ha te nem tudod.

16 évesen én is valószínűleg letörtem volna a tükröt, mert 5-5 centi van oldalanként a garázsunknál.

De pozitív hogy így állsz hozzá.

Az én véleményem a következő:

Az autóra kis hazánkban sokan elsődlegesen úgy tekintenek mint egy státusszimbólumra és/vagy családi ereklyére, ami pótolhatatlan, és ha baja lesz, akkor a család belerokkan.

Ez nem így van. Az autó egy használati tárgy. Mint ilyen, ha tetszik ha nem, kopik, használódik, néha elromlik.

Ezt itt a GYK-n szokta írni egy srác, de nagyon igaza van:

Az ember alapvetően arra lett "kitalálva" hogy saját magát "vezesse" gyalog tempóban, és nem arra, hogy 200-al száguldozzon egy 10* akkora fémdobozban mint saját maga.

Ahol fát vágnak, ott forgács is lesz.

Nem véletlenül mondják hogy senki ne adja át a kormányt a gyerekének jogsi előtt, többek között pontosan az ilyen okok miatt.

Az én alapelvem az (lsd. első bekezdés) hogy mindenkinek csak olyan értékű autója legyen, ami ha egyik pillanatról a másikra el is veszik, pótolható legyen (vagyis a minimálbérből ne akarjunk 20 évnyi spórolással bömöst venni).

A fentieket összegezve:

Apád amikor megvette a kocsit, vállalta a kockázatot, hogy bármi baja eshet. Amikor áldását adta rá (sőt még ő buzdított rá hogy vezesd), pláne bevállatla a kockázatot, hogy a kocsival baj lehet. Egy alig pár km-t vezetett embertől nem lehet elvárni, hogy rögtön éles helyzetben szűk helyeken vezessen. Ahhoz gyakorolni kell. De nem fal mellett, hanem karók között, ásványvizes palackok között. Amikor már ott megy, akkor lehet belemenni ilyenekbe (fokozatosság elve?)...

Letörött egy tükör. És? Megveszitek az újat, felszerelitek és el van intézve. Mindenki hibázhat. Még a 20-30 éves rutinos sofőrök is hibáznak néha.

Sőt! Hallottam olyan sztorit, hogy talán a csepeli vasműveknél volt az, hogy a telephelyen olyan szűk helyek voltak, hogy a telephelyre behajtástól kezdve csak a telephelyi külön sofőr vihette az összes kamiont be, mert csak ő tudta hogy lehet elférni. Az egyik kamionos nem akarta átadni a volánt, bement magától, be is ragadt...

Szerintem no para, hibáztál, fizesd ki, és ennyi. Senkinek nem éltél vissza a jóindulatával. Ő mondta hogy vidd el, nem "elloptad".

Mindannyian tanultatok belőle:

1: nem vezetünk jogsi nélkül. Először oktatóval tanulni, majd ha megvan a jogsi, karók között sokat gyakorolni, és ha ott megy, akkor élesben. Én 30 éves fejjel még mindig a karók közötti gyakorlásnál tartok.

2: ha át is adja a volánt, legalább nézte volna kívülről mit bénázol, és szólt volna. Ezt ilyenkor még így szokták...

3: örülj neki hogy csak ennyi történt