Szörnyű a helyzet, Mit tegyek, hogy jó/jobb legyen a kapcsolatunk édesanyámmal?

19 éves vagyok, több mint 4 éve van párom. Soha egy korty alkoholt nem ittam, cigit nem szivtam. Általánosban kitűnő voltam, középiskolába gimnáziumba jártam, most pedig egyetemre, szóval nem vagyok buta. Külsőmről annyit, hogy nem mondanám magam csúnyának, csinos vagyok, ápolt. Nem nagyképűségből irtam le ezeket, csupán előzménynek, és oknak ahhoz, amit most irok. Szoval édesanyám most 37éves, tehát elég fiatalon szült. Az a gond, hogy mindent megvesz magának, nekem, és a családnak semmit. Ő a legutolsó divat szerint öltözködik, én "csak" az utolsó előttiben. Bármire is kérek pénzt, mindig azt mondja, hogy nincs, de másnap már megveszi a 26. csizmáját. Nem azt kérem, hogy nekem is mindent vegyen meg, mert én dolgozok, apránként megveszek magamnak ezt-azt, csak ha már napok óta nem képes otthonra ennivalót venni, és hugommal nem eszünk normális ételt, az már nem mindegy. Lehet abbahagyom az egyetemet is, mert nem hajlandó fizetni a koli dijamat, a bérletet, a kaját. Van, hogy azért nem tudok elmenni suliba, mert nincs bérletem, és annyi pénzem se, hogy jegyet vegyek, mert akkor nem marad ennivalóra. Félretenni sem tudok, mert még a szükséges dolgokra sem elég amit ad. Azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy ő kigondolja, gondolok itt az egyetemes rendszerre, nem érti az egészet, de ő biztos abban a hülyeségben amit ő hisz. Pl, hogy mivel most vizsgaidoszak van, nem kell kolit fizetni. DE KELL!!! És azért nem akar adni mert nem hiszi el! Tudom, hogy anyukám megcsalja apukámat, ismerem is az illetőt, anya nekem panaszolja el bajait. Képes lenne ezt más elviselni? Hallgatni éveken keresztül? Ha azt mondjátok próbáljak beszélni vele, lehetetlen!! Bárhogy szólok hozzá ilyen témákban, kedvesen, csúnyán, halkan, hangosan, mindig az a vége, hogy ordit velem, sir, hogy neki milyen lánya van, őt senki sem szereti, meghogy mindent megtesz értünk. Kérdem én, mit?