Akar valaki a barátom lenni?

Hát, ezek után nehéz megszólalni...

Namost, kétféleképpen lehet reagálni a kérdező rendkívül érdekes megnyilvánulásaira. Egyrészt helyénvalóak rájuk az erős kritikák. (És érdekes, talán még élvezi is a kérdező ezt a kardcsörtetést...)

Másrészt lehet naivitással kevert empátiával, türelemmel és kedvességgel. (Igazából minden helyzetet és embert lehet a fenti kettővel.) Utóbbi azt mondatná velem, hogy nem rosszindulatú a kérdező, csak vannak sérelmei, melyek a felszínen néhány általa felsorolt példával illusztráltak, de felsejlik bennük valami sokkal mélyebb, nehezen megfogható, még talán a kérdező által sem megnevezni tudott ok. És minden megnyilvánulása, szóhasználata ellenére sem érzem őt rosszindulatúnak.

Büszke. Ez a legjobb szó. Egyetlen pillanatra sem engedheti meg magának, hogy gyengének tűnjön (pl. #37), és a vélt vagy valós kritikát még feltételesen sem engedi meg (pl. #31).

Kedves Kérdező, az a helyzet, hogy én (is) úgy gondolom, hogy amíg nem adsz lejjebb a büszkeségből, illetve annak minden lehetséges helyzetben való, már-már tüntetőleges kinyilvánításából, addig jóformán esélytelen, hogy barátokat szerezz.

Kedves Kérdező, válaszom az eredeti kérdésedre: szívesen barátkoznék veled. Leginkább azért, mert látom, hogy szükséged van egy türelmes emberre. Valakire, akit rugdoshatsz (bár azt hiszed, ilyet nem teszel, de jellemvonások és csoportok dehonesztáló minősítése az, különösen, hogy akivel beszélsz, az is közéjük tartozhat), és mégsem üt vissza, sőt nem is hagy ott, mert valamilyen megmagyarázhatatlan módon megért és kedvel. De félek, nem bírná a büszkeséged az ilyen "segítő" szándékot (mint utaltál rá fent). Továbbá attól is félek, hogy nemcsak rugdosnál, hanem ki is dobnál elég hamar.

Kedves Kérdező, kívánom, hogy mielőbb jöjjön el a nap, amikor sírva roskadsz össze, mert hirtelen felismered, hogy milyen voltál eddig, és felismered, hogy mit tettél az emberekkel, akik próbáltak hozzád közel kerülni, illetve te próbáltál hozzájuk közel kerülni, és nem is értetted, miért távolodnak el tőled. És ha kisírtad magad, akkor nyitott szívvel, büszkeség és félelem nélkül szóba állni az emberekkel (nem bárkivel, de sok mindenkivel), alázattal. És akkor egy furcsa dolgot fogsz érezni, kapod is és adod is. Úgy hívják, szeretet.

Nem kell elmondanod nekünk, mert az elején még talán szégyellni fogod. Gyengének és vesztesnek fogod érezni magad. Pedig nem az a rossz, akit bántanak, hanem aki másokat bánt. De sosem késő változni; és aki megbánta bűnét, annak megbocsáttatott.

30/f

Bocs kérdező, de ezt nem bírom megállni :D. Általában nem szállok vitába az ilyen emberekkel mert felesleges. Ha minden igaz ami írsz akkor van pár rossz hírem. Te igenis élősködő vagy. A szüleid pénzén élsz és csak azért nem mész el dolgozni mert nem értessz semmihez, lealacsonyítónak tartod, a szüleid autójában ülsz, a szüleid házában laksz. 30 évesen semmit nem tudsz felmutatni. Gondolom még jogosítványod sincs. De azért vagánykodsz a mercivel :D. Totális csődtömeg vagy és borzalmasan szánalmas. Nem akarnak veled barátkozni az emberek mert lenézed őket és flegma vagy. Jelzem a semmire. Emiatt nagyon dúrva kissebbségi komplexussal vagy megáldva. Ez mutatja azt is, hogy te fizikai munkással nem állsz szóba. Jelzem a fizikai munkások epítették a szüleid házát amiben laksz, ők építették a szüleid autóját amiben ülsz :D. Te sosem leszel felsőkategóriás ember. Egy szánalmas senki vagy aki a gyakorikérdéseken próbál valaki lenni. De mint látod ez sem jön össze :D.

Én voltam a Swift es kommentelő :D.

Mondják, hogy a pénz nem boldogít. A kérdezőt egyenesen boldogtalanná tette.

"What you own, owns you"

"Amúgy meg pont te honnan tudnád, hogy hol ismerkednek a felsőkategóriás emberek??"

Ezt te írtad a 33. kommentben. Ne akard már megmagyarázni :D. Mindjárt jön a duma, hogy "nem magamra értettem".

Tisztában vagy vele mennyit keres egy ács, festő, kőműves vagy egy burkoló? Napi 20-25 ezer alatt fel sem kellnek. És ezek az árak nem is a pesti árak hanem a "vidékiek". Számold ki ha egy festő 20 napot melózik egy hónapban ez mennyi pénz. És még csak nem is hajtja magát agyon. Van festő és kőműves ismerősöm is. Fizikai munkások. Maguknak melóznak évek óta és olyan házuk, kocsijuk van, hogy az ember el sem hinné, hogy ez a szakmájuk. Kicsit el vagy tévedve. Kicsit nagyon.

Egyébként mit értessz az alatt, hogy összeszerelték? A ti házatok nem téglából van? Nem kellett felhúzni a falakat, a tetőt, betonozni a talajt vagy burkolni a padlót? Nem lehet, hogy fogalomzavarban szenvedsz :D? Vagy neked az "értelmiségi" szüleid építették a házat bárminemű segítség nélkül?

Igen. Most látszik az, hogy mennyire nem egy szinten vagyunk. Megy a folyamatos terelés, mellémagyarázás és még engem akarsz lekicsinyíteni, hogy nem értem a dolgokat. Ugyan már. Tudod nekem hazudhatsz. Idegenek vagyunk. Nem ismerjük egymást. Az viszont kemény, hogy szerintem te még saját magadnak is hazudsz. Nem vagy kibékülve magaddal és a világot hibáztatod. Mindenről a többi ember tehet. Az ilyen hozzáállás a legtaszítóbb. Soha nem lesznek barátaid amíg nem változtatsz.

Viszont azt még mindig nem értem miért nézed le a gyári és fizikai munkásokat. Ártottak neked ők valamit?