A lányom nem szeret vezetni. Szülőként ezen a ponton mit csinálnák? Bátorítanád vagy beletörődnél, hogy ez mégsem az ő terepe/jelenleg nem áll készen rá?
A lányom nyáron szerzett jogosítványt. Akkor lett 19 éves. Ő szerette volna elkezdeni, szeretett volna vezetni, mivel a testvére is nem sokkal előtte tette le a jogosítványát.
Jó kedvvel kezdett neki, de rengeteg kudarcélménye volt az oktatási folyamat alatt. Az oktatója rendes volt, én is beszéltem vele, a lányom szerint sem volt soha rossz szava. Úgy ítélem, hogy nem azzal volt a probléma. Hanem nagyon nehezen ment a gyereknek a vezetés. Nem ismerte fel sokszor a forgalmi helyzeteket, és ez sajnos a jogosítvány megszerzése után is fennállt. Nem tudott térben tájékozódni az autóval. 90 órával és 3. próbálkozásra nagy nehezen levizsgázott, de elmondása szerint ekkor már ő is érezte, hogy nem tud biztos tudást felmutatni a kormány mögött. A végén már rettegett az óráktól. Én akkor is mondtam neki, hogy abbahagyhatja, de ő erősködött, hogy megcsinálja.
Mióta meglett a jogsija csak hébe-hóba vezet. Mellette is megfigyelem, hogy sokszor elkalandozik, teljesen rossz sávot használ, nem tekint körbe, feszeng. Legutoljára majdnem elütött egy biciklist, észre sem vette, hogy előtte van, az apja szólt rá. Tényleg nagyon meredek helyzet volt. A lányom azt mondta, hogy olyan érzés volt, mintha lebénult volna, és nem tudta megfelelően uralni a kocsit. Arra is panaszkodik, hogy a jármű kezelése és forgalomra való figyelés egyszerre sok neki. Ezen segíthetne egy automata kocsi?
Látom rajta, hogy nagyon szenved, nagyon szeretné, de fél. Elhatározta, hogy inkább nem vezet, nem akar bajt a közúton. Nekem meg a szívem szakad meg érte, mert annyit próbálkozott. Nem tudom, ilyen esetben mi a helyes. Ennyi óra után se mennek neki alap dolgok, nincs figyelme, van értelme foglalkozni vele? Járjon még oktatóhoz? Nagyon szeretném, ha biztonságosan tudna vezetni és élvezné. Azt mondja, hogy már felesleges szorongást okoz neki, de közben meg látom mennyire bántja, az is bántja, hogy a testvére, aki vele egyidős milyen magabiztosan vezet. A lányom eleve egy szorongó alkat. Én azt is megfontoltam már, hogy a szorongása miatt nem tud a vezetésre koncentrálni. Talán először ezzel kéne kezdeni valamit.
válasza:Nem csak azt sajnálom, hogy nem élvezeted, hanem azt is, hogy nem vezet biztonságosan. Én is belátom. Ezért szeretnénk ezzel kezdeni valamit. Vagy újra órákat venni, vagy autótípust cserélni, vagy ha nem akarja, abbahagyni.
Isten ments, hogy biztonság nélkül vezessen!
válasza:Ha annyira szorong, hogy megbénítja, pszichológus, az élet többi területén is lesz bőven baja, ha ezzel nem foglalkozik.
És amúgy nem autótípust kell cserélni, meg újra órákat venni, üljön be mellé az apja, és ahányszor vezetni kell valahova, megy a család akárhova, vagy csak be kéne vásárolni, vezessen ő. És üljön mellette valaki addig, amíg az a valaki azt nem mondja, hogy "kislányom, most már merészellek hagyni egyedül is vezetni". Megoldanád annyival, hogy autócsere, hát, a forgalmi helyzetek ezen nem változtatnak. A friss jogosítvány amúgy is annyit jelent, hogy szabad hivatásos oktató nélkül gyakorolni. Bele kell tenni az energiát, hogy ne csak vezetni tudjon, hanem tanuljon meg közlekedni is, azt senki nem tudja egyből friss jogsival.
Eddig is csak úgy engedtük vezetni. Mindig ült mellette az apja vagy én. A baj az, hogy ilyen körülmények között is rengeteg meggondolatlanságot csinál és az apjának nincs pedálja, ahogyan az oktatónak is volt. Ezt ő is tudja, ezért is szorong talán.
De szerintem sem kéne egyből veszni hagyni a dolgot, csak ő most úgy határozott, hogy nem vezet. Egyelőre nem erőltetem.
válasza:Az a baj, hogy automatával tapasztalatom szerint meg túl könnyű csak nyomni a pedált és észre sem venni hogy gyorsabb az ember a kelleténél, bár lehet csak azért, mert ritkán vezetek automatát és nem vagyok hozzászokva. De abban pont nem segít, hogy agyban ott legyen az ember és ne lankadjon a figyelme.
Apjának meg nem kell pedál, időben észre kell venni, mire készül a gyerek, ha már pedál kéne, akkor szinte már késő, akkor már csak kiáltani és reménykedni lehet. Az anyósülésen is úgy kell ilyenkor figyelni mintha vezetne az ember.
A vége úgyis ugyanaz, fejben ott kell lenni. Nekem nem volt választásom, évekig kötelező volt a sarki dohányboltig is nekem vezetni, hogy apám úgy engedjen az életbe, hogy tudok közlekedni, és ha valaha lesz autóm, minden rendben legyen, ne öljem meg a családom. Közben voltak pillanatok bőven, amikor azt mondtam, ha lejár, én meg nem újítom. Aztán végül csak megújítottam és jól is jön, hogy van jogsi és magabiztosan közlekedek. Viszont. Nem mindenki ilyen. Párom például megcsinálta a jogsit, elsőre le is vizsgázott, de megmondta, hogy egyszerűen nem tud ennyi mindenre egyszerre figyelni, úgyhogy ő inkább nem vezet egyáltalán. Kisvárosban esetleg, de autópályatempótól már fél. Én meg azt mondtam neki, hogy ha így érzi, akkor oké, és ha tényleg fél akár főúton is 60-nál gyorsabban menni, akkor jobb is, hogy nem vezet.
Értem amit írsz és teljesen egyetértek vele. A fiunkkal is így csináltuk. Azt a különbséget vettem észre a két gyerek között, hogy míg a fiamat nem viselték meg az elején a hibái és magabiztosan vezetett, addig a lányomat teljesen kizökkentik a saját hibái.
Próbáltuk minél többet vezettetni. Nyáron még nagyon sokat vezetett. Aztán ősztől felköltözött kollégiumba, onnan kezdve már csak hétvégén. Ráadásul voltak alkalmak, amikor azt éreztem, hogy szépen és jól vezet, máskor meg csinált egy hatalmas butaságot figyelmetlenségből. A biciklis incidens óta határozott úgy, hogy köszöni, ő inkább nem vezet. Lehet, hogy csak megijedt, majd változik ez. Másnap kérte az apja, hogy vezessen, nem akart. Ennek már több hete. Azt én sem akarom, hogy úgy vezessen, hogy ne érezze magát biztonságban.
Ami az automata autót illető, talán jobb lenne azon is gyakorolni először, meglátni hogyan megy neki vele.
Mindenesetre köszönöm a válaszokat.
válasza: válasza:Hogy reagált a férjed, mikor majdnem "elütötte" a biciklist?
Orditozott? Leszidta? El tudok képzelni olyat, hogy azt mondta hangosan: nem láttad?
Nem gyanusitgatni akarlak titeket.
Csak sokan megijednek, ha elvárások vannak és minden áron a szülö noszogatja a gyereket, hogy bizony ez jó neked, csináld. A szülök legtöbször jót akarnak a gyereknek, csak éppen nem tudják megfelelöen motiválni. Lehet a fiadnál bevált, csak egyszer kellett mondani, de a lányod, az máshogyan ketyeg.
válasza:Teljesen rendben van, nem kell erőltetni. Bátorítani lehet, menjetek el kisebb forgalmú helyekre gyakorolni, ha ő is benne van. A lényeg viszont az, hogy megszerezte a jogosítványt, azaz jelen állás szerint ha 10 évente elmegy egy orvosi alkalmasságira, akkor élete végéig vezethet. Lehet, hogy soha életében nem lesz egy nagy sofőr típus, párja vezet majd stb. (szűk ismeretségi körömben is több ilyen pár van, ahol csak az egyik fél vezet, pedig mindkettőjüknek megvan a jogosítványa), de az is lehet, hogy később szüksége lesz rá.
Az automata váltós autó pedig valószínűleg rengeteget segítene neki, mert a parkolásokat leszámítva pont olyan egyszerű elvezetni, mint egy biciklit. Annyi különbséggel, hogy egy automata váltós autó nem fog felborulni, ha nem teszed le a lábad megállás után. Viszont az is lehet, hogy kellő gyakorlás után a manuális váltóval is megbarátkozik.
Üzenem neki, hogy ne csüggedjen, amiért több időre van szüksége. Én világéletemben rajongtam az autókért, a vezetésért, sokszor vezettem “fű alatt” (külterületi földút, üres parkoló) különböző autókat, több ezer órát szimulátoroztam kormánnyal stb., aztán a forgalomban mégis sokáig szenvedtem, mert egyszerűen több idő kellett, hogy magabiztosan, hibátlanul menjen a dolog, aztán 44 óra után úgy mentem (másodjára) vizsgázni, hogy ha szerencsém lesz és nem cseszem el, akkor átmegyek, egyébként pedig nem valószínű. Meglett, rutint szereztem és happy end. Na most ha sok-sok évnyi jogosítvány utáni vágyódás és előzetes tapasztalat után is ennyit szenvedtem, akkor egy olyan személynek, akinél ezek a dolgok nincsenek jelen, tényleg nem kell szégyenkeznie, ha lassabban megy a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!