Bölcsis/ovis elváláskor hogyan éltétek meg, hogy véget ért egy időszak?

Elhatároztam, hogy pozitívan állok hozzá és megleően jól sikerült. Nem akartam a saját, titkolt rinyálásommal megnehezíteni a gyerek dolgát. Nagyon sok pozitvum van ebben az egészben, ha az ember belegondol. Borzasztó büszke voltam rá, hogy ilyen jól helytáll a gyerek az oviban 2 év 8 hónapos létére, nem sír álló nap, aktívan játszik, gyorsan tanul, eszik-alszik rendesen, nem pisil be satöbbi. És magamra is büszke voltam, hogy a pozitív hozzáállással sikerült megkönnyíteni az ő dolgát, és arra is, hogy család mellett is hely állok a munkahelyemen. Jó érzés volt az otthoni kis burokból kiszabadulva újra felnőttesdit játszani, "fontoskodni", eredményeket elérni, bizonyítani. És jó érzés volt mindennap érte menni az oviba és tartalmasan tölteni a szabad időnket. Ügyesen megszervezni, hogy mindenre jusson idő, még főzésre is, amit sokan elhanyagolnak. Hét végén mindig rengeteg programot csinálunk, tartalmasabban kihasználjuk az együtt töltött időt, mint annak előtte.

Persze eleinte a munkahelyemen egész nap az órát lestem, hogy na most reggeliznek, most mennek udvarra, most ebédelnek, most alszanak, jaj vajon elalszik-e, de ahogy láttam, hogy semmi gond, egész felszabadultam. Jó érzés volt, hogy még többre vagyok képes, mint azelőtt. Aztán azt látni, hogy milyen önálló lett, mennyit fejlődött például a szókincse... Jó érzés abszolút. Ha tudod, hogy a gyereknek jót teszel azzal, hogy nem telepszel rá, akkor nem lesz gond. Hidd el, nem csak rád van szüksége.

A kapcsolatunk természetesen ugyanolyan bensőséges, ez nem múlik senki máson, sem az óvodán, csak rajtunk.