Hogy éltétek meg?

Kislányom első próbálkozós hónapban sikerült (most 15 hónapos)! A második gyermekem is sikerült első próbálkozásra, de 7 hetesen egy vesemedence gyulladás miatt elvetéltem. A harmadik terhességem 2 hónappal később szintén összejött, de 5 hetesen elment :( Most újra próbálkozunk, elvileg szelén hiányom volt, pótlást szedek, de ha újra vetélésem lesz, akkor jön egy sor újabb vizsgálat, azért bizakodom, mert a doki szerint a szelénhiány miatt nem tudott rendesen megtapadni az embrió, néhány nap múlva kellene megjönnie, majd kiderül. Az elsőt is nehezen viseltem, de a másodiknál összetörtem, de nagyon! Annyival jobb helyzetben vagyok, hogy itt van a 15 hós kislányom, aki erőt adott ahhoz, hogy folytassam tovább a mindennapokat. Kicsit félek, hogy mi lesz a következő terhességemmel! :(

Nekem még friss az egész (3 hete történt). 18,5 hetes voltam elfolyt a magzatvíz, előtte nap voltam Uh-on és látszott hogy probléma van. Elküldtek magzati szív uh-ra(de már nem jutottunk el oda). Mivel nem volt egy problémamentes terhesség, a rossz uh eredmény és van egy 2 éves lányom. Szerintem ezek miatt kicsit jobban viselem, legszívesebben már újból szeretnék gyermeket várni. Meglátom ha lejár a szünet, hogy fogom érezni magam.

Engem az vágott még jobban taccsra, amikor a barátnőmmel, közöltem, hogy elvetéltem (kb egyszerre lettünk terhesek) válaszképp pedig küldött nekem egy ultrahangképet a saját egészséges élő magzatáról! :P

Utolsó válaszoló! Ha nekem az egyik barátnőm ilyett tett volna soha a büdös életben nem hogy nem allnek vele szóba de még ember számba se néznem. Nekem 7 hetesen volt ugyan úgy egy vetélés 2legjobb barátnőm van ! De csak egy állt meletem úgy hogy velem volt végig munka helyéről elkereszkedett mikor smst írtam neki hogy mi történt 😦😔

Sajnálom. :( Át tudom érezni, ami történt, mert nagyon hasonló az én esetem is. Nekem most március 1-én volt a missed ab egy éves évfordulója... 11. héten derült ki, hogy 7 hetes kora óta nem fejlődött (7 hetesen uh-on látták a szívműködését). Genetikai uh-ra akartam menni, ott derült ki (magándokinál), pénteki napon, reggel picit pecsételős vérzésem volt, enyhe görcsökkel, előtte semmi jele nem volt... Következő hét csütörtökre (!) rendeltek be a missed ab műtétre. "Szerencsémre" másnap hajnalra (szombat) beindul a vetélés, nem akart majd egy hétig kínozni lelkileg az angyalkám, ügyeletben megtörtént a műtét (arról nem beszélnék, hogy bántak velem a kórházban, miközben már olyan iszonyatos görcseim voltak, mintha valóban szülnék...). Nagyon megviselt. Ő a harmadik gyermekem volt, első kettő problémamentes terhességből született, az angyalkám "véletlenül" jött. :'( Egy hétig szinte végig zokogtam. Sokat segített, hogy a facebook-on rátaláltam az "Angyalok szülei" csoportra, mert ott értetettek meg igazán, hiszen sorstársak vettek körül. Férjem támogatott, de nagyon másképp éltük meg a dolgot, ő nem szívesen beszél róla a mai napig, nekem meg az esik jól, ha szabadon beszélhetek róla. Hónapokig fájt, aztán persze enyhült, de el nem múlik. Tudat alatt is számolom, hogy mennyi idős lenne, a mai napig nehezemre esik kisbabára nézni, vagy várandós mamákra... Nagyon szeretnék újra teherbe esni, de a férjem hallani sem akar róla. Persze én is félek, hogy ismét megtörténhet, de ő sokkal jobban. Én meg őrlődök, mert én már 37 éves vagyok, de iszonyúany vágyok egy babára. Valóban egyébként a két gyermekem sokat segített abban, hogy el tudjam viselni valahogy. Egy hét táppénz után visszamentem dolgozni, mert úgy éreztem, hogy megőrülök otthon egyedül (férjem melózott, gyerekek iskolában). Csak kitartást és sok erőt tudok neked (meg mindenkinek, aki ebben a cipőben jár) kívánni. És annyit tudok tanácsként mondani, hogy sírj, amikor kell, megkönnyebbülsz tőle, gyászold meg, szükség van rá, hisz bármilyen pici volt, bármit mondanak mások, akkor is a te gyermeked volt és fáj az elvesztése. Ha pedig eljön az ideje és lelkileg is úgy érzed, akkor kívánok boldog babavárást. De ennek sajnos ki kell várni az idejét, hogy 100 %-ban a következő babára tudj figyelni (elfelejteni sosem fogod Őt, akit elvesztettél, én úgy érzem, hogy mindig velem van lélekben)

Hogy vagy? Másfèl hónapja vesztettem el 20 hetes babámat, ugy hogy elötte való nap voltam ultrahangon, másnap dèlután elfolyt a magzatvizem (orvos hibája). A mai napig sirok, nem annyit mint az elejèn, de sirok. Idővel könnyebb lesz. Első babám lett volna.