A 18 éves lányod bejelenti, hogy terhes. Te mit reagálnál rá, mint anyja?

Elöször is lenne pár kérdésem hozzá:

A gyerek apja el tudja öt a gyerekkel tartani?

Meg tud élni a gyerekkel a saját jövedelméböl?

Ha erre a kettöre nemmel válaszol, akkor két lehetösége van: vagy elveteti a gyereket, vagy megoldja a továbbiakat egyedül.

Ugyanis a jelenlegi jövedemünkböl éppen csak, hoyg nem kell éhezni, és egy plusz gyereket nem tudunk eltartani meg felnevelni.

El nem küldeném, ezt úgy az elején tisztáznám vele is.

Azután megkérdezném a jövőterveit:

-Meg akarja tartani a gyereket?

-Tudja-e mivel járna a gyereknevelés, mekkora felelősség az egész?

-A kicsi apukája, ki ő? tudja-e? hogy viszonyul a kérdéshez? Mennyire biztos a kapcsolatuk?

-Mit terveznek hol fognak élni? Összeköltöznének, egyik szülőnél lennének, vagy külön-külön továbbra is? (más kérdés hogy én a férjem és a fiú szülei hogy látjuk)

-A továbbtanulása nem kérdés, gyerek mellett is lehet tanulni és dolgozni is.

Amúgy 20 évesen fog csak érettségizni?

Minden bizonnyal sokkot kapnék, és alapos fejmosást kapna tőlem. DE! Soha nem raknám ki a saját véremet! Olyan könnyen dobálóztok azzal, hogy kivágnátok, mikor ezer más megoldás van, hát a saját gyerekemről van szó.

1. Elsőként megkérdezném, hány hetes, mit akar vele kezdeni. Ha abortuszt szeretne, akkor is mellette lennék.

2. Ha megtartaná, nyilván elbeszélgetnék arról, hogy mit is jelent ez pontosan. Nyilván nem kelnék fel én a gyerekhez, nem pelusoznám, és nem vigyáznék rá éjjel-nappal, amíg éli a világát. Ha emellett döntene, akkor megmondanám neki, hogy abban az esetben támogatom, ha nem néz pesztrának, és nem nekem szüli.

3. Nyilván kell hozzá az apuka is, szóval reménykednék benne, hogy tudja ki az, és annak a hozzáállása is normális.

4. Ha esetleg örökbe adná, azt is elfogadnám, és akkor is támogatnám őt.

Természetesen ezek mind csak feltételezések, de az én anyám sem dobott volna ki, ha 18 évesen esek teherbe. Egy jó ideig haragudott volna, de támogatott volna...