Próbálkoztunk a babáért, de most el akarom vetetni?

azért erős a hormonokra fogni, hogy kb haljon meg a gyerek benne...

a pánik az természetes, ez nem.

szépen vetesd el, és éljetek a kis kedves pároddal együtt. megérdemlitek egymást! gusztustalan!

A lányommal a 6. Héttől a 9. Hétig infúzión voltam hányás miatt kórházban. 10kgt fogytam. Semmi nem maradt bennem. Nem is gondoltam a babára csak arra hogy éljem tül ezt az időszakot. Most a 3. Babánkat várom és most is rosszul voltam/vagyok. A 6. Héttől táppénzen vagyok nem járok sehova csak az oviba viszem a gyerekeket. 10. Héten járok és már múlik a rosszullét. Hétfőn még kétszer hánytam de azóta nem. Elmúlik ez a rossz idószak utana majd te is érezni fogod hogy miért is szeretted volna a babát. Lehet hogy 2 hét múlva már neked is enyhülnek a rosszullétek. Ha eddig kibírtad most már ne add fel. Az a kis élet benned téged válsztott anyukájavá. Természetes hogy még nem tudsz rá úgy tekinteni mint egy létező dologra. Majd ha már mozog akkor jönnek elő az igazi anyai érzések. Amikor meg már a kezedben tartod elfelejted az elején elszenvedett dolgokat! Megéri a szenvedés mert egy kis élet az ajándék érte. #

3. Babánk lesz és alig várom hogy mozogjon! Már most hihetetlennek tűnik hogy 4 héttel ezelőtt nem birtam kimászni az ágyból és csak a wcvvel volt kapcsolatom. Semmire nem voltam képes. Párom főzött mosogatott mert ha kimentem a konyhába elhánytam magam. Jah és mindig azt ettem amit megkívántam. Pl fagyit irgalmatlan mennyiségben. Vagy minden nap! A reggelim egy BARACKOS ivójoghurt és kifli. Enélkül nem tudtam volna semerre sem menni. Próbáld meg kitalálni mi az a kaja amit meg tudnál enni. Volt h egy doboz olivabogyót bevágtam 😊 mindegy csak vmi legyen a gyomrodban. A fiammal kechupos mustáros kenyeret ettem folyton. Kitartást! Ne add fel!

Nehéz kérdés. Nálam is voltak olyan érzések,hogy bár ne lenne,de nálunk védekezés mellett jött össze anno a kisfiunk,mi a családsegítőben is voltunk,utána döntöttük amellett,hogy megtartjuk,azt hozzátenném,sosem tudtam volna megölni a gyerekem akkor sem ha nem volt megfelelő az időpont.Sírtam is a teszt után,kiakadtam.Bepánikoltam,párom szintén,viszont mellettem állt,és a családsegítő után megölelt és azt mondta sose tenni ki olyan kegyetlenségnek mint az abortusz.Visszagondolva sem döntenék másképp,lassan 5 éves a kisfiunk,nehezen viseltem az első 3 hónapot,mint ahogy a várandósok nagy része,de olyan gondolatom nem volt,hogy bár meghalna.Most másodszorra tervezett volt,most is bepánikoltam,egyik pillanatban nagyon örültem, a következőben megijedtem.

Lehet,hogy pánikolsz,de szerintem az már túlzás, ez a hozzáállás,felnőtt ember vagy aki gyereket akart,szedd össze magad hagyd abba a hisztit és vállald a felelősséget a tetteidért. Ezen kívül beszéljétek át a dolgot a pároddal,mert ez nem vezet sehova ez a hozzáállás!