Hogy éltétek meg?

Igen, pont ez volt a célom, hogy erőt adjak Nektek!

Én is sokat jártam ebbe a topicba tavaly október-novemberben. Nekem is segített, ha a sorstársaim pozitív történeteit olvastam.

Nehéz hónapok voltak, de megsirattuk, elbúcsúztunk tőle, emléket állítottunk neki, hiszen nem akarjuk Őt örökre elfelejteni (nem is tudnánk). Ő már a mi kis magzatgyermekünk lesz örökké.

nektek is azt tudom tanácsolni, hogy sírjátok ki magatokat, mert az sokat segít, beszéljétek ki magatokból, hogy ne maradjon bent semmi, vagy írjatok naplót, esetleg egy búcsúlevelet a meg nem született kisbabának. Utána pedig csak előre nézzetek és csak arra koncentráljatok, hogy minden rendben lesz. Persze ez nem könnyű, én ezt a várandósságot végig paráztam, minden egyes vizsgálatra remegve mentem és sajnos voltak most is izgalmak. Talán ezt a 2 hetet már kihúzzuk és akkor végre el merem hinni, hogy igen, itt van, velünk van és a lelkünk is megnyugszik.

Sok erőt Nektek! <3