Próbálkoztunk a babáért, de most el akarom vetetni?
8 hetes vagyok. Amióta kiderült teljesen megváltoztam. Már nem is emlékszem, hogy miért is kellett ez nekem. Teljesen bepánikoltam. A párommal még nem is beszéltünk erről, hogy most mi lesz. Én régen jobban akartam, ő még várt volna, és most úgy érzem, hogy hallgatnom kellett volna rá, és tényleg várni kellett volna még.
Nem érzek semmit a gyerek iránt. Azt kívánom, hogy amikor megyek a következő ultrahangra akkor ne legyen szívhang.
Szörnyen érzem magam, nem értem mi történik, én akartam ezt a babát nagyon is, de már nem tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy miért akartam ezt.
Úgy érzem, hogy a párom se örül. Nem tudom mit csináljak. Soha nem gondoltam volna hogy ez lesz, de már az abortuszon gondolkodok.
Mi történik velem?
Jó kérdés.
A többség bepánikol a pozitív teszt láttán akkor is, ha tervezte, de azért nem ilyen mértékben.
Gondold végig jó alaposan, ha a párod nem támogat eléggé és te se akarod igazán, akkor lehet jobb most "pontot tenni", mintha megszületése után vágod kukába.
Pánikolsz. Ahogy írtad is.
Nyugi, elmúlik.
A párodban is biztos vannak félelmek, beszélhessetek, ki hogy gondolja a jövöt, milyen lesz pl. pocakosan strandra menni, karácsonykor már babáztok, stb.
Majd megváltoznak az érzéseid, főleg ha mozog.
Egy életen át bánnád ha elveteted.
Az meg a másik, hogy nagyon rosszul vagyok. 2 hete el sem bírok menni itthonról, annyira rosszul vagyok. Rengeteget hányok, ha nem eszek akkor is, ha mást nem akkor gyomorsavat. Szörnyen érzem magam, már annyi erős sincs hogy zuhanyozni elmenjek.
Elegem van az egészből. Egyszer amikor este mondtam, hogy milyen rosszul vagyok már megint a párom csak annyit mondott, hogy "kellett ez neked?", és igaza van. Miért kellett ez nekem? Nem kell, már nem kell, nem akarom. A régi életem akarom vissza, amikor nem minden nap attól rettegtem, hogy a párom el fog hagyni, vagy nem minden nap voltam olyan rosszul, hogy úgy éreztem, hogy haldoklok.
Elegem van az egészből.
En is panikoltam. Igaz az abortusz gondolataig nem jutottam el de voltak bennem ketsegek. Sokszor eszembe jutott, hogy kell-e ez nekem. Sot azt is elarulom neked, hogy ujszulott koraban meg tobbszor feltettem magamnak ezt a kerdest a sok kialvatlan ejszaka utan. Voltak olyan pillanatok amikor azt hittem nem elem tul es nem vagyok anyanak valo... Azota mar iskolas a kisfiam es hidd el ha visszamehetnek az idoben ujbol vegigcsinalnek mindent es ujbol vallalnam ot. :)
Senki nem mondja, hogy konnyu lesz de hidd el megeri es ne csinalj butasagot.
Aki a hormonokat irta, halgass ra mert tenleg ilyenkor dulnak az emberben a hormonok es ez is nagyon befolyasolja azt, ahogyan erzel.
párid kedves "kellett ez neked?"
és ő akarta? kérlek!
menjél, vetesd el, és hányjál csak simán magadtól!
tudod nem érdemled meg a gyereket!
Reméljük, megváltozik benned. Azért a hormonokra ne fogjuk már, erős túlzás. A párod kérdése, hogy kellett ez neked?! -nem biztos, hogy tudnék rá számítani a babázás időtartamára, mert ő még nem akarta.
Nem vagyok az abortusz híve, de ha ennyire nem akarjátok, ne tartsátok meg, mert csak nyűg lesz szegény. Igen, benne van, hogy ez változik, és minden happy lesz, de mi van, ha nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!