Miert csinalnak sokan ugy, mintha a terhesseg egy betegseg lenne? Mintha nem lehetne mellette dolgozni?

Már volt egy kommentem de még kiegészíteném azzal,hogy neked nem mindegy mit csinál más terhes nő? Mindenkinek a saját dolga mit csinál,meddig dolgozik,mennyit pihen.

Azért mert te ilyen mázlista vagy,hogy gondtalan volt a terhességed,a ritkábbik eset szerintem.

Nem vagy te a munka hőse...mitől lennél? Örülj neki,hogy bírod a többi kismama meg ne a te dolgod legyen.

Fizikailag nem volt gondom. Viszont sok választásom nem maradt.

Hosstessként dolgoztam a két gyerek közt, részben teljesítmény bérben. Nem hiszem, hogy nagyon pozitív lett volna az első benyomás, ha a nagy pocakkal ott kínálgatom az alkoholos italokat. 😑

Így magas maradt a bruttóm, és most a maximum GYED-et kapom. Ha dolgoztam volna végig, akkor leesik a havi keresetem kb. a minimálbérre, sok megbízást el se tudtam volna vállalni.

Egyedül a családom megélhetése érdekel, pont letojom, hogy ki szerint nem etikus ez a munkaadóval. Tudnék írni két oldalt, hogy a munkáltató miket művel, ami nem etikus.

Sosem értettem a hisztit, hogy ez másnak miért fáj...

Irigyled? Menj te is táppénzre.

Csak szeretnéd, hogy neked megveregessék a vállad, mert te vagy a munka hőse és kib*szott kemény vagy? Nagyon gratulálunk! Így jó?

Ezen kívül mi okod lehet más munka-és egészségügyeiben turkálni nem tudom. Ne ítélkezz. Nem tudhatod más min megy keresztül. Nekem például az első babám vetéléssel végződött, majd amikor a másodikkal egy pici barnázás volt egyből otthon maradtam, mert annyira ideges voltam, hogy azt elmondani nem tudom, és nem érdekelt se a pénz se semmi, csak maradjon meg a babám. (plusz jó pár alapbetegségem is nehezíti a dolgot)

Megmaradt, egészséges, bent alszik a kiságyban, és rohadtul nem érdekel ki ítél el azért mert 10.héttől táppénzen voltam és ki nem, az a fontos hogy minden jól alakult velünk.

En csak elso trimeszterbe vagyok ugyan, de bizisten betegnek erzem magam :(

Persze azert bejarok dolgozni

Én nagyon nem szeretem ezt a "terhesség nem betegség" című dalt. A nagy igazság az, hogy bár mindenkinél másképp alakul, bizonyos betegségeknek közel sincsenek olyan nehezen elviselhető tünetei, mint az első trimeszternek sokaknál, mégis ágynak dőlnek tőle. A terhesség végefelé meg már tényleg csak az dolgozzon, aki ugyanazért a fizetésért ugyanazt a teljesítményt tudja nyújtani, mint a többiek. Mert az sem valami szimpatikus, hogy bár ő a munka hőse és a munkahelyéről fog menni szülni, de már a 7. hónaptól mindenkinek őt kell kímélnie, ő már a lépcsőn nem megy fel, egy dobozt nem emel fel, stb.

Én háromból kétszer meg sem éreztem, hogy terhes vagyok, a szülés napján is sütöttem-főztem rendületlenül, és csak azért nem dolgoztam, mert tanár vagyok és nyári szünet volt már.

A harmadik babámnál megtudtam, mi is az az émelygés, hányás. Egy keményebb influenza-szintű volt a dolog, megspékelve valamelyik hányós vírussal. Amihez hasonló tünetekkel a legtöbb ember ágynak dől, de csak max. 7-10 napra, nem 8 hétre!

Attól, hogy élettani folyamat, még lehet nehezen elviselhető. Nem mindig és nem mindenkinél, de jó lenne, ha utóbbi csoportba tartozók nem azzal kezdenék az anyaságukat, hogy máris különbnek tartják magukat más anyáknál, ami majd folytatódik a játszótéren az "én babám bezzeg" kezdető gondolatokkal.

Másrészt van, akit a munkája feltölt, mást meg nem, mert nem olyan szerencsés, hogy a munkája legyen a hobbija is. Ha megteheti, hogy kiesik a fizetése fele hosszabb időre, és ő inkább azt választja, hogy a baba érkezéséig csinosítja az otthonát, készülődik, ráhangolódik , akkor tegye bátran, senkinek nincs joga megszólni érte. Tökéletesen problémamentes, és rossz előzmények nélküli terhesség és kifejezetten jó munkakörülmények esetén úgysem fogja egyből táppénzre venni az orvos.

Nekem volt olyan kolléganőm, akinek nagyon nehezen jött a baba, amikor végre sikerült, esze ágában sem volt a gyerekközösségben minden létező járványnak és egyébnek kitenni magát, ő tényleg azonnal táppénzre ment, és jól tette.

Én a terhesség előtt sem dolgoztam sokat csak heti 3 napon. A terhesség elején nem (kb a terhesség 6.hetéig) voltak különösebb tünetek "csak" iszonyat álmos voltam. Nade a 6.hét után jött minden amit ellehet képzelni. Hányás, szüntelen hányinger és fejfájás , mellfeszülés, aluszékonyság, gyomorsav, éjszakai nemalvás, állandó pisilés, levertség, alhasi görcsök, derekfájás, szagokra való érzékenység. Még az itthoni dolgaimat (főzés, takarítás) sem tudtam ellátni, a férjem segített be. Én ezek mellett nem tudtam dolgozni. Ezek a tünetek nekem a 14.hétig tartottak. Nagyon nehéz volt. Lassan kopnak az emlékek, de sokszor gondoltam rá, hogy ezt lehet nem vállalnám mégegyszer.

Sajnos az emberekből hiányzik az együttérzés. Azért mert te tudsz dolgozni adj hálát és ne bezzeganya legyél. Kb annyi együttérzés szorult beléd mint a kedves anyósomba, aki a fiát sajnálgatta, hogy szegénynek most még a háztartást is vinnie kell, mert az "asszonyka" nem látja el a kicsi fiát. Én azt gondoltam mielőtt terhes lettem, hogy minden ugyanúgy menni fog mint előtte (anyukámnak egyik terhességével sem volt tünete, azt hittem nekem sem lesz) hát tévedtem nagyon nagyot.

Remélem ezek után te leszel az aki felháborodik majd azon ha a villamoson nem adják át neki a helyet.

Én irodista vagyok, bár látom, itt az általános vélemény az, hogy mi a klímás irodában hasunkat simogatva kávét szürcsölgetünk napi 6 órában :D

Mondanám nincs klímánk :D Én mondjuk még dolgozom, tervezem is még egy darabig, de hogy lássátok az én munkám elég felelősségteljes, rengeteg stressz van rám rakva, jogászként irtózatos a nyomás egy-egy ügynél. Nekem a fizikai része tényleg nem megterhelő, csak a stressz ami megvisel.

Mázlim van, jól viselem, pedig már harmadik baba, kicsit vizesedik a lábam, kicsit fáj a derekam, de nem volt se hányás, se vérzés.

De pl. a kolléganőm kórházba került, bevérzett, pedig ő is irodista..Táppénzen van, kötelezően feküdnie kell, 13 hetes..ő jönne vissza de nem engedi az orvos. Szóval mindenkinek meg van az oka.

Tessék a másikkal együtt érezni. Én csak pár hétig émelyegtem, azóta hősként tisztelek minden kismamát, akinek ehhez hányás is csatlakozik.

Plusz mivel nekem az agyamat kell használnom, az első trimeszteres álomkór nem volt könnyű..

És őszintén mondom, én is várom azt az időszakot, amikor majd otthon a babaholmikat vasalgatom, és készülök a gyermek születésére (az első kettő alatt még egyetemre jártam, államvizsgáztam, szóval nekem most lesz az első ilyen időszakom)

Te tényleg a munka hőse vagy! Mellé egy Istennő, ősanya! Na jó, el ne hidd amit most irtam!

Első gyerekkel vegig dolgoztam, cipekedtem, mindent egyedül oldottam meg.

Most a másodikkal, 27.hétig, akkor kiírt az orvosom mert rövidült a méhnyak, keményedtem folyamatosan, szétidegeltek az irodában! Egész nap tiszta ideg voltam, hazajöttem meg akkor is hívtak telefonon! Pedig csak ültem egész nap! Akkor most szégyelljem magam mert nem voltam akkora munka hős és engedtem az orvosom parancsának? Egyébként (senki munkáját nem becsülöm le) sokan tényleg azt gondoljak az irodai munka sokkal jobb mint a fizikai.....sok szempontból igen, más szempontból pedig ellenkezőleg!

További jó munkát, boldog babavárást!

Azért bevásárolni ne felejts el a babának két műszak közt!

Én is táppénzen vagyok 12. héttől jelenleg 24 hetes vagyok és nem érzem hogy ettől munkakerülő lennék. Sajnos maga a munkakör is hiába nem kimondottan fizikai, de sterill labor, tele vegyszerekkel, és a wc-re kijutás sem egyszerű mert teljes átöltözést igényel egyszer hogy kimenjek, egyszer hogy vissza be, minden eszközből új sterillet venni, stb. Ráadásul még mindig napi több alkalommal hányok, van olyan nap hogy egyáltalán nem marad meg bennem semmi. Ráadásul évekig azt mondta az orvos hogy fogadjam el hogy valószínűleg az életben nem lesz saját gyermekem, ennek ellenére mégis itt ez a kis csoda a pocakomban. Eszemágában sincs kockáztatni.

És én is utálom ezt a terhesség nem betegség okoskodást. Maga a terhesség valóban nem, de sokszor jár együtt émelygéssel, hányással, magasvérnyomással, cukorbetegséggel. Az időseknek sem mondod azt a buszon mikor le akar ülni hogy "tessék csak állni az öregség nem betegség". Nem, valóban életfolyamat ami gyakran jár együtt betegségekkel, de még ha nem is, akkor is egy megváltozott állapot.