Miert csinalnak sokan ugy, mintha a terhesseg egy betegseg lenne? Mintha nem lehetne mellette dolgozni?

Hát nem tudom te hogyan dolgoznál vészes hányással, úgy, hogy nem futkoshatsz ki állandóan a mosdóba, vagy esetleg a kómás fáradtság miatt nem éreznéd biztonságban a rád bízott csoportnyi kisgyereket, mert kb magadra se bírsz figyelni.

Én is úgy voltam vele, hogy majd simán dolgozok tovább óvónőként, max nem leszek olyan pörgős és nem mászok majd utánuk a mászókára, de nem igy alakult. A vészes hányás elmúltával ahogy újra feltudtam végre kelni az ágyból és bementem az oviba, ott kitört a Bárányhimlő, a főnököm azonnal haza küldött. Ezután elkezdtem vérezni és görcsölni, nemhogy az oviba nem engedtek vissza, de haza se mehettem a kórházból. Ezért mentem táppénzre, és nem vagyok sajnos egyedi eset.

A férjem rendezte be a babaszobát, ő járt a boltba, ő vett meg mindent a picinek, én csak a neten keresgélhettem, hogy mit is szeretnék, sajnos egyáltalán nem volt az a boldog habosbabos babavárásom, örülök, hogy egészséges lett a kicsink annyi nyavaja után.

Bocsánat, hogy hosszú lett de minden ilyen helyzetben levő anyuka nevében kikérem magunknak ezt az általánosítást. Örulj neki, hogy te jól vagy és problémamentes ez az időszak, de ne hidd, hogy mindenki ilyen jól viseli

😃Cinikusnak érzem a kérdést

Nem mindegy mit dolgozol, és az sem hányadik terhesség.

Ha a munkakör maga rizikós a terhességre érthető, hogy ezt nem kockáztatják.

Az első gyerekkel még valóban könnyebb lehet a várandósság, mint pl.egy 3.terhesség esetén, ahol a másik 2 gyereket is el kell látnod, ha betegek fel kell kelni hozzájuk.

Amúgy meg neked nem mindegy, hogy ki mikor megy tp-re? Neked kevesebb lesz ettől, ha én pl.4hetesen tp-re megyek?

Szóval te hol dolgozol és hányadik gyereket várod?? 😃

Leírták előttem, hogy nagyon nem mindegy, ki hogy viseli és milyenek a körülmények.

Szerintem még van az az érdekes helyzet, amikor minden szuper, a kismama mégis otthon marad. Én ezt is meg tudom érteni. Van az az átszellemült, boldog nő, aki állandóan simogatja a pocakját, beszélget a babával, eljár minden létező vizsgálatra, tanfolyamra, boltba, rendezkedik, készülődik, óvja a babát és magát. És boldog. Ha megteheti, és neki így jó, miért ne? :)

Örülj,hogy ilyen a terhességed. Nálam az elsőnél is es most is sorban jöttek a gondok. Először a folytonos hányás, szédülés, támolygás, aztán kiderült, hogy a placenta a méhszájon van, egyből kímélő életmód, semmi emelés, rohanás. Aztán jött a terhességi cukor, mellé olyan gyonorsav, hogy 2X az ügyeleten kötöttem ki,mert már levegőt venni is fájt, annyira görcsölt a gyomorszájam. 21 hetes vagyok, eletemben ennyi gyógyszert talán nem szedtem, mint most, mellette diétáom a cukor miatt és sav miatt, szóval elég végesek az opciók kaja terén is... Alig várom, hogy vége legyen, sokszor tényleg betegnek érzem magam.

Szóval szerintem ilyen kérdést csak az tesz fel, aki nem hányta ki a belét is 4 hónapon keresztül és a terhessége problémamentes...

Ez nem az első ilyen kérdés, legalább ötször válaszoltam ilyenekre. Mondjuk állandóan lepontoztak, mert nem hitték el az emberek, hogy nálunk a munkahelyen tényleg olyan jogszabály van, hogy mihelyst kimutatható élő embrió, az üzemorvos kéri a táppénzre vételt. Nálunk váltott 3 műszak van, zaj, kosz, emelés, cipelés, álló munka. Van aki saját felelősségre kérheti, hogy maradjon még pár hónapot, de nekem nincs arra szükségem, hogy elvetéljek. Úgyhogy most itthon vagyok. Ugyanúgy elfoglalom magam, tanulok is mellette. És a munkahelyemről még senki sem nevezett munkakerülőnek, hiszen ők is tudják, hogy mi van nálunk. Ha irodában dolgoznék, természetesen addig maradnék én is, ameddig lehet.

15 hkm.