A lányom nem szeret vezetni. Szülőként ezen a ponton mit csinálnák? Bátorítanád vagy beletörődnél, hogy ez mégsem az ő terepe/jelenleg nem áll készen rá?
A lányom nyáron szerzett jogosítványt. Akkor lett 19 éves. Ő szerette volna elkezdeni, szeretett volna vezetni, mivel a testvére is nem sokkal előtte tette le a jogosítványát.
Jó kedvvel kezdett neki, de rengeteg kudarcélménye volt az oktatási folyamat alatt. Az oktatója rendes volt, én is beszéltem vele, a lányom szerint sem volt soha rossz szava. Úgy ítélem, hogy nem azzal volt a probléma. Hanem nagyon nehezen ment a gyereknek a vezetés. Nem ismerte fel sokszor a forgalmi helyzeteket, és ez sajnos a jogosítvány megszerzése után is fennállt. Nem tudott térben tájékozódni az autóval. 90 órával és 3. próbálkozásra nagy nehezen levizsgázott, de elmondása szerint ekkor már ő is érezte, hogy nem tud biztos tudást felmutatni a kormány mögött. A végén már rettegett az óráktól. Én akkor is mondtam neki, hogy abbahagyhatja, de ő erősködött, hogy megcsinálja.
Mióta meglett a jogsija csak hébe-hóba vezet. Mellette is megfigyelem, hogy sokszor elkalandozik, teljesen rossz sávot használ, nem tekint körbe, feszeng. Legutoljára majdnem elütött egy biciklist, észre sem vette, hogy előtte van, az apja szólt rá. Tényleg nagyon meredek helyzet volt. A lányom azt mondta, hogy olyan érzés volt, mintha lebénult volna, és nem tudta megfelelően uralni a kocsit. Arra is panaszkodik, hogy a jármű kezelése és forgalomra való figyelés egyszerre sok neki. Ezen segíthetne egy automata kocsi?
Látom rajta, hogy nagyon szenved, nagyon szeretné, de fél. Elhatározta, hogy inkább nem vezet, nem akar bajt a közúton. Nekem meg a szívem szakad meg érte, mert annyit próbálkozott. Nem tudom, ilyen esetben mi a helyes. Ennyi óra után se mennek neki alap dolgok, nincs figyelme, van értelme foglalkozni vele? Járjon még oktatóhoz? Nagyon szeretném, ha biztonságosan tudna vezetni és élvezné. Azt mondja, hogy már felesleges szorongást okoz neki, de közben meg látom mennyire bántja, az is bántja, hogy a testvére, aki vele egyidős milyen magabiztosan vezet. A lányom eleve egy szorongó alkat. Én azt is megfontoltam már, hogy a szorongása miatt nem tud a vezetésre koncentrálni. Talán először ezzel kéne kezdeni valamit.
válasza:Akkor nem kell erőltetni, ha nem akarja nincs kedve hozzá ne vezessen , mert még börtönbe is kerülhet.
Lehet jön egy pár év múlva olyan neki hogy lesz kedve és belefog jönni.
válasza:Nálam ugyanez volt, csak én 18 évesen csináltam meg a jogsit, 20 éve...
Pár éve megint vettem pótórákat (családi nyomásra, de én is szerettem volna, ha segít), de semmivel nem lett jobb, én feladtam.
Nekem is az a gondom, hogy nem érzem magam biztonságban a volánnál, figyelmetlennek érzem magam, bármennyire is koncentrálok, és félek, hogy bepánikolnék egy váratlan helyzetben stb.
(Egyébként én néha keverem a jobb és bal kezem is, főleg ha hirtelen kell választani... Utólag kötöttem ezeket össze azzal, hogy babaként nem kúsztam és alig másztam, elvileg ez a vetetési "szkillekre" is negatív hatással lehet.)
Lényeg, hogy szerintem úgy és annyit segíts neki, amennyit ő kér, és ne erőltesd. Lehetőleg azt se éreztesd vele, hogy jogsi nélkül nem fog semmire sem menni az életben, mert nekem ez nagyon rossz volt anno, de inkább ellenkező hatást ért el, csak növelte a szorongásomat...
Próbálok nem éreztetni vele semmilyen nyomást. Valójában ne is miattam vezessen, hanem ha majd szeretne, magáért. Persze örülnék neki, ha tudna és szeretne biztonságosan vezetni, mert tudom, hogy ez volt a vágya. Talán még mindig az.
Valamint jelenleg kisvárosban élünk, itt sajnos nincs túl jó tömegközlekedés. Praktikus, ha vezet az ember. Igaz; jelenleg egyetemista és évközben Pesten van, lehet, hogy ott is marad, ha ott tud majd elhelyezkedni, ez majd a jövő zenéje. A fővárosban azért eléggé fejlett a tömegközlekedés.
Ő rendesen kúszott és mászott babaként, később is rendben voltak a nagymozgásai és a finommotorika is nála. Kamaszkorában évekig sportolt, lovagolt, oda szintén kell az összehangolt mozgás, térben való tájékozódás. Nem tudom eldönteni, hogy valóban problémája van-e a mozgása és figyelme összehangolásával a vezetésnél vagy csak szorong. Ha ideges, mást is képes összecsapva végezni, olyankor szétszórt.
Amennyiben tényleg problémája van az autó kezelésével, megoldhat ilyet egy automata jármű?
Az egyik kollégám is mostanában, 40 felett kezdett neki a jogosítványnak. Neki sem akaródzott menni, így átváltott automatás oktatásra. Ott szemrebbenés nélkül levizsgázott. Azóta is vezet. Igaz, ő csak automatát vezethet. Na de a lányom legalább manuálison vizsgázott, így ő bármit vezethetne.
válasza:Képzeld, én is lovagoltam, ott nem volt problémám nekem sem...
Sőt, a kézügyességem is jó (átlagon felüli), és alapesetben a többfelé történő koncentrálással sincs baj.
#3
válasza:Régen (mikor te csináltad) fele annyi autó volt az úton, mint most. Fele annyi tábla. Ma sajnos már a 90%-a a tábláknak nem forgalmi, hanem reklám.
Ja és fele annyian siettek, mint az örültek, és fele annyi lóerövel közlekedtek.
Ezt egy kezdö soförnek kiszürni nehezebb, mint a mi idönkben volt.
De az tény, hogy 29 évvel ezelött az elsö automata váltós kocsim után már mást nem voltam hajlandó megvenni. Sokat segitett. Sokkal nyugodtabb vagy. Szabaddá válik a jobb kezed és a bal lábad.
válasza:Hát... 28 évesen még mindig nincs jogsim. Miért?
Sosem vonzott a vezetés, tökéletesen elvagyok a tömegközlekedéssel. (Igaz a máv néha felb*sz.) Emellett szennyezi a környezetet mint állat, ennyit hozzáadok a föld megóvásáért.
Ha nem cipelteti magát össze-vissza, akkor ne erőltesd.
válasza:Égnek állt a hajam, hogy ennyire figyelmetlenül vezet a lányod, te meg azt sajnálod, hogy nem élvezetes neki a vezetés.
Ha szorongó, és van pénzetek pszichológusra, akkor erre érdemes beruházni. Talán jobban is fog vezetni, de a szorongás oldása önmagában jobb életminőséget jelent.
Ha viszont így vezet továbbra is, akkor előbb-utóbb balesetet fog okozni. Jó esetben csak a jogsija ugrik 1-2 évre és vaskos bírságot fizet. Rossz esetben bíróság ítéli el büntetőperben - na onnantól aztán képzelheted, milyen szorongó lesz! És esetleg egy életen át együtt kell élnie azzal a lelki teherrel, hogy miatta halt meg vagy nyomorodott meg egy ártatlan ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!