Miért vágynak a kismamák a "szülésélményre"? Ezalatt azt értem, hogy akit császároztak az miért bánja, hogy nem hüvelyi úton szült? Illetve miért csinálnak sokan ügyet abból, hogy még ha kérdéses is vagy kockázatos is de VBAC-t akarnak mindenáron?

Hát én a pokoli császárom után azt mondtam hogy vagy természetesen vagy sehogy. Így maradt egyke a fiunk...

Bánja a fene, direkt császárt kétrtem! Választható ahol élek.

Egyáltalán nem bánom,hogy nekem csak császár lehetett, nem volt fájdalmas, szerintem aki ezen picsog az minden máson is szokott, terhesen meg az ember eleve érzékenyebb, pláne szülés után.

Programcsászárral szültem. A történetem: először szerettem volna a császárt, mert féltem a hüvelyi szüléstől, aztán meggondoltam magam, felkészültem a hüvelyi szülésre, és vártam, hogy megtörténjen, de az utolsó hónapban egy labor értékem rossz lett, és az orvos úgy döntött, hogy egy héttel a terminus előtt kiveszi a babát, így programcsászárt csinált. Utólag kiderült, hogy jó döntés volt, mert a laborral jelzett problémán túl meg volt rövidülve a köldökzsinór és hüvelyi szülésnél vagy komplikációt okozott volna. Akkor bántam, és sokat szenvedem a császár után, mert elég fájdalmas volt, nem maga a műtét, hanem főként az első két hét, de azután megbékéltem vele, túltettem magam rajta, az lett a legfontosabb, hogy élveztem a babámat, az anyaságot. Szerintem mindegy, hogy ki hogyan ad életet, a legfontosabb, hogy bármilyen élménye is volt, minél előbb feldolgozza, akár pozitív, akár negatív élmény volt, mert a szülésnél sokkal többet számít a sok minőségi idő, amit az ember a kicsivel tölt. Én aztán pl. a szoptatásért küzdöttem sokat, mert nehezen indult be, utána pedig kb. öt súlyos mellgyulladásom volt, mégis elértem, hogy hat hónapos koráig kizárólag anyatejes volt, és egy éves koráig tudtam szoptatni. Persze nem ítélek el senkit, akinek nem sikerül, a lényeg a kapcsolat minősége az anya és a baba között, és ez nem a szülésen és nem a szoptatáson múlik elsősorban.

Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy a szülés a legnagyobb szexuális élmény, a legnagyobb mértékű tágulás.

Én nagyon féltem a szüléstől, leginkább a babát féltettem, hogy valami baja lesz. De nem volt gond, szép, gyors szülésem volt, férjem és mindenki nagyon segítőkész volt. Gondolom van ott sok adrenalin, meg boldogsághormon, oxitocin is termelődik, hogy kibírható legyen. Könnyebb a felépülés, nincs heg, stb csomó előnye van a hüvelyi szülésnek. Második babát várom, nem szeretném, ha császár lenne, remélem hasonlóan nem lesz gond. Viszont ha igen, francot sem érdekel, csak egészségesen szülessen a babám. Ezen biztos nem fogok lelkizni. Persze a hormonok miatt zizi tud lenni az ember, de mikor az első babám megszületett, és lenyugodtam, csak az érdekelt és azért voltam hálás, hogy semmi baja, nem érdekelt már, hogy hogy jött. Sajnáltam a császáros szobatársam, mert neki meg utána fájt nagyon. Így is úgy is meg kell vele szenvedni szerintem.