Őszinte vélemény kérnek, ti szerettek/szeretettek terhesnek lenni?

sajnáltam a babát hogy tőlem függ minden :(

engem sok baj ért(étvágytalanság, baleset, alig bírtam a cigit hanyagolni, rengeteg stressz, pánikrohammal fűszerezve, stb)nagyon vártam hogy kint legyen és tudjak rá vigyázni és ne az én szervezetemtől függjön szegénykém.

kegyetlen hosszú volt a 9 hónap :(

Nem, én nem szeretek terhes lenni (az más kérdés, hogy babázni meg igen). Nem szeretem, hogy a testem ural engem, és kiszámíthatatlan, ami történik. Soha nem értettem azokat, akik makacsul állítják, hogy "élvezik minden percét" (álszent dumának érzem). Az elején a folytonos rosszullét, émelygés, szédülés, kómás fáradtság. Aztán meg a maró gyomorsav, meg az örökös pisilési kényszer, még éjszaka is óránként...brrr. Nem beszélve arról, hogy terhesen úgy érzem, folyton az éhkoppot kell nyeljem, mert ha ránézek valamire, akkor jön két plusz kiló,és ezzel a doki/védőnő kegyetlen le...szása, hogy miért híztam ennyit. Meg folyton paráztat mindenki, meg beleszól mindenbe, úgy érzem (talán a hormonok miatt, de akkor sem kellemes). Az utolsó hetek is szörnyűek, amkor már minden mozdulat nehezére esik az embernek a hatalmas hasától.

Szóval most még egyszer, utoljára, aztán én befejeztem két gyereknél :-)