Hogy éltétek meg?

7. vagyok.

Nekem az első két várandósságból két egészséges gyerkőc született, az elsőnél egyetlen egyszer volt hányingerem, aztán semmi, a másodiknál némi émelygés előfordult, de semmi vészes, a harmadiknál (akit elvesztettünk), szintén semmi bajom nem volt (egyedül a melleim fájtak nagyon, de az mindháromnál). Szóval, szerintem semmi köze a hányingernek ahhoz, hogy egészséges-e a baba, vagy, hogy megmarad-e a terhesség, vagy nem. Bár én is inkább vállaltam volna a rosszulléteket, csak ne hagyott volna itt minket... :( Nekem 3 hónapot mondott a doki, de mindenhol mindenkitől mást hallok. Most picit rosszabbul vagyok, közeleg a szeptember, most kellene majd már 1 évesnek lennie a picimnek... :'(

17-es vagyok. Voltam tegnap orvosnál, és mivel neten kerestem orvost, nem ajánlás alapján, kicsit féltem, hogy úgy fogom megítélni, hogy nem bízom benne, de szerencsére elmondhatom, hogy nagyon szimpatikus volt. Elmondta, hogy a 6 hónap várakozás a hivatalosan ajánlott, de 3 hónap után már azért lehet próbálkozni, de a 3 hónapot szigorúan várjam ki. Azért mentem el magán orvoshoz, mert úgy tudtam, hogy első vetélés után nincs semmilyen vizsgálat, hanem abban bíznak, hogy a következő rendben lesz, de én szerettem volna legalább a hormonokat, pajzsmirigyet megnézetni, és mint kiderült, ezt első vetélés után is megcsinálják tb alapon. Úgyhogy nem értem, hogy nekem miért nem mondták ezt el a kórházban.

Mások dolog, hogy 3 héttel vagyok a vetélés után, és tegnap nagyon ki voltam borulva, sírás ezerrel, és nem értik a körülöttem lévők, hogy miért vagyok még ilyen, miért nem nézek előre stb. Kicsit nehéz úgy kisírni magam, hogy titokban csináljam, mert ha látják akkor nem megértést kapok hanem kérdéseket. Ettől pedig még jobban kiborulok.

Kedves 17-es (és a többiek)!

7-es vagyok. Én is ezt kaptam folyamatosan, sőt, ha ma szóba kerül, szintén ezt kapom, hogy lépjek túl rajta. Ez bizonyos szinten megtörtént, mert telik az idő, enyhül az erős, kínzó fájdalom. El nem múlik. Számolom az időt, mekkora lenne most. De volt már amikor kiakadtam, hogy miért akarják, hogy elfelejtsem?? Hiszen az én babám volt, akármilyen pici is volt, dobogott a pici szíve is, igaz sajnos nem sokáig. De élt, létezett és én már akkor is szerettem... :'( UH-os fotóm csak arról van, amikor megállapították, hogy nem él... De azon nem látszik, hogy már nincs velünk, hisz még pici volt, csak egy kis pötty. Azokat a képeket szoktam nézni, ahol már ott volt a pocakomban, csak még nem tudtam róla... Ennyi maradt. Jogunk van fájdalmat érezni! Jogunk van gyászolni, sőt kell is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni! Nem szabad elfojtani, mert visszaüt. Nem feltétlenül kell mindenki elé tárni, de a szűk környezet igenis értse meg! (férjem nem beszél róla, de ha előjön nálam, akkor azért megért, csak ő nem akar újra próbálkozni, nekem ez szörnyű érzés, mert mindennél jobban szeretném). Szóval mindenképpen adjátok ki magatokból, amit kell, mert szükség van rá! Zárkózz be a fürdőszobába, vagy ahol tudsz esetleg egy "jót" sírni és hajrá! Remélem, hogy mindannyiatoknak mielőbb enyhül az égető fájdalom! Tapasztalatból mondom, hogy fog. Kinek előbb, kinek később. Elviselhetővé válik... néha előtör, de csendesebben. Kitartás! Együtt érzek veletek! (a mai napig nehezemre esik bemenni a nőgyógyászatra, vagy babát látni, vagy várandós nőket...) :(

Anita

Nagyon sajnálom, remélem hamar begyógyul a lelki sebed! :(

Én középidős magzatot veszítettem el, 22 hetes volt (nem szeretnék belemenni a részletekbe). :( Lassan itt a szülésem 1 éves évfordulója, sosem fogom elfelejteni Őt.

Nekünk 3 hónap szünetet javasolt az orvos, ezt be is tartottuk, és rögtön meg is fogant a babánk. 2 hetem van még a szülésig. Csak pár, talán 1 hét lesz az Ő születése és a tavaly őszi halott babám születése között.

Talán ez egy kis reményt ad Neked és a többieknek!

Szörnyű dolgokon mentem keresztül, de muszáj volt talpra állni, mert nagyon akartunk kisbabát!

Én nem várnék 6 hónapot! Jóval nagyobb volt a terhességem és mégis elég volt a 3 hónap. A méhem gyorsan regenerálódott (pedig már 30 fölött vagyok), rendben, időre megjött mind a három menszeszem, és ezzel is azt üzente a testem, hogy készen áll egy új terhességre, így mi belevágtunk a 3 hónap szünet után.

Kedves Utolsó!

Hatalmas erőről teszel tanúbizonyságot, minden elismerésem. A vetélésem után mikor azt olvastam, hogy valaki 20 hetes kor felett vesztette el a babát akkor úgy éreztem, hogy öröm az ürömben, hogy csak 11 hetes voltam. Ugyanakkor ezeket olvasva elgondolkodtam, hogy mi van ha a következővel én is így járok? Ráadásul most egyéb dolgok is közbejöttek ami miatt nem fogunk próbálkozni 3 hónap múlva, mert azt szeretném, hogy nyugodt légkörbe próbálkozhassunk majd. De az, hogy nem 3 hónap múlva kezdünk neki, hanem ki tudja mikor, az nagyon letör, mert annyira távolinak tűnik.

Nagyon örülök, hogy hamarosan jön a kárpótlás számodra, és végre babázhatsz. Problémamentes, és amennyire lehet fájdalommentes szülést, és jó babázást kívánok. Megérdemled.