Próbálkoztunk a babáért, de most el akarom vetetni?
8 hetes vagyok. Amióta kiderült teljesen megváltoztam. Már nem is emlékszem, hogy miért is kellett ez nekem. Teljesen bepánikoltam. A párommal még nem is beszéltünk erről, hogy most mi lesz. Én régen jobban akartam, ő még várt volna, és most úgy érzem, hogy hallgatnom kellett volna rá, és tényleg várni kellett volna még.
Nem érzek semmit a gyerek iránt. Azt kívánom, hogy amikor megyek a következő ultrahangra akkor ne legyen szívhang.
Szörnyen érzem magam, nem értem mi történik, én akartam ezt a babát nagyon is, de már nem tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy miért akartam ezt.
Úgy érzem, hogy a párom se örül. Nem tudom mit csináljak. Soha nem gondoltam volna hogy ez lesz, de már az abortuszon gondolkodok.
Mi történik velem?
Szedd össze magadd!
Ha a hányingertôl szétesel mi lesz késôbb?
Ne haragudj de a gondolataid nagyon elszálltak, sürgôsen tegyél rendet a fejedben.
És nem bírom megâllni: látjátok? Megint olyan helyre érkezne a baba ahol anyuka legszívesebben megölné, miért??
Ne haragudj Kerdezo de a tobbiekkel ertek egyett : ez mar nagyon durva!!!
Hidd el, tudom milyen a rosszullet! Az elso fiammal felidoig , a masodik fiammal a szulesig es most 18 hetes vagyok ikerbabakkal, veluk a 14. hetig tartott a hanyinger, hanyas, emelyges.
Nagyon nehez volt foleg most az ikreknel reggel koran kelni, oviba vinni a 6 es 3 eves fiaimat , delutan ertuk menni , estig ellatni oket , ha betegek voltak apolni, ha ugyeket kellett intezni, nagy bevasarolni mivel a ferjem kulfoldon es itthon is dolgozik, sokat van tavol , rengeteg mindent nekem kell megoldanom.
Megsem gondoltam ilyet sosem,hogy elvetetni, abortuszra menni pedig a nagyfiunk nem tervezett baba es az ikreknel sem szamitottunk ketto babara.
Nekem a ferjem igazi tars sosem kellett mellete felnem,hogy elhagy megcsal stb... bizonytalan kapcsolatba pedig nem szulnek.
Kedves kérdező! Sürgősen üljetek le a pároddal megbeszélni, hogy ki mit akar, mert ez nem annyira normális dolog. Ha megtartod, később rettenetes bűntudatod lesz attól, hogy a halálát akartad. Én a második (tervezett) gyerekemnél épp így 8 hetesen egy nehéz éjszakán gondoltam félig se komolyan arra, hogy tán mégse kell ez nekünk (reggelre persze elszállt a gondolat). Most 3 éves, és még mindig néha eszembe jut, és rettenetes bűntudatom van, hogy akarhattam egy pillanatra is, hogy ő ne legyen.
Más tanácsot nem tudok adni, mert ha a párod nem támogat, esetleg elhagy, nagy bajok lesznek veled, mert hidd el, ez még túró ahhoz képest, ami majd szülés után lesz.
Tegnap este beszélgettünk, és elmondtam neki hogy hogy érzek, amit itt is leírtam. És megkérdeztem, hogy ő mit gondol/érez, és azt mondta hogy "tudod jól hogy mit akarok" "nem akarom ezt az egészet". Megkérdeztem, hogy akkor azt akarja-e, hogy vetessük el, és azt mondta, hogy nem tudja.
Annyira össze vagyok zavarodva. Nem tudom mit csináljak...
mégis hogy estél teherbe?
mert ha ennyire nem akarta egyikőtök sem, akkor ugye védekeztetek rendesen?
De nyomorékok vagytok!
Remélem nem ismerlek benneteket,mert nem akarok ilyen s..zar embereket magam körül látni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!