Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szörnyű a helyzet, Mit tegyek,...

Szörnyű a helyzet, Mit tegyek, hogy jó/jobb legyen a kapcsolatunk édesanyámmal?

Figyelt kérdés
19 éves vagyok, több mint 4 éve van párom. Soha egy korty alkoholt nem ittam, cigit nem szivtam. Általánosban kitűnő voltam, középiskolába gimnáziumba jártam, most pedig egyetemre, szóval nem vagyok buta. Külsőmről annyit, hogy nem mondanám magam csúnyának, csinos vagyok, ápolt. Nem nagyképűségből irtam le ezeket, csupán előzménynek, és oknak ahhoz, amit most irok. Szoval édesanyám most 37éves, tehát elég fiatalon szült. Az a gond, hogy mindent megvesz magának, nekem, és a családnak semmit. Ő a legutolsó divat szerint öltözködik, én "csak" az utolsó előttiben. Bármire is kérek pénzt, mindig azt mondja, hogy nincs, de másnap már megveszi a 26. csizmáját. Nem azt kérem, hogy nekem is mindent vegyen meg, mert én dolgozok, apránként megveszek magamnak ezt-azt, csak ha már napok óta nem képes otthonra ennivalót venni, és hugommal nem eszünk normális ételt, az már nem mindegy. Lehet abbahagyom az egyetemet is, mert nem hajlandó fizetni a koli dijamat, a bérletet, a kaját. Van, hogy azért nem tudok elmenni suliba, mert nincs bérletem, és annyi pénzem se, hogy jegyet vegyek, mert akkor nem marad ennivalóra. Félretenni sem tudok, mert még a szükséges dolgokra sem elég amit ad. Azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy ő kigondolja, gondolok itt az egyetemes rendszerre, nem érti az egészet, de ő biztos abban a hülyeségben amit ő hisz. Pl, hogy mivel most vizsgaidoszak van, nem kell kolit fizetni. DE KELL!!! És azért nem akar adni mert nem hiszi el! Tudom, hogy anyukám megcsalja apukámat, ismerem is az illetőt, anya nekem panaszolja el bajait. Képes lenne ezt más elviselni? Hallgatni éveken keresztül? Ha azt mondjátok próbáljak beszélni vele, lehetetlen!! Bárhogy szólok hozzá ilyen témákban, kedvesen, csúnyán, halkan, hangosan, mindig az a vége, hogy ordit velem, sir, hogy neki milyen lánya van, őt senki sem szereti, meghogy mindent megtesz értünk. Kérdem én, mit?
2009. jan. 6. 17:01
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:
100%
Ezen az oldalon sokan sokféle tanácsot adhatnak, de bátorságot azt nem.
2009. jan. 6. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 A kérdező kommentje:
Való igaz, bátorság kell hozzá. Párszor már volt mérgemben, de hiába, MINDEN KEZDŐDIK ELŐLRŐL.
2009. jan. 6. 21:28
 23/25 A kérdező kommentje:
És még azt nem is mondtam, h másoknak ismerősöknek meg mindenkienk, a szépet, jót mutatja, senki sem tudja elképzelni azt, h valójában mi folyik itt. Aztán meg ha kiakadok, mindenki rám van feláborodva, hogy milyen rossz vagyok, h ilyeneket mondok.
2009. jan. 6. 21:30
 24/25 anonim ***** válasza:
100%
Hát kezdhetnéd ott, hogy apudat jobb belátásra téríted.. Ha már ő is melletted áll, minden könnyen fog menni. Tudom, nem olyan egyszerű dolog ez, de csak bátorság kell hozzá. Menni fog, szurkolunk (;
2009. jan. 6. 22:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 anonim ***** válasza:
100%

Apukad hibas abban, hogy idaig fajultak a dolgok. Egyszeruen anyukad azt csinal, amit akar. Apukadnak nem kellett volna mindent megengednie. Akkor nem nyivakolna am anyukad azt hiszem! Mi az, hogy apukad penzet is bezsebeli, utana pedig elherdalja, es kozben pasizni jar. Tudod anyukad csak sajat magat szereti, ketszinu, alszent.

Sajnallak, hiszen te ebbe nottel fel, es megiscsak 19 evesen is gyerek vagy, ugyanugy a 14 eves tesod is.

Egyertelmu, hogy apukadnak kellett volna parszor eszhez teritenie anyukadat, ugyhogy apudra ugyanugy legyel merges, mint anyudra.

2009. jan. 6. 23:20
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!