A programozott, indokolatlan csaszar kevesbe kockazatos a baba szempontjabol mint a termeszetes szules?

Az a baj, hogy az orvostudomány se tudja erre a választ. A mai napig nem tudják például, hogy pontosan mi zajlik a testben, amitől beindul a szülés és miért éppen akkor, amikor.

A baktériumos dolog nem hülyeség, arra tényleg szüksége van. Viszont néhány országban már kiváltották egy elég egyszerű megoldással: az anya hüvelyébe egy szövetdarabot helyeznek fel X időre, majd a császárral született baba arcát áttörlik vele. Így gyakorlatilag ugyanúgy átkerülnek a baktériumok (és némi védettséget alakítanak ki), mint hüvelyi szülés esetén.

A kockázatokat orvosként is nehéz felmérni, laikusként pláne. Nekem pl. a szülészeten vették le az utolsó kenetet. Kiderült, hogy MRSA-t találtak, ami egy húsevő baktérium. Jelentés a járványügynek és le kellett zárni az egész szülészetet, majd speciális takarítással fertőtleníteni. Ugyanis nálam nem okozott gondot, viszont, ha a műtőben nyílt sebbe kerül valakinek, akkor halálos kimenetele is lehet.

És az MRSA előfordul kórházakban, néha nem is tudnak róla, hogy bekerül a műtőbe.

Egyrészt ott van a műtéti kockázat, ami a babára nézve is fennáll, másrészt problémamentes terhesség után is lehet komplikáció a szülés alatt. Nekem lett, de nem lehetett előre megjósolni és már császárra se volt lehetőség, így vákuummal szedték ki. Esetemben (ha van kristálygömbje az orvosnak), akkor a császár jobb lett volna. De ezt előre nem látni, én a statisztikai hibahatár voltam, ugyanis 1% alatti volt a valószínűsége a komplikációimnak.

Egyértelmű választ erre a kérdésre nem lehet adni, mert mindkét esetben van kockázat a babára nézve is. Egyénileg lehet csak vizsgálni, hogy a hüvelyi vagy a császáros szülés hordozza a kisebb kockázatot. És még ott is lehet tévedni.

Nem tudhatod, hogy lesz e komplikáció. Amennyiben nem lenne és indokolatlanul császároznak, akkor csak rosszat teszel mindenkinek. Komplikáció esetén pedig úgyis tolnak a műtőbe.

A stílusoddal van a gond. Nem is értem miért válaszolok, ha úgyis megkapom, hogy gyökér vagyok!

Én is biztonságosabbnak tartom a babára nézve "programozott" császáros szülést a természetes szülésnél.

Első gyermekem "programozott" császárral született, magánklinikán. A kezdetektől fogva így terveztük (de egyéb egészségügyi okokból is indokolt lett volna). Azért az idézőjel, mert a programozott nem feltétlenül jelenti azt - mint ahogy néhányan azt gondolják -, hogy akkor van megejtve a szülés, amikor az orvosnak meg az anyának is jó.

A mi esetünkben betöltött 40 héten, minden előjel nélkül elfolyt a magzatvíz. A 10 perccel korábban elvégzett NST-n még semmilyen készülődésre utaló jel nem volt.

Mentünk a műtőbe, ahol szerencsére mindkettőnk számára komplikációmentesen és egészségesen megszületett a kisbabám. :)

Az első naptól szoptatom őt, immáron 20. hónapja. Imádjuk egymást. Sem a kötődés minősége sem a szoptatás sikeressége nem azon múlott, hogy császárral szültem. Eddig még sosem volt beteg.

A szkeptikusok kedvéért még leírom, hogy vesepangás miatt 3 héttel a szülés előtt, állami kórházban (helyileg akkor az volt közelebb) simán megejtették volna a császárt...de helyette én saját felelősségre távoztam és elmentem a magánorvosomhoz, aki egyáltalán nem tartotta szükségesnek az azonnali császárt. Pár napig antobiotikumot szedtem (ami akkor több előnnyel, mint kockázattal járt a babám számára, mert érhetett és gyarapodhatott még), aminek a hatására szerencsére megszűntek a fájdalmaim.

A kisbabám egyébként kis súllyal (2710 g) született; nagyon is fontos volt még neki az a 3 hét odabent.

Minek halgatni a sok megtegyzést? Ha nem akarod halgatni miért tetted fel a kérdést?

Ez van,nem tudsz tenni ellene semmit.

Ha te magad akarod a császárt fizets,ha az orvos szerint kell a császár nem fízetsz. Mindkettőnek van előnye és hátránya is ahogy írtam.

Ha mindenféleképp a császár lenne a legjobb valószímű nem hagynának senkit természetessen szülni és nem kéne fízetni a megtervezett császárért.!

Az egyik szememmel tompán látok,nem betegség miatt és nem korlátoz. Van műtétre lehetőségem,de mivel pl nem szürkehályog,amit gyógyítani kéne,ezért ki kell fízetnem a műtétet,Tb ide vagy oda.

Szóval neked tökmindeggy ki mit ír,ugyis meghazutolod.

Szived jóga h eldöntsd h császárt szeretnél,de akkor fízess.

30cas voltam.

37 es vagyok. Pl a császárnál legtöbb esetben nem altatnak mert árt a magzatnak. Ha pl betegség miatt műtenek igaz van olyan ahol lehetőséged van választani. Anyumnak ki kellett venni a méhét,rák miatt ez életbevágo. Őt pl nem kérdezték h kér e altatást,altatták és. Viszont a császár amit te akarsz nem feltétlen muszájj mert természetessen is megtudod szülni a gyereket,ha nem a doki ugyis az egézségetek miatt elrendeli a császárt. Ez kb olyan h ha te műmellet akarsz ki kell fízetned,ha rák miatt leveszik a melled a tb támogatja.

Meg császárnál is érzéstelenítést kapsz és nem altatást,általában ezt te megsem választhatod.

Én is úgy találtam, elolvasva sokféle orvosi oldalt, hogy a baba szempontjából tényleg kockázatmentesebb, viszont az anya szempontjából jóval kockázatosabb a császár. Természetesen nem lehet előre tudni, kinek mi jut - előfordulhat minden verziónak a fordítottja is, hiszen ezek csak esélyek. Én (indokolt) programcsászár után az intenzívre mehettem trombózis miatt, ami "reális" komplikáció (nagyobb, mint más műtétnél, megspékelve a szülés utáni hormonális változásokkal) és megrezgett a léc, hogy végleg apára marad a gyerek.

Egyet értek azzal is, aki írta, hogy az a jó, ha a baba "dönti el" (olvasmányaim szerint ő bocsát ki valami hormont, ami jelt ad a szülésre). Programozottat meg tudtommal csak a 40. hét betöltése utánra írnak ki (és azért "egy lefizetett" dokinak is engedélyeztetni kell és be kell sorolnia műtétek közé az állami kórházakban), és addigra legtöbbször magától is beindul a szülés.

Az első szülésem természetes volt. Nem hogy fájdalomcsillapítást, egy emberi szót se kaptam a dokitól.

Viszonylag gyors, de igen fájdalmas szülés volt.

De egy óra múlva kutya bajom nem volt, elláttam a babát, jól éreztem magam, reggelre megindult a tejem is.

A második császár lett. Három napig alig tudtam kikecmeregni az ágyból, nem lehettem együtt a babával, alig indult meg a tejem. Fél èvig kínlódtam is a szoptatással, végig kevès volt. A császár mentèn sérv alakult ki.

Most várom a harmadikat, és szívből remélem hogy természetesen fogok szülni.